akaszt ts ige 5a2

1. ’függőlegesen lógatva helyez, illeszt, erősít vmit vmire’ ❖ [a] viaſz golyóbiſotskákat: végekben köſsük mindöſzve, és akaſzſzuk a’ gyántás lántzra (1780 Révai Miklós ford.–Makó 7283027, 65) | Van is; de nem egyéb, egy üres tarisznya; Azt nagy szomorúan nyakába akasztja (1842 Vörösmarty Mihály 8524301, 47) | a fejszét akasztotta a vállára (1882–1883 Mikszáth Kálmán CD04) | az ajtóba vert szögre akasztotta felöltőjét, kalapját (1927 Pásztor Árpád 9519018, 22) | Sperber a lány mutatóujjára akasztotta a jojó zsinórját (1969 Mándy Iván 9420036, 517).

2. (kissé rég, átv is) ’kapcsol, hozzáerősít, illeszt vmit vmihez’ ❖ Ha egy ſzóhozz más ſzót, a’ vagy más hangot akaſztunk, a’ már foglalt, vagy többhangú ſzó fog lenni (1779 Révai Miklós 7283025, 26) | a szalmakötél egyik végét a szekér hátulján az oldalrudhoz akasztjuk, s a szekéren keresztül vetve, elől a tulsó oldalra kötjük (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045014, 438) | lövegtalpot a löveg mozdonyára akasztani (1894 PallasLex. CD02).

3. (tárgy n. is) ’〈embert, es. állatot〉 nyakába vetett hurokkal (akasztófára) felhúz, megöl, akasztással kivégez’ ❖ gyalázatot érdemelſz, hogyha a’ Lámpás-Karóra embert akaſztaſz (1792 Magyar Játékszín ford. 7088003, 235) | Előbb lövetnek, majd akasztanak (1851–1852 Sárosi Gyula 8404051, 210) | körbeülitek a körúti fákat, amelyekre már akasztják az embereket? (1963 Goda Gábor 9191001, 84) | az istállóból a tehenet kivezetni, és a fára akasztani (1979 Oravecz Imre 9490046, 50).

Ö: be~, bele~, el~, fel~, ki~, le~, meg~, össze~, rá~, vissza~.

Fr: nyak, szeg², szem, tekintet, torok.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

akaszt tárgyas ige 5a2
1.
függőlegesen lógatva helyez, illeszt, erősít vmit vmire
[a] viaſz golyóbiſotskákat: végekben köſsük mindöſzve, és akaſzſzuk a’ gyántás lántzra
(1780 Révai Miklós ford.Makó)
Van is; de nem egyéb, egy üres tarisznya; Azt nagy szomorúan nyakába akasztja
(1842 Vörösmarty Mihály)
a fejszét akasztotta a vállára
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
az ajtóba vert szögre akasztotta felöltőjét, kalapját
(1927 Pásztor Árpád)
Sperber a lány mutatóujjára akasztotta a jojó zsinórját
(1969 Mándy Iván)
2. (kissé rég, átv is)
kapcsol, hozzáerősít, illeszt vmit vmihez
Ha egy ſzóhozz más ſzót, a’ vagy más hangot akaſztunk, a’ már foglalt, vagy többhangú ſzó fog lenni
(1779 Révai Miklós)
a szalmakötél egyik végét a szekér hátulján az oldalrudhoz akasztjuk, s a szekéren keresztül vetve, elől a tulsó oldalra kötjük
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
lövegtalpot a löveg mozdonyára akasztani
(1894 PallasLex.)
3. (tárgy n. is)
〈embert, es. állatot〉 nyakába vetett hurokkal (akasztófára) felhúz, megöl, akasztással kivégez
gyalázatot érdemelſz, hogyha a’ Lámpás-Karóra embert akaſztaſz
(1792 Magyar Játékszín ford.)
Előbb lövetnek, majd akasztanak
(1851–1852 Sárosi Gyula)
körbeülitek a körúti fákat, amelyekre már akasztják az embereket?
(1963 Goda Gábor)
az istállóból a tehenet kivezetni, és a fára akasztani
(1979 Oravecz Imre)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások