büntetlen mn és hsz  büntetetlen (rég)

I. mn 14B1

1. ’olyan 〈személy〉, akit bíróság bűncselekmény elkövetése miatt nem ítélt el, ill. ilyen személyhez kötődő 〈előélet〉’ ❖ büntető évnegyedes törvénykezési rendszerünk mellett számtalan vádlott és gyanus, de gyakran büntetlen egyedek is több hónapokig sanyarú fogságot szenvedni kénytelenek (1841 Pesti Hírlap CD61) | A büntetés kiszabásánál a kir. törvényszék enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét (1973 Ötágú Síp 2042019, 259) | Bíró csak az a magyar állampolgár lehet, aki büntetlen, feddhetetlen (1987 Tények könyve CD37).

2. ’bűn(cselekmény)éért, vétkéért büntetéssel nem sújtott, a megérdemelt büntetést elkerülő 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈helyzet, állapot〉’ ❖ te ſoha-is bntetetlenl nem fogod hagyni azokat, a’ kik a’ te hoſzſzú-tréſeddel viſzſza-élnek (1788 Őri Fülep Gábor ford.–Pictet 7252011, 234) | a szerfeletti büntetések gyakorlatban czélirányosaknak épen nem mutatkoznak, s közönségesen végrehajtás nélkül maradnak, honnan büntetlen állapot szokott következni (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [Pest] tele van naplopókkal, minden második ember azon töri a fejét, hogyan lehetne észrevétlenül lopni, büntetlenül csalni, munka nélkül meggazdagodni (1914 Krúdy Gyula CD54) | sehol mérték, rend, nyugalom, a bűnösök bűntetlenek, nincsen a jóknak jutalom (1958 Weöres Sándor ford. 9788269, 40).

2a. (-ül raggal, hsz-szerűen) ’(az elkövetőre nézve) káros, ill. súlyos következmények nélkül’ ❖ [Akklimatizálódás szempontjából] a’ strucz kényesebnek látszik mint a’ chinai (vagy is inkább a’ cochinchinai) aranyos fáczán, mellyel büntetlenül általugratatott az iszonyu hézak, forró hazájának és Bécsnek égöve közt (1834 Fillértár 8623002, 157) | Nem lehet büntetlenül meghódítani a világot (1934 Babits Mihály 9014135, 95) | [a fedezékben levő katona] szemrevételezhette a másikat – akit ő látott, de őt az nem látta –, és büntetlenül megfigyelhette, mint a kiállításon a képet (1981 Mohás Lívia 1109004, 214).

3. ’megtorlás, ill. (bíróság által kiszabott) büntetés nélkül maradt 〈bűn(cselekmény) v. hiba, vétség〉’ ❖ büntetlenűl maradnak a’ gonoszságok az olly sokaságban, melly annyiféle gyülevész emberekbűl áll, kik egymást nem ösmérik (1794 Szentmarjay Ferenc ford.–Rousseau 7033009, 992) | nem kell ugyan a’ kutya’ hibáit büntetlenül hagyni; de a’ büntetés mindenkor ollyan legyen, hogy általa kutyánkat el ne kedvetlenítsük (1829 Pák Dienes 8346006, 81) | a jog, törvény s a szabadság büntetlen megsértése (1911 Jancsó Károly CD10) | az egyre gyakoribbá váló büntetlen vagyonkimentések megelőzése érdekében biztosítani kell a – kötelező pályázaton, árverésen alapuló – nyilvános értékesítést (1996 Magyar Hírlap CD09).

3a. (ritk) ’a hatályos törvények szerint nem büntetendő 〈cselekmény〉’ ❖ Az egyszerü kerítés rendszerint büntetlen, s csak más körülmény hozzájárulásával válik büntetendővé (1895 PallasLex. CD02) | [falopás esetében] büntetlen eszközcselekmény lehet a fa kivágása (1998 Magyar Hírlap CD09).

II. hsz 0 (kissé rég)

’megtorlás, (bíróság által kiszabott) büntetés, ill. súlyos, káros következmények nélkül’ ❖ [a bűnösök egy határnál] tovább az ö latorságokban büntetetlen nem mehetnek; hanem a’ hol bé-töltik az ö gonoſzságoknak ſzámát, ott lepi öket az Iſten’ haragja (1774 Vajda Sámuel 7365003, 119) | igaztalanság büntetlen ne is történhessék; az pedig csak világos és szoros törvények által eszközölhető (1831 Széchenyi István CD1501) | [a fényűzés] csak akkor jár büntetlen, ha alapját belipar teszi (1844 Pesti Hírlap CD61) | Nem verhet meg büntetlen akárki (1923 Juhász Gyula¹ CD01).

Vö. CzF. ~, büntetlenül; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.