cementez ts ige 4b

1. (Ép is, átv is) ’〈építményt〉 elemeit egymáshoz illesztve cementtel összefog’ ❖ [A várat] csak a tulajdonos maga cémentezi (1790 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | ezernyi ezer rabszolgának mennyi temérdek könyárjaival vannak azok [ti. a piramisok] alkotva ’s czimentezve! (1831 Széchenyi István C3903, 123) | [a versírónak] dolgoznia kell, mint egy kőművesnek, elválaszthatatlanná kell cementeznie a szót és a képzetet (1975 Nemes Nagy Ágnes 9479036, 57) | a másokra tett megjegyzések a magyar polgári társasági kultúra cementező erejét adják (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (Orvos, biz) ’〈protézist〉 cementhez hasonló erősségű kötőanyaggal a csonthoz rögzít’ ❖ Kétféle típusa van ennek a [csípőprotézis-]műtétnek: a 60 év alattiaknál a cement nélküli változatot alkalmazzuk. Az idősebbeknél viszont, a csontritkulás miatt, már a cementezett módszert: csontcementtel rögzítjük a protézist a csonthoz (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. (Föld) ’〈vmely oldott állapotú ásványi anyag laza szerkezetű v. szemcsés állapotú kőzetet, ősmaradványokat〉 szilárd, kemény kőzetté összetapaszt; cementál’ ❖ A [szilágysági] Sárkányok kertjének geomorfológiai metszete (1. mikrokonglomerátum, 2. lazán cementezett homokkő, 3. erősebben cementált homokkő, 4. agyag, 5.a hordalék, 5.b lecsúszott tőzeg, 6. márga) (1999 Természet Világa CD50).

2. ’cementtel bevon, burkol vmit’ ❖ Hadi és postai czélokra széles, jól czementezett útak szolgáltak (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Adorján nővére a cementezett udvar közepén szállodai lepedőket mosott burrogó mosógéppel (1985 Bodor Ádám 1020005, 43) | A Répce vizét szivattyúkkal emelték a csekély eséssel kiképzett cementezett vagy vascsatornákba (2000 Gyurácz Ferenc CD36).

Ö: le~, össze~.

ÖU: be~.

Sz: cementezés.

Vö. ÉrtSz.; TESz. cement; ÉKsz.; IdSz.

cementez tárgyas ige 4b
1. (Ép is, átv is)
〈építményt〉 elemeit egymáshoz illesztve cementtel összefog
[A várat] csak a tulajdonos maga cémentezi
(1790 Csokonai Vitéz Mihály)
ezernyi ezer rabszolgának mennyi temérdek könyárjaival vannak azok [ti. a piramisok] alkotva ’s czimentezve!
(1831 Széchenyi István)
[a versírónak] dolgoznia kell, mint egy kőművesnek, elválaszthatatlanná kell cementeznie a szót és a képzetet
(1975 Nemes Nagy Ágnes)
a másokra tett megjegyzések a magyar polgári társasági kultúra cementező erejét adják
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (Orvos, biz)
〈protézist〉 cementhez hasonló erősségű kötőanyaggal a csonthoz rögzít
Kétféle típusa van ennek a [csípőprotézis-]műtétnek: a 60 év alattiaknál a cement nélküli változatot alkalmazzuk. Az idősebbeknél viszont, a csontritkulás miatt, már a cementezett módszert: csontcementtel rögzítjük a protézist a csonthoz
(1995 Magyar Hírlap)
1b. (Föld)
〈vmely oldott állapotú ásványi anyag laza szerkezetű v. szemcsés állapotú kőzetet, ősmaradványokat〉 szilárd, kemény kőzetté összetapaszt; cementál
A [szilágysági] Sárkányok kertjének geomorfológiai metszete (1. mikrokonglomerátum, 2. lazán cementezett homokkő, 3. erősebben cementált homokkő, 4. agyag, 5.a hordalék, 5.b lecsúszott tőzeg, 6. márga)
(1999 Természet Világa)
2.
cementtel bevon, burkol vmit
Hadi és postai czélokra széles, jól czementezett útak szolgáltak
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Adorján nővére a cementezett udvar közepén szállodai lepedőket mosott burrogó mosógéppel
(1985 Bodor Ádám)
A Répce vizét szivattyúkkal emelték a csekély eséssel kiképzett cementezett vagy vascsatornákba
(2000 Gyurácz Ferenc)
ÖU: becementez
Sz: cementezés
Vö. ÉrtSz.; TESz. cement; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások