akcentuál ts ige 1a

1. (rég, Nyelvt is) ’〈beszédben bizonyos hangokat, szótagokat v. szavakat〉 a környezetükhöz képest nagyobb nyomatékkal ejt ki, hangsúlyoz’ ❖ [az udvarló segédtisztnek] jól accentuált pár szavánál nem volt egyéb biralma (1855 Beöthy Zsigmond 8047016, 64) | Mielőtt ide került [a cigányság], a szó végét accentuálta (1887 Thewrewk Emil C4133, 143).

1a. (tárgy n. is) ’〈beszédet〉 vmilyen szabály szerint hangsúlyokkal ellát’ ❖ [Török a színpadon] igyekezzék különös – talán tótosnak mondható – ’s néha igen hamisan accentuált szavát [= beszédét] simábbá, életszerübbé, s’ találóbbá tenni (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 229) | [Fáncsy színpadi] beszéde mindig érthető, többnyire jól ékezett (accentuált), ’s hanghordozásában az időmértéket (tempót) pontosan szokta megtartani (1842 Regélő Pesti Divatlap C1521, 348).

2. (tárgy n. is) (rég, Nyelvt) ’〈szövegben egy-egy betűt〉 ékezettel ellát’ ❖ kéntelen valék kéjem szerint accentuálni, interpungálni [= központozni] (1808 Kazinczy Ferenc C2535, 132) | A’ mostani ny … n-nel vagyon írva, de accentuálva (1819 Hasznos Mulatságok C0179, 270).

3. (vál) ’〈műalkotásban vmely elemet〉 határozottabban, nyomatékosabban ábrázolva kiemel’ ❖ Sopronban fölemlítendő […] az ál-kereszthajós szt. Mihály templom (t. i. a kereszthajó csak kivülről van akcentuálva) (1894 PallasLex. CD02) | [Szabó Lőrinc új verseskötetében] elmélyíti s egyre erősebben akcentuálja szociális fájdalmait (1926 Ignotus Pál CD10) | a Himnuszok megtartják áttekinthető, plasztikusan akcentuált, homofon [= egy vezérszólamot kiemelő] jellegüket a polifón [= több, önálló dallamvezetésű szólamból összetett] egyházi művészet korában is (1930–1931 ZeneiLex. CD49, 478) | [A megyeházának] milyen szerencsések az arányai, milyen barátságos, ölelni való oszlopai vannak, s a belső udvarban is mennyi harmónia! Egy-egy akcentuált ív mellett alacsonyabb ívek (1975 Fodor András 9148024, 52).

3a. ’〈vminek a létezését v. jellemző tulajdonságát〉 jelzi, kiemeli vmi’ ❖ oly rikító szinben tünik fel szemeim előtt a merev ellentét 1848 és 1867 közt, s az ellentétet oly vastagon accentuálják ez utóbbinak husz év ótai termékei (1887 Kossuth Lajos CD32) | A csizmám szára a térden túl simulva föl, a combom nyulánk és mesteri rajzát gyönyörűen akcentuálta (1910 Szomory Dezső 9683005, 42) | [Kernstock Károly festményén] a csomópont egyszersmind accentuálja a kép perspektivus mélyülését, ami a síkban látáshoz szokott szemre igen erősen hat (1910 Feleky Géza CD10).

Sz: akcentuált.

Vö. IdSz.

akcentuál tárgyas ige 1a
1. (rég, Nyelvt is)
〈beszédben bizonyos hangokat, szótagokat v. szavakat〉 a környezetükhöz képest nagyobb nyomatékkal ejt ki, hangsúlyoz
[az udvarló segédtisztnek] jól accentuált pár szavánál nem volt egyéb biralma
(1855 Beöthy Zsigmond)
Mielőtt ide került [a cigányság], a szó végét accentuálta
(1887 Thewrewk Emil)
1a. (tárgy n. is)
〈beszédet〉 vmilyen szabály szerint hangsúlyokkal ellát
[Török a színpadon] igyekezzék különös – talán tótosnak mondható – ’s néha igen hamisan accentuált szavát [= beszédét] simábbá, életszerübbé, s’ találóbbá tenni
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
[Fáncsy színpadi] beszéde mindig érthető, többnyire jól ékezett (accentuált), ’s hanghordozásában az időmértéket (tempót) pontosan szokta megtartani
(1842 Regélő Pesti Divatlap)
2. (tárgy n. is) (rég, Nyelvt)
〈szövegben egy-egy betűt〉 ékezettel ellát
kéntelen valék kéjem szerint accentuálni, interpungálni [= központozni]
(1808 Kazinczy Ferenc)
A’ mostani ny … n-nel vagyon írva, de accentuálva
(1819 Hasznos Mulatságok)
3. (vál)
〈műalkotásban vmely elemet〉 határozottabban, nyomatékosabban ábrázolva kiemel
Sopronban fölemlítendő […] az ál-kereszthajós szt.Szent Mihály templom (t. i.tudniillik a kereszthajó csak kivülről van akcentuálva)
(1894 PallasLex.)
[Szabó Lőrinc új verseskötetében] elmélyíti s egyre erősebben akcentuálja szociális fájdalmait
(1926 Ignotus Pál)
a Himnuszok megtartják áttekinthető, plasztikusan akcentuált, homofon [= egy vezérszólamot kiemelő] jellegüket a polifón [= több, önálló dallamvezetésű szólamból összetett] egyházi művészet korában is
(1930–1931 ZeneiLex.)
[A megyeházának] milyen szerencsések az arányai, milyen barátságos, ölelni való oszlopai vannak, s a belső udvarban is mennyi harmónia! Egy-egy akcentuált ív mellett alacsonyabb ívek
(1975 Fodor András)
3a.
〈vminek a létezését v. jellemző tulajdonságát〉 jelzi, kiemeli vmi
oly rikító szinben tünik fel szemeim előtt a merev ellentét 1848 és 1867 közt, s az ellentétet oly vastagon accentuálják ez utóbbinak husz év ótai termékei
(1887 Kossuth Lajos)
A csizmám szára a térden túl simulva föl, a combom nyulánk és mesteri rajzát gyönyörűen akcentuálta
(1910 Szomory Dezső)
[Kernstock Károly festményén] a csomópont egyszersmind accentuálja a kép perspektivus mélyülését, ami a síkban látáshoz szokott szemre igen erősen hat
(1910 Feleky Géza)
Sz: akcentuált
Vö. IdSz.

Beállítások