büszke¹ mn 16B

1. (magas társadalmi) helyzetének, felelősségének, a maga v. vmely hozzá tartozó dolog, személy értékének tudatában önérzetes, öntudatos 〈személy, közösség〉, ill. ilyenre jellemző 〈tulajdonság, magatartás, megnyilvánulás〉’ ❖ a’ büszke Karthágó hatalma Mint az erős Babilon le romlott (1796 k. Berzsenyi Dániel 8054001, 9) | büszkén elmondhatjuk, hogy nyelvünk szép hangzására, kellemetes ejtésére és belső erejére nézve sok mivelt nyelvekkel méltán vetekedhetik (1816 Teleki József² 8471011, 119) | ragyogó pompában, büszke tekintettel [vonult be Zrínyi] (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Sokkal büszkébb vagyok, mint hogy koldulásból éltem volna (1922 Krúdy Gyula CD54) | Bátran kihúzza magát, fejét felveti, nem dacosan, de büszke méltósággal (1962 Réz Ádám ford.–Fučík 9567004, 23).

1a. (rendsz. -ra/-re ragos határozóval) ’olyan 〈személy, közösség〉, akit v. amelyet a maga v. vmely hozzá tartozó személy, közösség, dolog értékének, érdemének tudata megelégedettséggel, örömmel tölt el’ ❖ a’ Nemeſſégével méltán büſzke Magyar Nemzetnél (1791 Aranka György 7010004, 8) | katona volt, És így büszke kardjába (1825 Balla Károly C0753, 151) | Ő, ki atyjára büszke volt érdemeiért, büszke lett volna rá az elhagyattatás és megaláztatásban is (1858 Kemény Zsigmond 8235016, 151) | [az angol úriember] golfteljesítményeire sokkal büszkébb, mint arra, hogy esetleg jó orvos, ügyvéd vagy mérnök (1938 Szerb Antal 9668005, 61) | a protestantizmus és a fölvilágosult abszolutizmus hagyományaira büszke porosz államnak (1981 Lendvai L. Ferenc 1092003, 165).

1b. (pejor) ’önmagát alaptalanul v. túlzottan nagyra tartó, öntelt, gőgös 〈személy〉, ill. ilyenre jellemző, önteltséget, gőgöt kifejező 〈magatartás, megnyilvánulás〉’ ❖ örizzed magadat ezen büſzke és értetlen gondolattól, mintha régi Eleid nevekért mindeneknek engedni kellene tenéked (1772 Zalányi Péter ford.–Marmontel 7497001, 69) | a büszke Murád még gőgösebb fia s örököse (1852 Teleki József² 8471001, 8) | A gavallér büszke megvetéssel fogadta a detektíveket, ahogyan a társasági szabályok szerint alsórendű embereket szokás kezelni (1938 Hunyady Sándor CD10) | cinikus, beszédében büszke és elutasító (1976 Dobos László 1034001, 111).

2. (irod) ’környezetéből feltűnően, hatásosan kiemelkedő, magasra törő 〈építmény v. természeti képződmény〉’ ❖ Magos Piramisok büszke tetejeket A porba takarták (1772 Barcsay Ábrahám 7019025, 51) | a’ bérczek büszke fenyve (1840 Vörösmarty Mihály 8524409, 341) | a Kétágnak vadregényes vidéke egészen a Mezőhavas büszke ormáig tárul fel a szemlélő előtt (1870 Orbán Balázs 8340016, 95) | A hegy csúcsán a büszke fellegvár (1955 Antalffy Gyula 1004009, 49).

2a. (irod) ’magas termetű, daliás, délceg 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈termet, testtartás〉’ ❖ Egy vad Tſikó […], Mellyet ſarkantyúja büſzke Katonának [még] Nem tſiklandott (1776 Kónyi János ford.–Gellert 7190017, 13) | az eltörődött, fáradt test kiegyenesült egy királynő büszke alakjává (1888 Endrődi Sándor ford.–Heine C1575, 12) | ha a nyúlánk termetű, büszke tartású Zorka az utcán ment, […] gyönyörködve néztek utána (1912 Réti Ödön CD10) | minden szem arra tekintett, büszke termetű ifjú harcos jelent meg a korlátnál (1960 Baktay Ervin ford. 9018002, 418).

2b. (irod) ’olyan, termetével, szépségével lenyűgöző 〈állat〉, amely úgy mozog, viselkedik, mintha ennek tudatában lenne, ill. ilyen állatra jellemző 〈testtartás, mozgás〉’ ❖ a’ Páva […] Büſzke lépésével (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225012, 60) | [a madár] ágról-ágra száll, Majd újra nagy büszkén megáll (1795 Batsányi János C0883, 71) | Toldi ugyan ráér, büszke lován léptet, Nézdeli nézőit, a hajadon népet (1863–1879 Arany János CD01) | a büszke sólymok röptét figyelném (1979 Esterházy Péter 9129001, 54).

3. (irod) ’fényűzően díszes, pompás, pazar 〈dolog〉’ ❖ [az énekesnők] mint Iſten-Aſzſzonyok Büſzke pompájikkal úgy mutatták magok’ (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 11) | Hullnak Tavasznak büszke virágai (1816 Virág Benedek ford.–Horatius C4494, 19) | büszke kastély Termén fényes estély (1917 Tóth Árpád C4230, 65) | Leszakított házfalak, cafatokra tépett bútorok, üszkök és füst, korom, hamú a tegnap büszke palotasor helyében (1981 Dénes Tibor 9812004, 204).

4. (vál) ’nagyra értékelt, rendkívüli tiszteletet és megbecsülést érdemlő, ill. büszkeségre okot adó 〈dolog〉’ ❖ Egy Vezér, (jól tudód,) bszke méltóságát Meg-szokván; nem hallja az Ég’ igazságát (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 10) | eme’ hatóság kezei közt […] a’ szabadság büszke szép neve szolgai állapottá fajulhat (1842 Pesti Hírlap CD61) | [a harcból] visszatérünk büszke győzelemmel (1872 Arany László CD01) | ő csúfította el a Komlóssyak büszke családfáját (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 18) | Addig nem nyugszunk, amíg jóminőségű acél gyártásával ki nem harcoljuk […] a sztahanovista brigád büszke címet (1953 Szabad Nép aug. 6. C0400, 1).

5. (irod, kissé pejor is)(túlzottan) nagyra törő 〈terv, cél stb.〉’ ❖ [A spártaiaknak] bszke vágyódáſok, [királyi] trvényt nem szenyvedhet (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 14) | [a fáraók] milliókat áldoztak fel büszke czéljaiknak (1848 Vasvári Pál 8515002, 41) | Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma (1903 Ady Endre C0537, 419) | vége volt az életnek, ifjúságnak, büszke reményeknek (1933 Karinthy Frigyes 9309058, 63).

6. (rég) ’rossz szagú, büdös, bűzös, ill. undorító, visszataszító 〈dolog〉’ ❖ Tudod, hogy ver kztnk ez a’ bszke ínség (1772 Bessenyei György¹ C1076, 53) | [amikor] Feltámad nemünknek tehetőbb épsége: Akkor füzettek meg büszke vétketekért (1790 A magyar jakobinus mozgalom iratai 7033002, 180) | Büszke ganéjt hintett (1812 Dessewffy József C2563, 79).

Sz: büszkécske, büszkés, büszkít, büszkül.

Vö. CzF. ~, büszkén; ÉrtSz. büszke¹; TESz.; ÉKsz. büszke¹; SzT. ~, büszkén; ÚMTsz. büszke¹, büszkeruha

büszke¹ melléknév 16B
1.
(magas társadalmi) helyzetének, felelősségének, a maga v. vmely hozzá tartozó dolog, személy értékének tudatában önérzetes, öntudatos 〈személy, közösség〉, ill. ilyenre jellemző 〈tulajdonság, magatartás, megnyilvánulás〉
a’ büszke Karthágó hatalma Mint az erős Babilon le romlott
(1796 k. Berzsenyi Dániel)
büszkén elmondhatjuk, hogy nyelvünk szép hangzására, kellemetes ejtésére és belső erejére nézve sok mivelt nyelvekkel méltán vetekedhetik
(1816 Teleki József²)
ragyogó pompában, büszke tekintettel [vonult be Zrínyi]
(1858 Vasárnapi Újság)
Sokkal büszkébb vagyok, mint hogy koldulásból éltem volna
(1922 Krúdy Gyula)
Bátran kihúzza magát, fejét felveti, nem dacosan, de büszke méltósággal
(1962 Réz Ádám ford.Fučík)
1a. (rendsz. -ra/-re ragos határozóval)
olyan 〈személy, közösség〉, akit v. amelyet a maga v. vmely hozzá tartozó személy, közösség, dolog értékének, érdemének tudata megelégedettséggel, örömmel tölt el
a’ Nemeſſégével méltán büſzke Magyar Nemzetnél
(1791 Aranka György)
katona volt, És így büszke kardjába
(1825 Balla Károly)
Ő, ki atyjára büszke volt érdemeiért, büszke lett volna rá az elhagyattatás és megaláztatásban is
(1858 Kemény Zsigmond)
[az angol úriember] golfteljesítményeire sokkal büszkébb, mint arra, hogy esetleg jó orvos, ügyvéd vagy mérnök
(1938 Szerb Antal)
a protestantizmus és a fölvilágosult abszolutizmus hagyományaira büszke porosz államnak
(1981 Lendvai L. Ferenc)
1b. (pejor)
önmagát alaptalanul v. túlzottan nagyra tartó, öntelt, gőgös 〈személy〉, ill. ilyenre jellemző, önteltséget, gőgöt kifejező 〈magatartás, megnyilvánulás〉
örizzed magadat ezen büſzke és értetlen gondolattól, mintha régi Eleid nevekért mindeneknek engedni kellene tenéked
(1772 Zalányi Péter ford.Marmontel)
a büszke Murád még gőgösebb fia s örököse
(1852 Teleki József²)
A gavallér büszke megvetéssel fogadta a detektíveket, ahogyan a társasági szabályok szerint alsórendű embereket szokás kezelni
(1938 Hunyady Sándor)
cinikus, beszédében büszke és elutasító
(1976 Dobos László)
2. (irod)
környezetéből feltűnően, hatásosan kiemelkedő, magasra törő 〈építmény v. természeti képződmény〉
Magos Piramisok büszke tetejeket A porba takarták
(1772 Barcsay Ábrahám)
a’ bérczek büszke fenyve
(1840 Vörösmarty Mihály)
a Kétágnak vadregényes vidéke egészen a Mezőhavas büszke ormáig tárul fel a szemlélő előtt
(1870 Orbán Balázs)
A hegy csúcsán a büszke fellegvár
(1955 Antalffy Gyula)
2a. (irod)
magas termetű, daliás, délceg 〈személy〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈termet, testtartás〉
Egy vad Tſikó […], Mellyet ſarkantyúja büſzke Katonának [még] Nem tſiklandott
(1776 Kónyi János ford.Gellert)
az eltörődött, fáradt test kiegyenesült egy királynő büszke alakjává
(1888 Endrődi Sándor ford.Heine)
ha a nyúlánk termetű, büszke tartású Zorka az utcán ment, […] gyönyörködve néztek utána
(1912 Réti Ödön)
minden szem arra tekintett, büszke termetű ifjú harcos jelent meg a korlátnál
(1960 Baktay Ervin ford.)
2b. (irod)
olyan, termetével, szépségével lenyűgöző 〈állat〉, amely úgy mozog, viselkedik, mintha ennek tudatában lenne, ill. ilyen állatra jellemző 〈testtartás, mozgás〉
a’ Páva […] Büſzke lépésével
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
[a madár] ágról-ágra száll, Majd újra nagy büszkén megáll
(1795 Batsányi János)
Toldi ugyan ráér, büszke lován léptet, Nézdeli nézőit, a hajadon népet
(1863–1879 Arany János)
a büszke sólymok röptét figyelném
(1979 Esterházy Péter)
3. (irod)
fényűzően díszes, pompás, pazar 〈dolog〉
[az énekesnők] mint Iſten-Aſzſzonyok Büſzke pompájikkal úgy mutatták magok’
(1772 Bessenyei György¹)
Hullnak Tavasznak büszke virágai
(1816 Virág Benedek ford.Horatius)
büszke kastély Termén fényes estély
(1917 Tóth Árpád)
Leszakított házfalak, cafatokra tépett bútorok, üszkök és füst, korom, hamú a tegnap büszke palotasor helyében
(1981 Dénes Tibor)
4. (vál)
nagyra értékelt, rendkívüli tiszteletet és megbecsülést érdemlő, ill. büszkeségre okot adó 〈dolog〉
Egy Vezér, (jól tudód,) bszke méltóságát Meg-szokván; nem hallja az Ég’ igazságát
(1772 Bessenyei György¹)
eme’ hatóság kezei közt […] a’ szabadság büszke szép neve szolgai állapottá fajulhat
(1842 Pesti Hírlap)
[a harcból] visszatérünk büszke győzelemmel
(1872 Arany László)
ő csúfította el a Komlóssyak büszke családfáját
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
Addig nem nyugszunk, amíg jóminőségű acél gyártásával ki nem harcoljuk […] a sztahanovista brigád büszke címet
(1953 Szabad Nép aug. 6.)
5. (irod, kissé pejor is)
(túlzottan) nagyra törő 〈terv, cél stb.〉
[A spártaiaknak] bszke vágyódáſok, [királyi] trvényt nem szenyvedhet
(1772 Bessenyei György¹)
[a fáraók] milliókat áldoztak fel büszke czéljaiknak
(1848 Vasvári Pál)
Még mindig van az én lelkemnek Szárnyakat adó büszke álma
(1903 Ady Endre)
vége volt az életnek, ifjúságnak, büszke reményeknek
(1933 Karinthy Frigyes)
6. (rég)
rossz szagú, büdös, bűzös, ill. undorító, visszataszító 〈dolog〉
Tudod, hogy ver kztnk ez a’ bszke ínség
(1772 Bessenyei György¹)
[amikor] Feltámad nemünknek tehetőbb épsége: Akkor füzettek meg büszke vétketekért
(1790 A magyar jakobinus mozgalom iratai)
Büszke ganéjt hintett
(1812 Dessewffy József)
Sz: büszkécske, büszkés, büszkít, büszkül
Vö. CzF. ~, büszkén; ÉrtSz. büszke¹; TESz.; ÉKsz. büszke¹; SzT. ~, büszkén; ÚMTsz. büszke¹, büszkeruha

Beállítások