bűvös-bájos mn és fn  bűjös-bájos (rég) , bűvös-bávos (rég)

I. mn 15A2

1. (rég) ’csodás, természetfeletti, mágikus 〈erő, hatalom, hatás stb.〉’ ❖ büvösbájos, vonzó hatalommal Bir a kisded örvény (1858 Pájer Antal C3381, 6) | Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve […] a drágakövekről és azoknak bűvös-bájos hatásáról, valamint az ötvös műipar technikájáról szól (1897 Szinnyei József CD27).

2. (rég) ’ilyen erőket megidéző és saját szolgálatába állító, ill. ilyen erővel, hatalommal rendelkező 〈személy, ill. (természetfeletti, mesebeli) lény〉’ ❖ Czim-nyelvü-fü, Erösíttöfü, Szeretetre-hajtó-fü […]: Ezen füvel […] a’ büvös bávos hitetlen lelkü emberek ſok babonaságot viſznek véghez a’ Hazaſak körül (1775 Csapó József 7062001, 67) | A’ büvsbávos asszony tanátsának hitelt adván az egygy leányzó (1797 Magyar Kurír C0331, 239) | Bűvös bájos szellemekkel S spiritékkel [= tündérekkel] czimborázik (1860 Kakas Márton naptára C0086, 104) | Összehivatta hát a király egész országából a doktorokat, kuruzsolókat, bűvös bájos asszonyokat (1872 Csongrád megyei gyűjtés C2999, 404).

2a. (rég) ’ilyen személyre, lényre jellemző, hozzá tartozó, rá valló stb.’ ❖ az illy bjs bájos tevelygésbl sok gonosz kvetkezik (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 578) | a tartomány [ti. Stájerország] közép részében ismeretes mondai alak a „Nachtahnl” [= Éji Öregasszony], kinek bűvös-bájos külseje, de vas keze van, melylyel a csúfolkodóknak pofleveseket osztogat, hogy csak úgy hullanak a szikrák (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

3. (rég) ’csodás, természetfeletti, mágikus erőket előhívó, megidéző 〈szöveg, tevékenység〉’ ❖ a’ tudákos embernek vagy aszszonynak büvös-bájos mestersége-által-lett viszont egésségessé (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 261) | Bűvös-bájos versü dal Megkeresztelt átkival (1891 Ábrányi Emil ford.–Byron C0512, 33).

4. (rég) ’csodás, természetfeletti erővel, mágikus hatással, tulajdonsággal rendelkező 〈dolog〉, ill. mágikus tevékenység során haszn. 〈szer, eszköz〉’ ❖ Tsengesd tsak a’ te tsengödet; Majd ez a’ te Asszonykádat hozzád viszi. Papageno[:] Oh én bolond, el is felejtkeztem a’ bűjös bájos dolgokról Tsendűlly meg tsengöm, tsendűlly meg! […] Teremtsd ide nékem az én leánykámat (1793 Csokonai összes művei ford. C6226, 146) | álommézet csókolt ajakára, Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára; Bűvös-bájos mézet (1846 Arany János 8014001, 111) | nem terem a hegyek között oly bűvös-bájos gyökér, amitől a férj úgy megvakuljon, megsiketüljön, mintha az asszony megcsókolja a szemeit (1877 Jókai Mór CD18) | A közhiedelem szerint bizonyos ételeknek bűvös-bájos tulajdonságuk is lehet, serkenthetik például a szerelmi étvágyat (1998 Magyar Hírlap CD09).

5. (vál) ’a természetfeletti erőhöz fogható, megmagyarázhatatlan 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈megnyilvánulás, dolog stb.〉’ ❖ a költőnek lantja van […], Mely zenge bűvösbájosan (1843 Petőfi Sándor C3501, 43) | a széleken nyilnak a határszéli szorosok: hazánknak ezen bűvös-bájos kapui (1873 Orbán Balázs CD22) | De kár a friss lehelletért, A bűvös-bájos balletért (1915 Szép Ernő CD10) | A „csillagmajorjába” visszakalandozó Lázár [Ervin] a maga bűvös-bájos módján, megnyerő humorával, öniróniájával és eszességével annak a kisfiúnak a memóriájából gazdálkodik, aki kisiskolásként ott nevelődött, s akinek szívét, tiszta szellemét az írónak sikerült megőriznie (1998 Új Könyvek CD29).

5a. (vál v. irod) ’lenyűgözően, elbűvölően szép, elragadóan kedves 〈nő(i megnyilvánulás)〉’ ❖ Szép Rapsonné, szép Rapsonné Bűvös-bájos angyal! (1857 Vasárnapi Újság CD56) | [a Margitsziget] mint viruló bűvös bájos menyasszony tündöklik (1873 Hamary Dániel 8179004, 26) | Mivé lett az a síma homlok? A szem fölött a karcsu ívek? S amelyért annyi férfi bomlott, A bűvös-bájos szép tekintet? (1943 Mészöly Dezső ford.–Villon C4979, 55).

II. fn 4A (rég)

’csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító személy, varázsló’ ❖ [azt híresztelték Cagliostróról], hogy  a’ Lelkekkel társalkodik, […] Antikrisztus, szemfényveszt, büvös bajos (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 112) | büvös-bájosnak, vagy rövidebben bübájosnak mondták régi eleink a’ magust (1834 Lovász Imre C2935, 59) | A bájolást gyakorlónak neve bájos (bávos), bűbájos, bűvös-bájos (1911 RévaiNagyLex. C5698, 441).

Vö. ÉrtSz.; TESz. bűbáj, bűvös; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

bűvös-bájos melléknév és főnév
bűjös-bájos I. 15A2 II. 4A (rég)
bűvös-bávos I. 15A2 II. 4A (rég)
I. melléknév 15A2
1. (rég)
csodás, természetfeletti, mágikus 〈erő, hatalom, hatás stb.〉
büvösbájos, vonzó hatalommal Bir a kisded örvény
(1858 Pájer Antal)
Kecskeméti W. Péter Ötvöskönyve […] a drágakövekről és azoknak bűvös-bájos hatásáról, valamint az ötvös műipar technikájáról szól
(1897 Szinnyei József)
2. (rég)
ilyen erőket megidéző és saját szolgálatába állító, ill. ilyen erővel, hatalommal rendelkező 〈személy, ill. (természetfeletti, mesebeli) lény〉
Czim-nyelvü-fü, Erösíttöfü, Szeretetre-hajtó-fü […]: Ezen füvel […] a’ büvös bávos hitetlen lelkü emberek ſok babonaságot viſznek véghez a’ Hazaſak körül
(1775 Csapó József)
A’ büvsbávos asszony tanátsának hitelt adván az egygy leányzó
(1797 Magyar Kurír)
Bűvös bájos szellemekkel S spiritékkel [= tündérekkel] czimborázik
(1860 Kakas Márton naptára)
Összehivatta hát a király egész országából a doktorokat, kuruzsolókat, bűvös bájos asszonyokat
(1872 Csongrád megyei gyűjtés)
2a. (rég)
ilyen személyre, lényre jellemző, hozzá tartozó, rá valló stb.
az illy bjs bájos tevelygésbl sok gonosz kvetkezik
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
a tartomány [ti. Stájerország] közép részében ismeretes mondai alak a „Nachtahnl” [= Éji Öregasszony], kinek bűvös-bájos külseje, de vas keze van, melylyel a csúfolkodóknak pofleveseket osztogat, hogy csak úgy hullanak a szikrák
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
3. (rég)
csodás, természetfeletti, mágikus erőket előhívó, megidéző 〈szöveg, tevékenység〉
a’ tudákos embernek vagy aszszonynak büvös-bájos mestersége-által-lett viszont egésségessé
(1794 Gyarmathi Sámuel ford.Campe)
Bűvös-bájos versü dal Megkeresztelt átkival
(1891 Ábrányi Emil ford.Byron)
4. (rég)
csodás, természetfeletti erővel, mágikus hatással, tulajdonsággal rendelkező 〈dolog〉, ill. mágikus tevékenység során haszn. 〈szer, eszköz〉
Tsengesd tsak a’ te tsengödet; Majd ez a’ te Asszonykádat hozzád viszi. Papageno[:] Oh én bolond, el is felejtkeztem a’ bűjös bájos dolgokról Tsendűlly meg tsengöm, tsendűlly meg! […] Teremtsd ide nékem az én leánykámat
(1793 Csokonai összes művei ford.)
álommézet csókolt ajakára, Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára; Bűvös-bájos mézet
(1846 Arany János)
nem terem a hegyek között oly bűvös-bájos gyökér, amitől a férj úgy megvakuljon, megsiketüljön, mintha az asszony megcsókolja a szemeit
(1877 Jókai Mór)
A közhiedelem szerint bizonyos ételeknek bűvös-bájos tulajdonságuk is lehet, serkenthetik például a szerelmi étvágyat
(1998 Magyar Hírlap)
5. (vál)
a természetfeletti erőhöz fogható, megmagyarázhatatlan 〈erő, hatás〉, ill. ilyen erejű, hatású 〈megnyilvánulás, dolog stb.〉
a költőnek lantja van […], Mely zenge bűvösbájosan
(1843 Petőfi Sándor)
a széleken nyilnak a határszéli szorosok: hazánknak ezen bűvös-bájos kapui
(1873 Orbán Balázs)
De kár a friss lehelletért, A bűvös-bájos balletért
(1915 Szép Ernő)
A „csillagmajorjába” visszakalandozó Lázár [Ervin] a maga bűvös-bájos módján, megnyerő humorával, öniróniájával és eszességével annak a kisfiúnak a memóriájából gazdálkodik, aki kisiskolásként ott nevelődött, s akinek szívét, tiszta szellemét az írónak sikerült megőriznie
(1998 Új Könyvek)
5a. (vál v. irod)
lenyűgözően, elbűvölően szép, elragadóan kedves 〈nő(i megnyilvánulás)
Szép Rapsonné, szép Rapsonné Bűvös-bájos angyal!
(1857 Vasárnapi Újság)
[a Margitsziget] mint viruló bűvös bájos menyasszony tündöklik
(1873 Hamary Dániel)
Mivé lett az a síma homlok? A szem fölött a karcsu ívek? S amelyért annyi férfi bomlott, A bűvös-bájos szép tekintet?
(1943 Mészöly Dezső ford.Villon)
II. főnév 4A (rég)
csodás, természetfeletti, mágikus erőket megidéző és saját szolgálatába állító személy, varázsló
[azt híresztelték Cagliostróról], hogy  a’ Lelkekkel társalkodik, […] Antikrisztus, szemfényveszt, büvös bajos
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
büvös-bájosnak, vagy rövidebben bübájosnak mondták régi eleink a’ magust
(1834 Lovász Imre)
A bájolást gyakorlónak neve bájos (bávos), bűbájos, bűvös-bájos
(1911 RévaiNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.; TESz. bűbáj, bűvös; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások