búsul ige 1a1 búsol (nyj)
1. tn (tárgyragos határozóval is) ’bánkódik, szomorkodik (vmi miatt)’ ❖ Hagyj mindeneket a’ kénſzerithetlen végezésekre. […] Ne búsúlj rajta. Ne bánkodjál (1776 Klein Efraim 7182001, 256) | A’ tölt kulacs mellett Beczkó nem búsul (1819 Kisfaludy Károly 8242027, 152) | Szép szeretőm sose búsolj! (1865 Palóc népköltemények 8356041, 57) | Sokat búsultam (1908 Lesznai Anna CD10) | Én fázom s busulok (1935 József Attila 9282124, 263) | Pavka egész nap búsult a puska miatt (1949 Radó György ford.–Osztrovszkij 9544004, 36) | azért búsul szegény, mert nem ír neki a menyasszonya Moszkvából (1963 Rónay György 9573001, 238).
1a. tn búsul vki után ’〈távol levő v. elvesztett, számára kedves személy után〉 szomorúan, fájdalommal vágyakozik vki’ ❖ [Ilona] Elek utánn búsúlt (1805 Verseghy Ferenc 7373021, 25) | Ő sem örült haza menni, mi is búsulunk utána (1852 Szemere Bertalan 8437003, 166) | Valami komédiásnéval éli világát, amíg ti busultok utána (1913 Krúdy Gyula 9365007, 11) | úgylátszik nem nagyon búsul felesége után (1932 Gereblyés László 9184017, 25).
1b. ts búsulja magát (túlzó is) ’bánkódása, szomorkodása következtében vmely állapotba kerül, jut’ ❖ nője halálán korán halálra busulta magát (1841 Kőváry László C2807, 84) | Alszik. Álomba sírta, álomba búsulta magát (1926 Gellért Hugó ford.–Gorkij CD10) | betegre búsulja magát a szerelmes fiú (1939 Schöpflin Aladár CD10).
2. ts (/nyj) ’vkinek, vminek a hiánya v. elvesztése, ill. vminek az elszomorító volta miatt bánkódik, szomorkodik, sirat vkit v. vmit’ ❖ Hát mindég Életét Léta így búsúllya (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 143) | Ha meglátná valaki rajta a búbánatot, azt hinné, hogy gazdáját búsulja (1858 Vas Gereben C4379, 440) | [a király] nem búsúta se országát, se sëmmit, úgy, mint a kicsi fiától hogy mëg këll vájjon (1949 Kakasdi népmesék C6192, 25) | Nyélba [!] ütődött végre a dolog, már ami a lánya házasságát illeti, de búsulta fele királyságát, ami a hozományba ment (1991 Koncz István 2038030, 95).
3. tn (ált. tagadó formában) ’〈biztatásként, vigasztalásként, ill. fenyegetésként:〉 gondban van, aggódik, fél (vmi miatt)’ ❖ Attól nem kell félni: azon ne búsúljon Kegyelmed, hogy éhen fel-kelek a’ Kegyelmed’ aſztalától (1776 Klein Efraim 7182001, 272) | találok én olly Elljárokat, ne búsúlly, kik mind a’ húſz körmödet le-vonattyák (1792 Simai Kristóf ford.–Molière 7088002, 210) | Hanem annyit mondok: ne busuljon kelmed; Vesse ki szivéből azt a nagy félelmet (1846 Arany János 8014001, 123) | Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bünös lelkedért (1918 Babits Mihály 9014076, 46) | Engem megnyúznak, amiért ilyen későn megyek haza! – Ne búsulj, holnap kezdődik a tavaszi szünet, nem kell iskolába menni! (1973 Csukás István 9095021, 62).
4. tn ’használatlanul v. magában áll, van, árválkodik vhol vmi’ ❖ csupán az árkok mentiben búsult egy sor bozontos üstökű fűzfa (1854 Jókai Mór C2244, 103) | Pista dolmánya, pántlikás kalapja ott búsult az ágy tornyán (1864 Petheő Dénes C3498, 23) | A székesegyház közelében egy kőoroszlán busul a mellső lábára dőlve (1937 Cs. Szabó László 9093016, 170) | [a cukrászda] asztalán már csak néhány rózsaszínű és fehér kúpocska búsúlt az üres papírtálcák között (1947 Déry Tibor 2005098, 13).
5. tn (rég) ’haragos vkire, vmire, fenekedik’ ❖ az ég búsúlva néz … ellenem (1792 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 172) | Televér búsúlva rohant (1819–1825 Vörösmarty Mihály C4685, 102) | Éltét megtartá, csak azért, hogy epessze gyalázat Késő napjait; és búsúlva voná ki utólszor Harcz edzette vasát, mellyel bosszúlja az Osmant (1832 Baksay Dániel 8359019, 108).
Ö: agyonbúsulja magát, el~, neki~.
ÖU: ki~, meg~.
Vö. CzF. búsúl · búsul · busúl · busul; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz. bú¹; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.