ciba (0) l. csiba

csiba msz 0 (rég v. nyj)ciba

1. ’〈kutya elhallgattatására, elkergetésére〉’ ❖ Ide tartoznak az állatokhoz intézett hangok-is: Hujj, ptrü, nye, matsi, tziba, tzo, kátzki, ho (1794 Gyarmathi Sámuel C1946, 301) | Az ebet ezen szóval hajtjuk: ki! A’ Hegy-alján ezt is mondják: tsiba! (1813 Kassai József C2495, 296) | Csiba ki, te! kiáltott rá […], s a kutya elhallgatott (1847 Petőfi Sándor C3504, 272) | No, sehol egy valamicsoda kutya, a ki megugasson… (készenlétben tartja a botját, hogy esetleg védekezhessen vele) Cziba ne! (1906 e. Thury Zoltán 8479016, 59) | [a kutya] csóvál egyet a farkán és belép a bográcsba.– Csiba te, szömtelen! – koppan a kanál a puli orrán (1927 Móra Ferenc 9459034, 12).

2. (biz) ’〈zajongó, hangoskodó ember(ek), kül. gyerek(ek) elcsöndesítésére, elhallgattatására, es. kiutasítására〉’ ❖ Csiba te! elnémultok-e, muzsikusok? (1874 Berczik Árpád ford.–Molière C3176, 32) | Csiba ki innen a konyhából, akinek nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja (1882 Jókai Mór CD18) | Csiba már, pulya had, Csúf, koldus-csapat (1907 Ady Endre C0536, 136) | Csitt te, csiba! Visszafojtsad még a lélegzeted is! (1970 Határ Győző 9227001, 135).

3. (durva) ’〈kellemetlenül, tolakodóan viselkedő ember rendreutasítására〉’ ❖ Az asszony pörölt vele […] – Csiba! – mordult rá Csáth olyan hangon, aminőt úri körökben nem igen hallottam (1901 Gárdonyi Géza C1824, 157) | – Csiba! szemtelen! Mily kíváncsi – húzódott hátra a zsöllében az asszony, miközben Feladlak úr, már félig állva hajolt hozzá, kikerülve az asztalt (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Gyógyítsd meg a [feleségem] lábát, oszt’ azontúl csiba te kuss neki, doktorom! (1935 Földi Mihály CD10).

Vö. CzF. csiba¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ciba; ÚMTsz. csiba¹

ciba lásd csiba
csiba mondatszó 0 (rég v. nyj)
ciba 0
1.
〈kutya elhallgattatására, elkergetésére〉
Ide tartoznak az állatokhoz intézett hangok-is: Hujj, ptrü, nye, matsi, tziba, tzo, kátzki, ho
(1794 Gyarmathi Sámuel)
Az ebet ezen szóval hajtjuk: ki! A’ Hegy-alján ezt is mondják: tsiba!
(1813 Kassai József)
Csiba ki, te! kiáltott rá […], s a kutya elhallgatott
(1847 Petőfi Sándor)
No, sehol egy valamicsoda kutya, a ki megugasson… (készenlétben tartja a botját, hogy esetleg védekezhessen vele) Cziba ne!
(1906 e. Thury Zoltán)
[a kutya] csóvál egyet a farkán és belép a bográcsba.– Csiba te, szömtelen! – koppan a kanál a puli orrán
(1927 Móra Ferenc)
2. (biz)
〈zajongó, hangoskodó ember(ek), kül. gyerek(ek) elcsöndesítésére, elhallgattatására, es. kiutasítására〉
Csiba te! elnémultok-e, muzsikusok?
(1874 Berczik Árpád ford.Molière)
Csiba ki innen a konyhából, akinek nincs itt semmi dolga! Olyan zsinat van, hogy az ember a maga szavát se hallja
(1882 Jókai Mór)
Csiba már, pulya had, Csúf, koldus-csapat
(1907 Ady Endre)
Csitt te, csiba! Visszafojtsad még a lélegzeted is!
(1970 Határ Győző)
3. (durva)
〈kellemetlenül, tolakodóan viselkedő ember rendreutasítására〉
Az asszony pörölt vele […]Csiba! – mordult rá Csáth olyan hangon, aminőt úri körökben nem igen hallottam
(1901 Gárdonyi Géza)
Csiba! szemtelen! Mily kíváncsi – húzódott hátra a zsöllében az asszony, miközben Feladlak úr, már félig állva hajolt hozzá, kikerülve az asztalt
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
Gyógyítsd meg a [feleségem] lábát, oszt’ azontúl csiba te kuss neki, doktorom!
(1935 Földi Mihály)
Vö. CzF. csiba¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ciba; ÚMTsz. csiba¹

Beállítások