céhbeli mn és fn 1B3

I. mn

1. (/Tört) ’vmely céh tagjaként működő, hivatásos, szakmabeli, nem kontár 〈iparos v. vmely egyéb mesterséget űző személy〉, ill. hozzá tartozó, rá vonatk. stb.’ ❖ meg-újjíttatott az a Felſéges Rendelés, hogy a hóhéroknak gyermekeik akar-mely tzéhbéli meſter-emberek közé bé-vétesſenek (1781 Magyar Hírmondó 7444022, 615) | Könyvgyártó! kontár és czéhbeli! vedd az utólsó, Vedd a’ fő leczkét ’s értsd: Thüe tais Charisin [= áldozz a Kháriszoknak, ti. a báj és kellem istennőinek]! (1811 Kazinczy Ferenc C2540, 27) | [a mesterdalnokok] céhekbe tömörültek, testületi életüket, müvészi produkciójukat s céhbeli fokozataikat […] szigoru szabályokban és formulákban megállapitva (1931 ZeneiLex. CD49) | céhbeli szabóknak nyíratlan és avatatlan posztóból nem volt szabad ruhát varrniok (1995 Pach Zsigmond Pál CD58).

2. (/Tört) ’céhben, ill. céhes keretek között folyó, megvalósuló 〈tevékenység, ipar stb.〉, ill. a céh működésére vonatk. v. azzal kapcs. 〈szabályozás〉’ ❖ ſzabad légyen azoknak [ti. a zsidóknak] akar miném tzéhbéli mesterſégeket és keresményeket zniek (1781 Magyar Hírmondó 7444023, 703) | Közönséges czéhbeli czikkelyek, a mesterség üzés végett való társaságok és czéhek számára (1813 Fejér György CD27) | A nem czéhbeli kézmű-iparágak belviszonya (1854 Vasárnapi Újság CD56) | [az Árpád-korból csak a hajósokról] maradt fenn valami céhbeli szervezetnek nyoma (1908 Hóman Bálint CD42) | A házi szappanfőzés az 1830-as években Pest-Budán is erős versenytársa lett a céhbeli munkának (1991 Magyar néprajz CD47).

3. (/Tört) ’vmely céhhez tartozó, rendsz. jelképes, ceremoniális szerepű 〈tárgy, helyiség stb.〉’ ❖ [Boritzky] egy Virágokkal fel-ékesített Tzéh-béli nagy boros Kondért hoz maga elött (1793 Simai Kristóf ford.–Weisse C2991, 316) | czéhbeli régi okmányok (1873 Századok CD57) | [a Minerva istennő tiszteletére tartott ünnepségek ötödik napján] a czipőkészítők czéhbeli helyiségében (atrium sutorium) áldoztak (1904 ÓkoriLex. CD28) | [a templomnak] zászlaja öt van, egy meg céhbeli! (2000 Srágli Lajos–Vándor László CD36).

4. (kissé vál, pejor is) ’azonos szellemi pályán, es. egyéb területen működő személyekből álló közösséghez, körhöz tartozó 〈személy〉, ill. ilyen közösséghez tartozó, rá jellemző, abban szokásos, abban történt’ ❖ De mivel Kelmednek nagyok érdemei, ’s egéſz orſzágunkban híresek versei, betellyesedhetnek tán reménységei, ha nincsenek is meg czéhbeli díſzei (1804 Verseghy Ferenc C4438, 92) | a céhbeli diplomaták gúnynyal fogadták uj társukat (1894 PallasLex. CD02) | Nem volt „céhbeli” nyelvész Arany János sem, bár nem egy ponton szintén értékes nyelvtudományi kutatást végzett (1975 Tompa József CD30) | [Lengyel Menyhért] 1931-től világvándor lett, részben az itthoni céhbeli súrlódások […], részben a külföld – és a filmszakma – hívásának engedve (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

II. fn

1. (szjeles előtaggal: ritk) (/Tört) ’vmely céh tagjaként működő, hivatásos, szakmabeli, nem kontár iparos’ ❖ [az asztalosnak] a’ czéhebeliek hatalmaskodásai miatt, valósággal és békével még most sem szabad legényt tartania (1841 Pesti Hírlap CD61) | Őseim polgárok voltak, s ez ritka dolog Magyarországon. Gazdag polgárok, céhbeliek, ötvösök, gyertyaöntők és mézeskalácsosok (1936 Szvatkó Pál CD10) | [Vizer Ferenc a rábízott hivatali vagyonból] bőven juttatott az őt támogató esküdteknek, céhbelieknek is (1995 Glósz József CD58).

2. (kissé vál, pejor is) ’azonos szellemi pályán, es. egyéb területen működő személyekből álló közösséghez, körhöz tartozó személy’ ❖ Az öregb czéhbéliek [ti. költők], a’ mi tanúlság Nélkl van, nem szenvedik; […] Távoznak, ha sanyar versek mondatnak elttök (1813 Virág Benedek ford.–Horatius C4509, 19) | [Goethe] matematikai s fizikai szakismeret nélkül harcbaszállt Newtonnal, Newton színtanával, s magára zúdította a céhbeliek féltékeny kritikáját (1934 Babits Mihály 9014135, 56) | Megint bebizonyult, hogy nem a céhbelieké a zene, hanem a széles tömegek is megértik (1960 Kodály Zoltán 9341022, 410).

