bűerő (6C) l. bűverő

bűverő fn 6C (vál)bűerő (rég)

1. ’csodás, természetfeletti erő, varázserő’ ❖ Ki elragadta tőlem őt, ki tudja, Mi bű erővel lánczolá-meg (1839 Tóth Lőrinc C4295, 121) | [a boszorkányok] királyfiakat vertek szerelem bilincseibe, varázslatos füvekkel, bájitallal, selyem hajzatuknak bűverejével (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | Ha bűverőd igézte, jó apám, E vad szeleket bőgni: csillapitsd le (1916 Babits Mihály ford.–Shakespeare 9014141, 14) | a magyar nemzetnek […] törhetetlen, majdnem mondhatni babonás hite Szent István koronájának szentségében és bűverejében (1934 Bánlaky József CD16) | A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak elődeink, hittek gyógyító és varázserejében (2000 Lakáskultúra CD39).

2. (vminek, vkinek) a természetfeletti erőhöz fogható hatás(a), varázs(a)’ ❖ mert száz illy hang emelkedik ellene [ti. a Pesti Hírlap szerkesztője ellen] ’s még száz, melly végkép mindent megtör, és csak a’ „többé nem levőre” nincs hatása, bűvereje sem fog tartós lenni (1841 Széchenyi István C3876, 86) | a palotás magyarok, jó csárdások […] valódi bűverővel hatnak a lélekre, kedélyre (1858 Vasárnapi Újság CD56) | [az ifjú] szemeiben égő tüz […] büverővel hatott Juliára (1883 Szász Károly² ford.–Theuriet C3838, 108) | [a kudarcot] a megvesztegetési pénzek bűvereje idézte elő (1934 Bánlaky József CD16) | a bűverőt még ma is érezzük és nem lepődünk meg azon, hogy kortársai között sokan voltak, akik Jókaiban, még hajlottabb éveiben is csak a gyermeket látták (1941 Sőtér István 9613003, 46) | Aki képes arra, hogy Isabelle Carré [filmszínésznő] bűvereje ellenére a cselekményre is odafigyeljen, elgyönyörködhet abban a játszmában, amely nő és férfi között folyik (1998 Magyar Hírlap CD09).

J: bűvhatalom.

Sz: bűverejű, bűverős.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

bűerő lásd bűverő
bűverő főnév 6C (vál)
bűerő 6C (rég)
1.
csodás, természetfeletti erő, varázserő
Ki elragadta tőlem őt, ki tudja, Mi bű erővel lánczolá-meg
(1839 Tóth Lőrinc)
[a boszorkányok] királyfiakat vertek szerelem bilincseibe, varázslatos füvekkel, bájitallal, selyem hajzatuknak bűverejével
(1886 Mikszáth Kálmán)
Ha bűverőd igézte, jó apám, E vad szeleket bőgni: csillapitsd le
(1916 Babits Mihály ford.Shakespeare)
a magyar nemzetnek […] törhetetlen, majdnem mondhatni babonás hite Szent István koronájának szentségében és bűverejében
(1934 Bánlaky József)
A hímes tojásnak megkülönböztetett bűverőt tulajdonítottak elődeink, hittek gyógyító és varázserejében
(2000 Lakáskultúra)
2.
(vminek, vkinek) a természetfeletti erőhöz fogható hatás(a), varázs(a)
mert száz illy hang emelkedik ellene [ti. a Pesti Hírlap szerkesztője ellen] ’s még száz, melly végkép mindent megtör, és csak a’ „többé nem levőre” nincs hatása, bűvereje sem fog tartós lenni
(1841 Széchenyi István)
a palotás magyarok, jó csárdások […] valódi bűverővel hatnak a lélekre, kedélyre
(1858 Vasárnapi Újság)
[az ifjú] szemeiben égő tüz […] büverővel hatott Juliára
(1883 Szász Károly² ford.Theuriet)
[a kudarcot] a megvesztegetési pénzek bűvereje idézte elő
(1934 Bánlaky József)
a bűverőt még ma is érezzük és nem lepődünk meg azon, hogy kortársai között sokan voltak, akik Jókaiban, még hajlottabb éveiben is csak a gyermeket látták
(1941 Sőtér István)
Aki képes arra, hogy Isabelle Carré [filmszínésznő] bűvereje ellenére a cselekményre is odafigyeljen, elgyönyörködhet abban a játszmában, amely nő és férfi között folyik
(1998 Magyar Hírlap)
Sz: bűverejű, bűverős
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások