abrincs (3A) l. abroncs

abroncs fn 3A  abrincs (nyj)

1. ’hordók dongáit, kádak stb. részeit összetartó lapos vas- v. fakarika’ ❖ Hordoit fenekelteti, Uj abrontſokkal kötteti, Major-házok zengenek: Abrontſoknak verésétöl, A’ ſok hordók döngésétöl Az erdök-is rengenek (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225010, 16) | Julcsa egy dézsát hozott hozzá, melynek abroncsai hullófélben voltak (1847 Petőfi Sándor 8366447, 129) | A fenyőkádak abroncsa nyírvessző (1962 Lengyel József 9395002, 218) | az ebédlő falán szimbolikus ábra látható: abroncsától fosztott széthulló hordó, amelyből szertesugárzik a kiömlő bor (1992 Rugási Gyula 2016040, 448).

2. ’fa- v. fémkerékre ráhúzott szélesebb vaspánt, amely összetartja és védi a kereket a kopástól’ ❖ A közúti járóművek (szekér, hintó stb.) kerekeihez hasonlóan a vasúti kerekek is abroncsot kapnak, mely szintén utólag és pedig igen feszesen húzatik rá a kerék-csillagra (1895 PallasLex. CD02) | [Pöhöly-apa] bement a szinbe: előhozott onnan egy abroncsa-romlott régi rossz kereket (1910 Gárdonyi Géza 9173011, 17) | A kerekeket úgy készítették, mint a szekérkerekeket szokták, tengelyeiket, abroncsaikat, küllőiket és kerékagyaikat mind úgy öntötték (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203).

2a. ’gépjármű kerekének gumiból készült külső része’ ❖ Az abroncs az ütközőkőnek zökkent: megálltak (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 78) | az abroncs futófelületének mintázatmélysége (1995 Magyar Hírlap CD09) | nagyobb a téli abroncsok tapadása (1996 Magyar Hírlap CD09) | újrafutózott abroncsok (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’bő szoknyát kifeszítő nagy, rugalmas (acél)karika’ ❖ emlékszem még olyan viseletre is, hogy a farakra abroncsot tettek, mely szélesen kikerekítette a szoknyát (1823 Fogarasi Sámuel 7109001, 66) | Felsőszoknyájuk harang alakúra szabott, földig érő volt. Bő alját gyakran abroncs merevítette (1977 NéprajziLex. CD47) | a szoknyadivat terjedelmes, bő és halcsontokkal meg abroncsokkal harang alakúra merevített (1982 D. Hoffmann Márta ford.–Bigg 1080001, 42).

4. (rég) ’homlokon viselt fejdísz v. korona, ill. ennek vmelyik része’ ❖ a Korona diadémja ’s négy ágú abroncsai között szembetűnő a’ különbség (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 325) | Az abroncsán [ti. a koronáén] is nagy safirok és rubintok mint fél dió és mogyoró (1812 e. Keresztesi József 7172004, 269) | fogolylyá akarnak tenni aranykincsben és koronák abroncsában (1910 Délmagyarország 2103001, 1).

5. (rég) ’felső karon, es. csuklón viselt karika, karperec’ ❖ Karján arany-peretz abrontsával láttzott (1802 Perecsényi Nagy László 8325011, 250).

5a. (rég) ’bilincs’ ❖ Ime! reſzeld-el ezzel [a fűrésszel] azt az abrontsot, a’ mellyel le-vagyok tsattolva, és ſzabadíts-meg kínjaimtól (1796 Vitéz Imre 7377001, 63).

6. ’Kör alakú v. ívesen hajlított használati tárgy, eszköz.’

6a. ’vmely tárgy kör alakú alsó része, alapja, ill. merevítő, erősítő váza’ ❖ mind a’ Méh-kosárnak leg-alsó abrontsa, mind a’ pótoló magános karikáknak a’ deſzka fell-való talpjok, poſztó-ſzéllel boríttatnak-meg (1782 Veszelszki Antal 7375005, 11) | A koszorú váza három abroncsból áll, melyek egyike az egésznek az alapja, a másik kettő pedig egymást keresztezve borúl rája (1898 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Az erdőből ebben a pillanatban egy nehéz szekér jött ki, abroncsokra erősített vászonernyővel (1953 Németh László² ford.–Tolsztoj¹ 9485068, 497) | kis szél támadt, zörgette a […] kidobott koszorúk abroncsain a száraz, fagyos, megbarnult babérleveleket (1957 Rónay György C3638, 202).

6b. (rég) ’íj (fából készült) rugalmas íve’ ❖ Egy volt az ijjak közt iſzonyú nagyságú, Merevedt abroncsa cſekély horgaſságú (1780 Dugonics András ford.–Homérosz 7087027, 200).

7. (rég, Erd) ’fatörzs évgyűrűje’ ❖ ollyan formán mutatja magát, mint a’ rothadt fákba az esztendt jelent abrontsok (Circuli annui) (1791 Zay Sámuel C4568, 210) | az eſztendt mutató abrontsok ezen fának [ti. a cédrusnak] nemében tetztzik-meg. Leg-inkább n három ſzáz ’s több eſztendeig-is (1795 Gáti István 7116001, 58).

8. (rég, Föld v. Csill, átv is) ’a földgömbön v. az égbolton (tájékozódás céljából) felvett képzelt vonal v. sáv’ ❖ El-oſztották a’ Máthémátikuſok a’ Föld-golyobiſsát nyoltz képzelt abrontsokra (1793 Benkő Ferenc 7036020, 12) | méltán nevezhetjük tehát ezt az abroncsot delelőnek, vagy röviden déllőnek (meridianus), és minden égitestről, mikor erre az abroncsra jut, azt mondhatjuk, hogy déllőn áll, vagy delel (culminat) (1826 Fazekas Mihály 8138076, 57) | végül mind elmegyünk […] és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain (1980 Weöres Sándor 9788307, 29).

9. (rég) ’〈kimerültségtől, betegségtől v. szenvedéstől〉 a szem körül v. alatt keletkező sötét folt, karika’ ❖ a Geleszta […] esmértető-jelei […] halavány ábrázat, a’ szemei-körül-való szederjes abrontsal (1791 Lange Márton C2884, 259) | napról-napra fehérebb lett, nagy méla szemei egyre bágyadtabbak. A fiatal úrnő aggódva nézegette alattuk azokat a kéklő abroncsokat (1893 Mikszáth Kálmán C3150, 208).

10. (átv is) ’vkit v. vmit összetartó, a szétesésben gátló, ill. megkötő, szabadságában akadályozó v. nyomasztó dolog’ ❖ a’ testvéri karok’ szent abroncsa egyesítsen! (1834 Bolyai Farkas 8063001, 4) | nagyon szorítja az abroncs a szívemet (1908 Balázs Béla CD10) | [a nők] a család igazi összetartó abroncsai (1963 Csoóri Sándor 9090026, 129) | a város a falak abroncsába zárult (1967 Pogány Frigyes 9534001, 227) | Mátyás a feldarabolt ország misztikus abroncsa (1983 Cs. Szabó László 9093002, 193) | a pártpolitika által reá kényszerített abroncs (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: fordító~, gumi~, kerék~, közép~.

Fr: állatos¹.

ÖU: arany~, drót~, fa~, gépkocsi~, szorító~, vas~.

ÖE: ~acél, ~dorong, ~gumi, ~húzó.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.