büszkeség fn 3B8

1. ’vmely személyre v. közösségre jellemző, a maga v. vmely hozzá tartozó személy, dolog, közösség értékének, érdemeinek tudatából fakadó jó érzés, önérzet, ill. vki(k)nek önérzetes, öntudatos volta’ ❖ Nemes büszkeségednek (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 218) | azon férfias büszkeség s nemesebb dicsvágy, mely magas hazafiui tettekre ragad (1845 Szemere Bertalan 8437011, 226) | a nagyobb önérzetü nemzet, mint például a francia, angol, kiknek nemzeti büszkesége méltán határt nem ismerő, nem örömest sajátit el valamit egy kisebb néptől (1859 Vajda János 8503091, 226) | [A tűzoltóságot] az itt megforduló idegeneknek büszkeséggel mutathatjuk be (1906 Délvidék 2104001, 3) | Ahogy fiának írói tehetségén csüggött, ez több volt apai büszkeségnél (1936 Török Sophie CD10) | Amikor felfedeztem az aszkorbinsavat […], büszkeséget éreztem, hogy olyasmivel vittem előre a tudományt, mely semmiképpen sem járulhat hozzá az öldökléshez (1983 Szabó Attila² ford.–Szent-Györgyi 9661003, 260).

2. (pejor) ’túlzott önérzetből v. önmagának alaptalan nagyra értékeléséből fakadó önteltség, gőg, ill. vmely személynek v. közösségnek öntelt, gőgös volta’ ❖ Meg-veszett egy ollyan [fegyver], ki bszkeségbl ver (1772 Bessenyei György¹ C1076, 56) | rea, mint grófra könnyen az a gyanu is hárulhatik, hogy büszkeségböl veti meg tanulótársait (1855 Gyulai Pál 8173066, 232) | azok a kis maláj napszámos leányok, akiket ő büszkeségében nem akart észrevenni, milyen kecsesen tudják a hajukat fonni (1927 Szép Ernő 9665043, 68) | Gőgben, büszkeségben, felfuvalkodottságban, önhittségben, kivagyiságban, csakazértiségben sohasem volt, soha nincs és nem is lesz békessége az embernek (1996 Magyar reformátusok CD1210).

3. (rendsz. birtokszóként) ’az a személy, közösség v. dolog, akire v. amire vki büszke (lehet)’ ❖ szóllalj-meg hozzám, édes büszkeségem (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163067, 10) | az a jó gazdasszony büszkesége, ha minden a háznál jó karban van (1883 De Gerando Antonina 8099001, 21) | derék fiú, a gimnázium büszkesége (1922 Babits Mihály 9014126, 81) | [a gazdag faragású oszlopfők] törmelék voltukban is muzeális büszkeségek (1969 Illyés Gyula 9274077, 75).

ÖU: ál~, család~, osztály~.

ÖE: ~érzet.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. büszke; ÉKsz.

büszkeség főnév 3B8
1.
vmely személyre v. közösségre jellemző, a maga v. vmely hozzá tartozó személy, dolog, közösség értékének, érdemeinek tudatából fakadó jó érzés, önérzet, ill. vki(k)nek önérzetes, öntudatos volta
Nemes büszkeségednek
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
azon férfias büszkeség s nemesebb dicsvágy, mely magas hazafiui tettekre ragad
(1845 Szemere Bertalan)
a nagyobb önérzetü nemzet, mint például a francia, angol, kiknek nemzeti büszkesége méltán határt nem ismerő, nem örömest sajátit el valamit egy kisebb néptől
(1859 Vajda János)
[A tűzoltóságot] az itt megforduló idegeneknek büszkeséggel mutathatjuk be
(1906 Délvidék)
Ahogy fiának írói tehetségén csüggött, ez több volt apai büszkeségnél
(1936 Török Sophie)
Amikor felfedeztem az aszkorbinsavat […], büszkeséget éreztem, hogy olyasmivel vittem előre a tudományt, mely semmiképpen sem járulhat hozzá az öldökléshez
(1983 Szabó Attila² ford.Szent-Györgyi)
2. (pejor)
túlzott önérzetből v. önmagának alaptalan nagyra értékeléséből fakadó önteltség, gőg, ill. vmely személynek v. közösségnek öntelt, gőgös volta
Meg-veszett egy ollyan [fegyver], ki bszkeségbl ver
(1772 Bessenyei György¹)
rea, mint grófra könnyen az a gyanu is hárulhatik, hogy büszkeségböl veti meg tanulótársait
(1855 Gyulai Pál)
azok a kis maláj napszámos leányok, akiket ő büszkeségében nem akart észrevenni, milyen kecsesen tudják a hajukat fonni
(1927 Szép Ernő)
Gőgben, büszkeségben, felfuvalkodottságban, önhittségben, kivagyiságban, csakazértiségben sohasem volt, soha nincs és nem is lesz békessége az embernek
(1996 Magyar reformátusok)
3. (rendsz. birtokszóként)
az a személy, közösség v. dolog, akire v. amire vki büszke (lehet)
szóllalj-meg hozzám, édes büszkeségem
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
az a jó gazdasszony büszkesége, ha minden a háznál jó karban van
(1883 De Gerando Antonina)
derék fiú, a gimnázium büszkesége
(1922 Babits Mihály)
[a gazdag faragású oszlopfők] törmelék voltukban is muzeális büszkeségek
(1969 Illyés Gyula)
ÖU: álbüszkeség, családbüszkeség, osztálybüszkeség
ÖE: büszkeségérzet
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. büszke; ÉKsz.

Beállítások