büntetett mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → büntet.

II. mn 12B7

1. (Jog is) ’olyan 〈személy〉, akit vmely terhére rótt cselekményben a bíróság vétkesnek talált és büntetést szabott ki rá, ill. ilyen személyhez kötődő 〈állapot, jogállás〉’ ❖ nehogy a közvélemény, mely minden büntetett vétkest méltán gyalázattal bélyegez, az ártatlannak is szolgálat vagy hivatal nyerésében gátokat vethessen (1832 Deák Ferenc CD51) | [Megtámadható a házasság] büntetett előélet esetében, ha az egyik fél halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre volt itélve és a másik fél ezt nem tudta (1897 PallasLex. CD02) | Rovottmultú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres… (1930 Kosztolányi Dezső 9359181, 70) | az érintett személy büntetlen vagy büntetett voltát igazoló hatósági erkölcsi bizonyítvány (1999 Országgyűlési Napló CD62).

2. ’a hatályos törvények szerint büntetendő, ill. bíróság által büntetéssel sújtott 〈cselekedet〉’ ❖ egy bizonyos méltóságos osztály nyilvános és titkos, büntetett s elnézett vétségeivel (1835 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | a bűntett tartalmi elemének meghatározása […] a büntetett cselekmények idő és hely szerinti változása folytán megoldhatatlan (1907 Vámbéry Rusztem 9752001, 120) | [a paraszolvencia] már volt tiltott, sőt büntetett cselekedet is (1986 Losonczi Ágnes 1095003, 181).

III. fn 2B2 (ritk)

’olyan személy, akit vmely terhére rótt cselekményben a bíróság vétkesnek talált és büntetést szabott ki rá’ ❖ kényszerítő munkákat és ollyan nyilvánosságokat, mellyek a’ bűntetet’ meggyalázására szolgálnak és benne a’ szemérmet és önmagába helyezett bizodalmat elfojtják, minő p. o. az utsza söprés (1836 Szemlélő 8664002, 564) | [a háborús bűncselekményekért elítélt] bűntetetteknek a felülvizsgálatát szisztematikusan meg kellene ejteni (1992 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

büntetett melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévbüntet
II. melléknév 12B7
1. (Jog is)
olyan 〈személy〉, akit vmely terhére rótt cselekményben a bíróság vétkesnek talált és büntetést szabott ki rá, ill. ilyen személyhez kötődő 〈állapot, jogállás〉
nehogy a közvélemény, mely minden büntetett vétkest méltán gyalázattal bélyegez, az ártatlannak is szolgálat vagy hivatal nyerésében gátokat vethessen
(1832 Deák Ferenc)
[Megtámadható a házasság] büntetett előélet esetében, ha az egyik fél halálra vagy legalább öt évi fegyházra vagy börtönre volt itélve és a másik fél ezt nem tudta
(1897 PallasLex.)
Rovottmultú, többszörösen büntetett, fegyházviselt pénztáros állást keres…
(1930 Kosztolányi Dezső)
az érintett személy büntetlen vagy büntetett voltát igazoló hatósági erkölcsi bizonyítvány
(1999 Országgyűlési Napló)
2.
a hatályos törvények szerint büntetendő, ill. bíróság által büntetéssel sújtott 〈cselekedet〉
egy bizonyos méltóságos osztály nyilvános és titkos, büntetett s elnézett vétségeivel
(1835 Kossuth Lajos összes munkái)
a bűntett tartalmi elemének meghatározása […] a büntetett cselekmények idő és hely szerinti változása folytán megoldhatatlan
(1907 Vámbéry Rusztem)
[a paraszolvencia] már volt tiltott, sőt büntetett cselekedet is
(1986 Losonczi Ágnes)
III. főnév 2B2 (ritk)
olyan személy, akit vmely terhére rótt cselekményben a bíróság vétkesnek talált és büntetést szabott ki rá
kényszerítő munkákat és ollyan nyilvánosságokat, mellyek a’ bűntetet’ meggyalázására szolgálnak és benne a’ szemérmet és önmagába helyezett bizodalmat elfojtják, minő p. o.példának okáért az utsza söprés
(1836 Szemlélő)
[a háborús bűncselekményekért elítélt] bűntetetteknek a felülvizsgálatát szisztematikusan meg kellene ejteni
(1992 Országgyűlési Napló)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások