akceptál ts ige 1a (vál)

1. (hozzá igazodva) elfogad, elismer, ill. méltányol vmit’ ❖ Azokat […] minden Czikkelyben acceptálván (1781 Balia Sámuel C0747, 214) | bár milyen elfogadhatók és akceptálandók is azok az okok (1892 Nyírvidék 8653001, 2) | Közönség, sajtó nem akceptálta [az új darabot] s nagyon jó ízléssel (1899 Ady Endre C0534, 201) | ma a Harvardtól Oxfordig a világ 800 felsőoktatási intézménye akceptálja a nemzetközi érettségi bizonyítványt (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’〈zárt közösség v. személy〉(vmilyen minőségben) elfogad, becsül vkit’ ❖ a beidézett tanút, ha gyanúsnak találta az esküdt, odahítta a bírói széke elé s így szólt: „lehelj rám”. Megszagolta a lélegzetét, s ha akarta akceptálta, ha nem, visszautasította (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | nem gondoltam volna, hogy a közönség hősödet akczeptálni fogja (1895 Abonyi Árpád C0473, 61) | Ha a miniszterelnök akceptálja ezeket az embereket, adjon nekik állást és lehetőséget, hogy rögtön befolyásolhassák a munkát (1981 Móricz Virág 9461002, 409).

2a. (rég, ritk) ’zárt közösségbe befogad vkit’ ❖ [a gazda] felkölti a feleségét s megmutatja neki a gyermeket, aki is nagy örömmel acceptálja s mindjárt dajkáról kezd gondolkozni (1779 Rettegi György 7282005, 407) | akceptáltuk őket [ti. a kikeresztelkedett zsidókat] szalonjainkban (1881 Ábrányi Kornél² C0519, 64).

3. (rég) ’〈pénzt, jutalmat〉 elfogad’ ❖ 54 rhénes forint a nyakunkba maradt, mert nem acceptálta Nagyságod (1792 Serkei jobbágyok kérése 7192004, 72) | Ferencz József alkalmasint nem acceptált volna tőlük pénzt mint Jellasich és Haynau acceptált tőle (1857 Széchenyi István C3885, 177).

Sz: akceptálódik.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

akceptál tárgyas ige 1a (vál)
1.
(hozzá igazodva) elfogad, elismer, ill. méltányol vmit
Azokat […] minden Czikkelyben acceptálván
(1781 Balia Sámuel)
bár milyen elfogadhatók és akceptálandók is azok az okok
(1892 Nyírvidék)
Közönség, sajtó nem akceptálta [az új darabot] s nagyon jó ízléssel
(1899 Ady Endre)
ma a Harvardtól Oxfordig a világ 800 felsőoktatási intézménye akceptálja a nemzetközi érettségi bizonyítványt
(1995 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
〈zárt közösség v. személy〉 (vmilyen minőségben) elfogad, becsül vkit
a beidézett tanút, ha gyanúsnak találta az esküdt, odahítta a bírói széke elé s így szólt: „lehelj rám”. Megszagolta a lélegzetét, s ha akarta akceptálta, ha nem, visszautasította
(1887 Mikszáth Kálmán)
nem gondoltam volna, hogy a közönség hősödet akczeptálni fogja
(1895 Abonyi Árpád)
Ha a miniszterelnök akceptálja ezeket az embereket, adjon nekik állást és lehetőséget, hogy rögtön befolyásolhassák a munkát
(1981 Móricz Virág)
2a. (rég, ritk)
zárt közösségbe befogad vkit
[a gazda] felkölti a feleségét s megmutatja neki a gyermeket, aki is nagy örömmel acceptálja s mindjárt dajkáról kezd gondolkozni
(1779 Rettegi György)
akceptáltuk őket [ti. a kikeresztelkedett zsidókat] szalonjainkban
(1881 Ábrányi Kornél²)
3. (rég)
〈pénzt, jutalmat〉 elfogad
54 rhénes forint a nyakunkba maradt, mert nem acceptálta Nagyságod
(1792 Serkei jobbágyok kérése)
Ferencz József alkalmasint nem acceptált volna tőlük pénzt mint Jellasich és Haynau acceptált tőle
(1857 Széchenyi István)
Sz: akceptálódik
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások