cimbora fn 6A

1. (pejor is) ’〈kül. férfiak közötti laza(, közvetlen) kapcsolatban:〉 az a személy, aki vmilyen tevékenységben (alkalmilag) partnere, társa a másiknak’ ❖ mi a’ bajod Tzimbora […] E’ roſz kedvre mi júttatott (1788 Ravazdy András 7276002, 255) | cimborák leszünk a szántásban, behordásban és nyomtatásban (1872 Ballagi Mór C7036, 153) | Régi pohártársai, iukori vidám cimborái kikoptak a mulatók sorából, elszéledtek a világban, ki jobbra, ki balra (1921 Kosztolányi Dezső 9359179, 199) | Ki volt Ilonka? Eddig, róla persze nem szóltam. Ő volt legjobb cimborám. A legvadabb fiúknál több a mersze, püföltük egymást hónapok során (1938 e. Dsida Jenő 9114056, 123) | minden tréfában, minden mókában benne van, minden jól áll neki, minden a kezére esik: igazi cimbora, akivel meg lehetne az alvilágot is járni, nem hagyná cserben az embert (1949 Veres Péter 9771022, 36) | A tolvajok egyike kézre került, s hogy ő és cimborái járhattak Pátrágypusztán korábban is, arra az elkövetés módjából és a hátrahagyott nyomokból lehetett következtetni (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’vkivel közvetlen, meghitt, bizalmas viszonyban levő társ, jó barát, kül. férfi’ ❖ atyja testi-lelki czimborám volt (1869 Arany László ford.–Molière C3173, 137) | Akit [Teleky Sándor gróf] szeret, az számíthat reá. S mikor egyszer behódolt Petőfinek, hű híve lett, igaz cimborája, szívbéli barátja (1919 Hatvany Lajos 9229007, 73) | Mi nem búcsúztunk el soha, Két meghitt, régi cimbora, Ki együtt harcolt, álmodott, Kiket, mint minden álmodót, Sokszor fölébresztett az élet, Mikor vetésük semmivé lett (1932 Juhász Gyula¹ 9284722, 105) | mi hárman elválhatatlan cimborák voltunk (1960 Makai Imre ford.–Dosztojevszkij 9418006, 127).

1b. (biz v. gúny) ’〈rendsz. ismeretlen férfi bizalmas(kodó) és lekicsinylő megszólításaként v. megnevezéseként〉’ ❖ mire tartja [ti. a lovat]? Uram tsak száz arany úgymond. Tzimbora, hogy lehet az? (1814 Fazekas Mihály 8138030, 15) | No tubiczám, ezek hát a bejárók? Ez a sáfrány pofáju czimbora Lakmározott, dőzsölt veled ma (1866 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | – Hej, cimbora, miféle képes lapokat árul itt maga? (1937 Pataki Dezső CD10) | Egy jókedvű cimbora az út szélén állóktól azt kérdezi, hogy miért nem a Parlament előtt tüntetnek (1997 Magyar Hírlap CD09).

1c. (irod) ’olyan dolog v. tárgy, ami elválaszthatatlan kísérője, társa vkinek’ ❖ Vándorlegény a téli ködben, Sok csárda alszik már mögöttem, Egy utonálló majd csak rámtalál, Öreg zsivány, vén cimborám, Halál! (1923 Juhász Gyula¹ 9284538, 293) | [a férfi] leakasztotta a szegről régi cimboráját, a kürtöt (1931 Szabó Pál² CD10) | A hegedű nemcsak szórakozása volt az én apámnak, kenyérkereső cimborája is volt néki az ő hegedűje (1933 Szép Ernő CD10) | üres a tér üres egyetlen cimbora a délibáb (1992 Rába György 2016001, 315).

2. (birtokszóként) (pejor is) ’vkinek v. vminek a híve, támogatója, ill. szövetségese’ ❖ Nincs itt egyetlen had ’s veszedelmes ércz, Mellyért halandók véreket ontanák; Nincs itt gonoszság’ czimborája, Sem nyomorúlt fene nagyravágyás (1799 k. Berzsenyi Dániel 8054017, 27) | czimborái lettünk Angliának Brasilia és Cuba elleni terveiben (1842 Pesti Hírlap CD61) | Ferdinánd februárius 5-én díjt tett a menekült fejére, mert máris a töröknek czimboráját látta benne (1861 Szalay László 8419010, 190) | Mindenki elveszett, istentelen, veszedelmes embernek tartja. Ő nem bánja ezt. Hirdeti, hogy igenis: ő az ördög cimborája. Ő: szerződött az ördöggel (1906 Ady Endre CD0801) | A fatalizmus a háború legjobb cimborája (1939 Cs. Szabó László CD10) | Vorosilov, aki Molotov és Sztálin egyik legrégibb cimborája volt, 1944 után a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Biztosság elnökeként tevékenykedett (1996 Magyarics Tamás ford. CD17).

3. (rég) ’vmely közös cél érdekében létrejövő (titkos) viszony, szövetség, ill. az abban részt vevők közössége; cimboraság’ ❖ A’ mi kevélységünk, merészségünkkel tzimborát kötött (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 89) | ő is a’ Czimborának tagja, annak a’ czimborának, melly nevet engem az én iú (az az silány) követőimmel (1817 Kazinczy Ferenc C4940, 254) | [mi, írók] egyedül a’ nagy Egésznek köz javára ’s díszére nézvén, és, semmiféle különös tzélú felekezethez vagy oskolai tzimborához nem tartozván, eggyes, magános erőnk’ tsekélységéhez képest, tovább-is használhatni kívánunk (1821 Batsányi János 7023021, 234) | illy pokol-Fajzotta czimborába lépjen, az Bocsáthatatlan (1834 Árvay Gergely ford.–Voltaire C0443, 39).

3a. (-ba(n) raggal, hsz-szerűen) (nyj) ’vmely tevékenység, kül. (mezőgazdasági) munka közös elvégzésére összeállt kisebb, alkalmi társulás, kaláka; cimboraság’ ❖ tzimborába meg-vették [a földet] (1782 Magyar Hírmondó C0270, 761) | egygymás lovánn tzimborában dolgoznak (1905 Magyar Nyelv C0357, 378) | [Hajóvontatásnál] rendszerint 2, 3 vagy 5 kocsis állt cimborába a hajó nagysága szerinti lószámmal (1979 NéprajziLex. CD47) | A közeli kertek és szántóföldek tulajdonosai szomszédokként a határbeli munkákban szükség esetén kisegítették egymást, pl. az egész ekefogattal nem rendelkező gazdák összefogva, cimborában szántottak (2000 Magyar néprajz CD47).

Ö: ivó~.

ÖU: kártya~, katona~, vadász~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cimbora¹

cimbora főnév 6A
1. (pejor is)
〈kül. férfiak közötti laza(, közvetlen) kapcsolatban:〉 az a személy, aki vmilyen tevékenységben (alkalmilag) partnere, társa a másiknak
mi a’ bajod Tzimbora […] E’ roſz kedvre mi júttatott
(1788 Ravazdy András)
cimborák leszünk a szántásban, behordásban és nyomtatásban
(1872 Ballagi Mór)
Régi pohártársai, iukori vidám cimborái kikoptak a mulatók sorából, elszéledtek a világban, ki jobbra, ki balra
(1921 Kosztolányi Dezső)
Ki volt Ilonka? Eddig, róla persze nem szóltam. Ő volt legjobb cimborám. A legvadabb fiúknál több a mersze, püföltük egymást hónapok során
(1938 e. Dsida Jenő)
minden tréfában, minden mókában benne van, minden jól áll neki, minden a kezére esik: igazi cimbora, akivel meg lehetne az alvilágot is járni, nem hagyná cserben az embert
(1949 Veres Péter)
A tolvajok egyike kézre került, s hogy ő és cimborái járhattak Pátrágypusztán korábban is, arra az elkövetés módjából és a hátrahagyott nyomokból lehetett következtetni
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
vkivel közvetlen, meghitt, bizalmas viszonyban levő társ, jó barát, kül. férfi
atyja testi-lelki czimborám volt
(1869 Arany László ford.Molière)
Akit [Teleky Sándor gróf] szeret, az számíthat reá. S mikor egyszer behódolt Petőfinek, hű híve lett, igaz cimborája, szívbéli barátja
(1919 Hatvany Lajos)
Mi nem búcsúztunk el soha, Két meghitt, régi cimbora, Ki együtt harcolt, álmodott, Kiket, mint minden álmodót, Sokszor fölébresztett az élet, Mikor vetésük semmivé lett
(1932 Juhász Gyula¹)
mi hárman elválhatatlan cimborák voltunk
(1960 Makai Imre ford.Dosztojevszkij)
1b. (biz v. gúny)
〈rendsz. ismeretlen férfi bizalmas(kodó) és lekicsinylő megszólításaként v. megnevezéseként〉
mire tartja [ti. a lovat]? Uram tsak száz arany úgymond. Tzimbora, hogy lehet az?
(1814 Fazekas Mihály)
No tubiczám, ezek hát a bejárók? Ez a sáfrány pofáju czimbora Lakmározott, dőzsölt veled ma
(1866 Arany János ford.Shakespeare)
– Hej, cimbora, miféle képes lapokat árul itt maga?
(1937 Pataki Dezső)
Egy jókedvű cimbora az út szélén állóktól azt kérdezi, hogy miért nem a Parlament előtt tüntetnek
(1997 Magyar Hírlap)
1c. (irod)
olyan dolog v. tárgy, ami elválaszthatatlan kísérője, társa vkinek
Vándorlegény a téli ködben, Sok csárda alszik már mögöttem, Egy utonálló majd csak rámtalál, Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!
(1923 Juhász Gyula¹)
[a férfi] leakasztotta a szegről régi cimboráját, a kürtöt
(1931 Szabó Pál²)
A hegedű nemcsak szórakozása volt az én apámnak, kenyérkereső cimborája is volt néki az ő hegedűje
(1933 Szép Ernő)
üres a tér üres egyetlen cimbora a délibáb
(1992 Rába György)
2. (birtokszóként) (pejor is)
vkinek v. vminek a híve, támogatója, ill. szövetségese
Nincs itt egyetlen had ’s veszedelmes ércz, Mellyért halandók véreket ontanák; Nincs itt gonoszság’ czimborája, Sem nyomorúlt fene nagyravágyás
(1799 k. Berzsenyi Dániel)
czimborái lettünk Angliának Brasilia és Cuba elleni terveiben
(1842 Pesti Hírlap)
Ferdinánd februárius 5-én díjt tett a menekült fejére, mert máris a töröknek czimboráját látta benne
(1861 Szalay László)
Mindenki elveszett, istentelen, veszedelmes embernek tartja. Ő nem bánja ezt. Hirdeti, hogy igenis: ő az ördög cimborája. Ő: szerződött az ördöggel
(1906 Ady Endre)
A fatalizmus a háború legjobb cimborája
(1939 Cs. Szabó László)
Vorosilov, aki Molotov és Sztálin egyik legrégibb cimborája volt, 1944 után a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Biztosság elnökeként tevékenykedett
(1996 Magyarics Tamás ford.)
3. (rég)
vmely közös cél érdekében létrejövő (titkos) viszony, szövetség, ill. az abban részt vevők közössége; cimboraság
A’ mi kevélységünk, merészségünkkel tzimborát kötött
(1776 Faludi Ferenc ford.Dodsley)
ő is a’ Czimborának tagja, annak a’ czimborának, melly nevet engem az én iú (az az silány) követőimmel
(1817 Kazinczy Ferenc)
[mi, írók] egyedül a’ nagy Egésznek köz javára ’s díszére nézvén, és, semmiféle különös tzélú felekezethez vagy oskolai tzimborához nem tartozván, eggyes, magános erőnk’ tsekélységéhez képest, tovább-is használhatni kívánunk
(1821 Batsányi János)
illy pokol-Fajzotta czimborába lépjen, az Bocsáthatatlan
(1834 Árvay Gergely ford.Voltaire)
3a. (-ba(n) raggal, hsz-szerűen) (nyj)
vmely tevékenység, kül. (mezőgazdasági) munka közös elvégzésére összeállt kisebb, alkalmi társulás, kaláka; cimboraság
tzimborába meg-vették [a földet]
(1782 Magyar Hírmondó)
egygymás lovánn tzimborában dolgoznak
(1905 Magyar Nyelv)
[Hajóvontatásnál] rendszerint 2, 3 vagy 5 kocsis állt cimborába a hajó nagysága szerinti lószámmal
(1979 NéprajziLex.)
A közeli kertek és szántóföldek tulajdonosai szomszédokként a határbeli munkákban szükség esetén kisegítették egymást, pl.például az egész ekefogattal nem rendelkező gazdák összefogva, cimborában szántottak
(2000 Magyar néprajz)
ÖU: kártyacimbora, katonacimbora, vadászcimbora
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. cimbora¹

Beállítások