büfflál (1a) l. biflál

biflál ts ige 1a (tárgy n. is) (rég)büfflál

’bifláz’ ❖ A „másik asinus [= szamár]” már dél óta büfflál odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele sem néztél (1865 Jókai Mór C2267, 121) | Jónás úrfi […] büfflálja fennhangon a grammatikát, mint valami iskolás gyerek, aki fél, hogy botot kap, és ebédet nem kap, ha a feladatot az iskolába beharangozásig jól be nem magolta (1885 Jókai Mór C2323, 53) | Amint virradni kezdett, [Nikkel] fölugrott az ágyból, felöltözött, kapta a könyvet, kiment a kertbe biflálni (1895 Jókai Mór C2329, 28).

Vö. TESz. bifláz

büfflál lásd biflál
biflál tárgyas ige 1a (tárgy n. is) (rég)
büfflál 1a
A „másik asinus [= szamár]” már dél óta büfflál odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele sem néztél
(1865 Jókai Mór)
Jónás úrfi […] büfflálja fennhangon a grammatikát, mint valami iskolás gyerek, aki fél, hogy botot kap, és ebédet nem kap, ha a feladatot az iskolába beharangozásig jól be nem magolta
(1885 Jókai Mór)
Amint virradni kezdett, [Nikkel] fölugrott az ágyból, felöltözött, kapta a könyvet, kiment a kertbe biflálni
(1895 Jókai Mór)
Vö. TESz. bifláz

Beállítások