buzgó mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → buzog.

II. mn 11A1

1. (vmely tevékenységében, ill. vmely szerepében, minőségében) lelkes, odaadó, tettekre, áldozatokra kész 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ buzgókká tötte a’ Farizeuſokat a’ harag, és az irigység a’ Kriſztus élete, és betsülete után való intselkedésben (1773 Vajda Sámuel 7365002, 111) | Szörnyűen meg dítsértem a’ buzgó gyermeket (1805–1809 Horvát István 8186009, 286) | honfitársai által gyanús szemekkel nézetett, sőt buzgóbb körökben, szinte honárulónak bélyegeztetett (1846 Arany János C6504, 23) | a finn-ugor theoria legbuzgóbb hívének (1882 Vámbéry Ármin 8507007, 197) | [Nustkorb uram] talán buzgóbb volt a város érdekeinek keresésében, mint kellene (1908–1910 Mikszáth Kálmán C3107, 134) | példás és buzgó hivatalnok (1924 Juhász Gyula¹ 9284917, 104) | buzgó katolikus (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 22) | a kutatással foglalkozó állami bizottság buzgó elnöke volt (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’lelkesen, odaadóan, nagy buzgalommal végzett 〈tevékenység〉’ ❖ vannak, kik buzgó igyekezettel iparkodnak minden ki-telhetö szent életre (1773 Faludi Ferenc C1665, 148) | tudva vagyon, hogy a’ nevelésben sokszor a’ legbúzgóbb fáradozásnak is igen csekély sikere tapasztaltatik (1825 Szilasy János 8450001, 11) | szerette a művészetet, tudós akadémiát alapított és nagy buzgóan könyveket gyüjtött (1896 Riedl Frigyes 8393007, 62) | buzgó igyekvésük (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485067, 344) | Krimiszerzők tudják, hogy buzgó nyomozás közben sokszor azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt van (1988 Rátai János 1131003, 175).

1b. (rég) ’túláradó 〈pozitív érzelem〉, felfokozott 〈vágy, akarat〉’ ❖ [tapasztaltam, hogy a földesurak] melly buzgón óhajtják az ö bádjatt jobbágyaikat ſegiteni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 15) | Marczibányunk engedvén szívének, ’s Kegyelmes Asszonya jótevő Férjének serényen gyúllasztván buzgó érzéseit, felteszik magokban, hogy e’ szükségeit a’ szegény polgárnak kegyesen enyhítik (1806 Verseghy Ferenc CD01) | nyilatkozványát buzgó örömmel vettük (1843 Pesti Hírlap CD61) | buzgóan ahítozza a béke fentartását (1861 Szalay László 8419012, 589) | Az anyám is nagy-nagy melegséggel, buzgó szeretettel fogadott (1923 Schöpflin Aladár CD10).

2. ’odaadóan, elmélyülten vallásos, a vallási előírásokhoz ragaszkodó, hitbuzgó 〈személy, közösség〉’ ❖ A’ buzgóbb rész pedig a’ Vár’ Templomában, Muzsika, énekszó, ’s ágyúk hangzásában, Áhitatosságát vivén felsőségre Sűrű háláadást repit-fel az égre (1786 Főldi János 7112007, 133) | A Lakosok itt [ti. Debrecenben] többnyire mind reformatusok és igen buzgok (1795 Bethlen Elek 7503007, 188) | [Ősszel] a természet elhagyott szentegyház; Nincsen benne buzgó népe már (1845 Petőfi Sándor C3506, 309) | [A Nyugatrómai Birodalomban] még a buzgóbb hívek is terhesnek, költségesnek tartották a szertartások gyakorlatát (1899 Nagy képes világtörténet CD03) | Az Anjou-ház idejében már ismét tanult, buzgó és erkölcsös a papság (1939 Balanyi György CD43) | A buzgó zsidók és Jézus tanítványai „áldották = dicsőítették” az Istent (1989 HaagLex. ford. CD1208).

2a. ’vallásos elmélyüléssel telt 〈megnyilvánulás〉; áhítatos’ ❖ Öszve-gyültenek egyszer jó reggel a’ Törökök […] egy bizonyos helyre, hogy ott buzgo kiáltásokat véghez vihessék (1776 Kazinczy Ferenc ford.–Bessenyei C2516, 31) | Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek’ ajakán (1836 Vörösmarty Mihály 8524251, 211) | Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje (1874 Gyulai Pál CD01) | Minden reggel templomba járt, buzgón imádkozott (1943 Márai Sándor 9421016, 27) | Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

Ö: hit~, túl~, ügy~, vak~.

Sz: buzgós, buzgótalan.

Vö. CzF. ~, buzgóan, buzgón; ÉrtSz.; TESz. buzog; ÉKsz.; SzT. ~, buzgón; ÚMTsz. ~, buzgón

buzgó melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévbuzog
II. melléknév 11A1
1.
(vmely tevékenységében, ill. vmely szerepében, minőségében) lelkes, odaadó, tettekre, áldozatokra kész 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
buzgókká tötte a’ Farizeuſokat a’ harag, és az irigység a’ Kriſztus élete, és betsülete után való intselkedésben
(1773 Vajda Sámuel)
Szörnyűen meg dítsértem a’ buzgó gyermeket
(1805–1809 Horvát István)
honfitársai által gyanús szemekkel nézetett, sőt buzgóbb körökben, szinte honárulónak bélyegeztetett
(1846 Arany János)
a finn-ugor theoria legbuzgóbb hívének
(1882 Vámbéry Ármin)
[Nustkorb uram] talán buzgóbb volt a város érdekeinek keresésében, mint kellene
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
példás és buzgó hivatalnok
(1924 Juhász Gyula¹)
buzgó katolikus
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
a kutatással foglalkozó állami bizottság buzgó elnöke volt
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
lelkesen, odaadóan, nagy buzgalommal végzett 〈tevékenység〉
vannak, kik buzgó igyekezettel iparkodnak minden ki-telhetö szent életre
(1773 Faludi Ferenc)
tudva vagyon, hogy a’ nevelésben sokszor a’ legbúzgóbb fáradozásnak is igen csekély sikere tapasztaltatik
(1825 Szilasy János)
szerette a művészetet, tudós akadémiát alapított és nagy buzgóan könyveket gyüjtött
(1896 Riedl Frigyes)
buzgó igyekvésük
(1953 Németh László² ford.Tolsztoj¹)
Krimiszerzők tudják, hogy buzgó nyomozás közben sokszor azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt van
(1988 Rátai János)
1b. (rég)
túláradó 〈pozitív érzelem〉, felfokozott 〈vágy, akarat〉
[tapasztaltam, hogy a földesurak] melly buzgón óhajtják az ö bádjatt jobbágyaikat ſegiteni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Marczibányunk engedvén szívének, ’s Kegyelmes Asszonya jótevő Férjének serényen gyúllasztván buzgó érzéseit, felteszik magokban, hogy e’ szükségeit a’ szegény polgárnak kegyesen enyhítik
(1806 Verseghy Ferenc)
nyilatkozványát buzgó örömmel vettük
(1843 Pesti Hírlap)
buzgóan ahítozza a béke fentartását
(1861 Szalay László)
Az anyám is nagy-nagy melegséggel, buzgó szeretettel fogadott
(1923 Schöpflin Aladár)
2.
odaadóan, elmélyülten vallásos, a vallási előírásokhoz ragaszkodó, hitbuzgó 〈személy, közösség〉
A’ buzgóbb rész pedig a’ Vár’ Templomában, Muzsika, énekszó, ’s ágyúk hangzásában, Áhitatosságát vivén felsőségre Sűrű háláadást repit-fel az égre
(1786 Főldi János)
A Lakosok itt [ti. Debrecenben] többnyire mind reformatusok és igen buzgok
(1795 Bethlen Elek)
[Ősszel] a természet elhagyott szentegyház; Nincsen benne buzgó népe már
(1845 Petőfi Sándor)
[A Nyugatrómai Birodalomban] még a buzgóbb hívek is terhesnek, költségesnek tartották a szertartások gyakorlatát
(1899 Nagy képes világtörténet)
Az Anjou-ház idejében már ismét tanult, buzgó és erkölcsös a papság
(1939 Balanyi György)
A buzgó zsidók és Jézus tanítványai „áldották = dicsőítették” az Istent
(1989 HaagLex. ford.)
2a.
vallásos elmélyüléssel telt 〈megnyilvánulás〉; áhítatos
Öszve-gyültenek egyszer jó reggel a’ Törökök […] egy bizonyos helyre, hogy ott buzgo kiáltásokat véghez vihessék
(1776 Kazinczy Ferenc ford.Bessenyei)
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, melly után Buzgó imádság epedez Száz ezrek’ ajakán
(1836 Vörösmarty Mihály)
Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje
(1874 Gyulai Pál)
Minden reggel templomba járt, buzgón imádkozott
(1943 Márai Sándor)
Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése
(1996 Katolikus Biblia ford.)
Sz: buzgós, buzgótalan
Vö. CzF. ~, buzgóan, buzgón; ÉrtSz.; TESz. buzog; ÉKsz.; SzT. ~, buzgón; ÚMTsz. ~, buzgón

Beállítások