Sz: céhbeliség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. céh; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

céhbeli melléknév és főnév 1B3
I. melléknév
1. (/Tört)
vmely céh tagjaként működő, hivatásos, szakmabeli, nem kontár 〈iparos v. vmely egyéb mesterséget űző személy〉, ill. hozzá tartozó, rá vonatk. stb.
meg-újjíttatott az a Felſéges Rendelés, hogy a hóhéroknak gyermekeik akar-mely tzéhbéli meſter-emberek közé bé-vétesſenek
(1781 Magyar Hírmondó)
Könyvgyártó! kontár és czéhbeli! vedd az utólsó, Vedd a’ fő leczkét ’s értsd: Thüe tais Charisin [= áldozz a Kháriszoknak, ti. a báj és kellem istennőinek]!
(1811 Kazinczy Ferenc)
[a mesterdalnokok] céhekbe tömörültek, testületi életüket, müvészi produkciójukat s céhbeli fokozataikat […] szigoru szabályokban és formulákban megállapitva
(1931 ZeneiLex.)
céhbeli szabóknak nyíratlan és avatatlan posztóból nem volt szabad ruhát varrniok
(1995 Pach Zsigmond Pál)
2. (/Tört)
céhben, ill. céhes keretek között folyó, megvalósuló 〈tevékenység, ipar stb.〉, ill. a céh működésére vonatk. v. azzal kapcs. 〈szabályozás〉
ſzabad légyen azoknak [ti. a zsidóknak] akar miném tzéhbéli mesterſégeket és keresményeket zniek
(1781 Magyar Hírmondó)
Közönséges czéhbeli czikkelyek, a mesterség üzés végett való társaságok és czéhek számára
(1813 Fejér György)
A nem czéhbeli kézmű-iparágak belviszonya
(1854 Vasárnapi Újság)
[az Árpád-korból csak a hajósokról] maradt fenn valami céhbeli szervezetnek nyoma
(1908 Hóman Bálint)
A házi szappanfőzés az 1830-as években Pest-Budán is erős versenytársa lett a céhbeli munkának
(1991 Magyar néprajz)
3. (/Tört)
vmely céhhez tartozó, rendsz. jelképes, ceremoniális szerepű 〈tárgy, helyiség stb.〉
[Boritzky] egy Virágokkal fel-ékesített Tzéh-béli nagy boros Kondért hoz maga elött
(1793 Simai Kristóf ford.Weisse)
czéhbeli régi okmányok
(1873 Századok)
[a Minerva istennő tiszteletére tartott ünnepségek ötödik napján] a czipőkészítők czéhbeli helyiségében (atrium sutorium) áldoztak
(1904 ÓkoriLex.)
[a templomnak] zászlaja öt van, egy meg céhbeli!
(2000 Srágli Lajos–Vándor László)
4. (kissé vál, pejor is)
azonos szellemi pályán, es. egyéb területen működő személyekből álló közösséghez, körhöz tartozó 〈személy〉, ill. ilyen közösséghez tartozó, rá jellemző, abban szokásos, abban történt
De mivel Kelmednek nagyok érdemei, ’s egéſz orſzágunkban híresek versei, betellyesedhetnek tán reménységei, ha nincsenek is meg czéhbeli díſzei
(1804 Verseghy Ferenc)
a céhbeli diplomaták gúnynyal fogadták uj társukat
(1894 PallasLex.)
Nem volt „céhbeli” nyelvész Arany János sem, bár nem egy ponton szintén értékes nyelvtudományi kutatást végzett
(1975 Tompa József)
[Lengyel Menyhért] 1931-től világvándor lett, részben az itthoni céhbeli súrlódások […], részben a külföld – és a filmszakma – hívásának engedve
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
II. főnév
1. (szjeles előtaggal: ritk) (/Tört)
vmely céh tagjaként működő, hivatásos, szakmabeli, nem kontár iparos
[az asztalosnak] a’ czéhebeliek hatalmaskodásai miatt, valósággal és békével még most sem szabad legényt tartania
(1841 Pesti Hírlap)
Őseim polgárok voltak, s ez ritka dolog Magyarországon. Gazdag polgárok, céhbeliek, ötvösök, gyertyaöntők és mézeskalácsosok
(1936 Szvatkó Pál)
[Vizer Ferenc a rábízott hivatali vagyonból] bőven juttatott az őt támogató esküdteknek, céhbelieknek is
(1995 Glósz József)
2. (kissé vál, pejor is)
azonos szellemi pályán, es. egyéb területen működő személyekből álló közösséghez, körhöz tartozó személy
Az öregb czéhbéliek [ti. költők], a’ mi tanúlság Nélkl van, nem szenvedik; […] Távoznak, ha sanyar versek mondatnak elttök
(1813 Virág Benedek ford.Horatius)
[Goethe] matematikai s fizikai szakismeret nélkül harcbaszállt Newtonnal, Newton színtanával, s magára zúdította a céhbeliek féltékeny kritikáját
(1934 Babits Mihály)
Megint bebizonyult, hogy nem a céhbelieké a zene, hanem a széles tömegek is megértik
(1960 Kodály Zoltán)
Sz: céhbeliség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. céh; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások