büntetetlen (I. 14B1 II. 0) l. büntetlen

büntetlen mn és hsz  büntetetlen (rég)

I. mn 14B1

1. ’olyan 〈személy〉, akit bíróság bűncselekmény elkövetése miatt nem ítélt el, ill. ilyen személyhez kötődő 〈előélet〉’ ❖ büntető évnegyedes törvénykezési rendszerünk mellett számtalan vádlott és gyanus, de gyakran büntetlen egyedek is több hónapokig sanyarú fogságot szenvedni kénytelenek (1841 Pesti Hírlap CD61) | A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét (1973 Ötágú Síp 2042019, 259) | Bíró csak az a magyar állampolgár lehet, aki büntetlen, feddhetetlen (1987 Tények könyve CD37).

2. ’bűn(cselekmény)éért, vétkéért büntetéssel nem sújtott, a megérdemelt büntetést elkerülő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈helyzet, állapot〉’ ❖ te ſoha-is bntetetlenl nem fogod hagyni azokat, a’ kik a’ te hoſzſzú-tréſeddel viſzſza-élnek (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252011, 234) | a szerfeletti büntetések gyakorlatban czélirányosaknak épen nem mutatkoznak, s közönségesen végrehajtás nélkül maradnak, honnan büntetlen állapot szokott következni (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [Pest] tele van naplopókkal, minden második ember azon töri a fejét, hogyan lehetne észrevétlenül lopni, büntetlenül csalni, munka nélkül meggazdagodni (1914 Krúdy Gyula CD54) | sehol mérték, rend, nyugalom, a bűnösök bűntetlenek, nincsen a jóknak jutalom (1958 Weöres Sándor ford. 9788269, 40).

2a. (-ül raggal, hsz-szerűen)(az elkövetőre nézve) káros, ill. súlyos következmények nélkül’ ❖ [Akklimatizálódás szempontjából] a’ strucz kényesebnek látszik mint a’ chinai (vagy is inkább a’ cochinchinai) aranyos fáczán, mellyel büntetlenül általugratatott az iszonyu hézak, forró hazájának és Bécsnek égöve közt (1834 Fillértár 8623002, 157) | Nem lehet büntetlenül meghódítani a világot (1934 Babits Mihály 9014135, 95) | [a fedezékben levő katona] szemrevételezhette a másikat – akit ő látott, de őt az nem látta –, és büntetlenül megfigyelhette, mint a kiállításon a képet (1981 Mohás Lívia 1109004, 214).

3. ’megtorlás, ill. (bíróság által kiszabott) büntetés nélkül maradt 〈bűn(cselekmény) v. hiba, vétség〉’ ❖ büntetlenűl maradnak a’ gonoszságok az olly sokaságban, melly annyiféle gyülevész emberekbűl áll, kik egymást nem ösmérik (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 992) | nem kell ugyan a’ kutya’ hibáit büntetlenül hagyni; de a’ büntetés mindenkor ollyan legyen, hogy általa kutyánkat el ne kedvetlenítsük (1829 Pák Dienes 8346006, 81) | a jog, törvény s a szabadság büntetlen megsértése (1911 Jancsó Károly CD10) | az egyre gyakoribbá váló büntetlen vagyonkimentések megelőzése érdekében biztosítani kell a – kötelező pályázaton, árverésen alapuló – nyilvános értékesítést (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. (ritk) ’a hatályos törvények szerint nem büntetendő 〈cselekmény〉’ ❖ Az egyszerü kerítés rendszerint büntetlen, s csak más körülmény hozzájárulásával válik büntetendővé (1895 PallasLex. CD02) | [falopás esetében] büntetlen eszközcselekmény lehet a fa kivágása (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. hsz 0 (kissé rég)

’megtorlás, (bíróság által kiszabott) büntetés, ill. súlyos, káros következmények nélkül’ ❖ [a bűnösök egy határnál] tovább az ö latorságokban büntetetlen nem mehetnek; hanem a’ hol bé-töltik az ö gonoſzságoknak ſzámát, ott lepi öket az Iſten’ haragja (1774 Vajda Sámuel 7365003, 119) | igaztalanság büntetlen ne is történhessék; az pedig csak világos és szoros törvények által eszközölhető (1831 Széchenyi István CD1501) | [a fényűzés] csak akkor jár büntetlen, ha alapját belipar teszi (1844 Pesti Hírlap CD61) | Nem verhet meg büntetlen akárki (1923 Juhász Gyula¹ CD01).

Vö. CzF. ~, büntetlenül; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

büntetetlen lásd büntetlen
büntetlen melléknév és határozószó
büntetetlen I. 14B1 II. 0 (rég)
I. melléknév 14B1
1.
olyan 〈személy〉, akit bíróság bűncselekmény elkövetése miatt nem ítélt el, ill. ilyen személyhez kötődő 〈előélet〉
büntető évnegyedes törvénykezési rendszerünk mellett számtalan vádlott és gyanus, de gyakran büntetlen egyedek is több hónapokig sanyarú fogságot szenvedni kénytelenek
(1841 Pesti Hírlap)
A büntetés kiszabásánál a kir.királyi törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét
(1973 Ötágú Síp)
Bíró csak az a magyar állampolgár lehet, aki büntetlen, feddhetetlen
(1987 Tények könyve)
2.
bűn(cselekmény)éért, vétkéért büntetéssel nem sújtott, a megérdemelt büntetést elkerülő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈helyzet, állapot〉
te ſoha-is bntetetlenl nem fogod hagyni azokat, a’ kik a’ te hoſzſzú-tréſeddel viſzſza-élnek
(1788 Őri Fülep Gábor ford.Pictet)
a szerfeletti büntetések gyakorlatban czélirányosaknak épen nem mutatkoznak, s közönségesen végrehajtás nélkül maradnak, honnan büntetlen állapot szokott következni
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
[Pest] tele van naplopókkal, minden második ember azon töri a fejét, hogyan lehetne észrevétlenül lopni, büntetlenül csalni, munka nélkül meggazdagodni
(1914 Krúdy Gyula)
sehol mérték, rend, nyugalom, a bűnösök bűntetlenek, nincsen a jóknak jutalom
(1958 Weöres Sándor ford.)
2a. (-ül raggal, hsz-szerűen)
(az elkövetőre nézve) káros, ill. súlyos következmények nélkül
[Akklimatizálódás szempontjából] a’ strucz kényesebnek látszik mint a’ chinai (vagy is inkább a’ cochinchinai) aranyos fáczán, mellyel büntetlenül általugratatott az iszonyu hézak, forró hazájának és Bécsnek égöve közt
(1834 Fillértár)
Nem lehet büntetlenül meghódítani a világot
(1934 Babits Mihály)
[a fedezékben levő katona] szemrevételezhette a másikat – akit ő látott, de őt az nem látta –, és büntetlenül megfigyelhette, mint a kiállításon a képet
(1981 Mohás Lívia)
3.
megtorlás, ill. (bíróság által kiszabott) büntetés nélkül maradt 〈bűn(cselekmény) v. hiba, vétség〉
büntetlenűl maradnak a’ gonoszságok az olly sokaságban, melly annyiféle gyülevész emberekbűl áll, kik egymást nem ösmérik
(1794 Szentmarjay Ferenc ford.Rousseau)
nem kell ugyan a’ kutya’ hibáit büntetlenül hagyni; de a’ büntetés mindenkor ollyan legyen, hogy általa kutyánkat el ne kedvetlenítsük
(1829 Pák Dienes)
a jog, törvény s a szabadság büntetlen megsértése
(1911 Jancsó Károly)
az egyre gyakoribbá váló büntetlen vagyonkimentések megelőzése érdekében biztosítani kell a – kötelező pályázaton, árverésen alapuló – nyilvános értékesítést
(1996 Magyar Hírlap)
3a. (ritk)
a hatályos törvények szerint nem büntetendő 〈cselekmény〉
Az egyszerü kerítés rendszerint büntetlen, s csak más körülmény hozzájárulásával válik büntetendővé
(1895 PallasLex.)
[falopás esetében] büntetlen eszközcselekmény lehet a fa kivágása
(1998 Magyar Hírlap)
II. határozószó 0 (kissé rég)
megtorlás, (bíróság által kiszabott) büntetés, ill. súlyos, káros következmények nélkül
[a bűnösök egy határnál] tovább az ö latorságokban büntetetlen nem mehetnek; hanem a’ hol bé-töltik az ö gonoſzságoknak ſzámát, ott lepi öket az Iſten’ haragja
(1774 Vajda Sámuel)
igaztalanság büntetlen ne is történhessék; az pedig csak világos és szoros törvények által eszközölhető
(1831 Széchenyi István)
[a fényűzés] csak akkor jár büntetlen, ha alapját belipar teszi
(1844 Pesti Hírlap)
Nem verhet meg büntetlen akárki
(1923 Juhász Gyula¹)
Vö. CzF. ~, büntetlenül; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások