cincál ts ige 1a

1. (rég v. nyj) ’vki (kül. hajánál, ruhájánál fogva) erőszakosan rángat, ráncigál vkit’ ❖ Tzintzálni. Schopfbeiteln (1803 Sándor István C3667, 411) | [a színpadon az egyik szereplő a másikat] czinczálja lefelé […]. Gyere le csak, gyere… (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 61).

1a. ’vmit összezilálva, összekuszálva mérgesen húzogat, cibál’ ❖ Cincálni kezdem a [postaládából kiszedett] kupacot (2000 Magyar Hírlap CD09).

2. (biz) ’〈állat〉 fogaival, karmaival, csőrével darabokra szaggat, szétmarcangol vmit v. vkit’ ❖ [a cinkék már] cincálják is a kolbászt (1989 Bólya Péter 1023008, 165) | [a kutya] bizonyára ősz hajú nagyikat meg aprócska gyermekeket cincáló hatalmas pitbullnak álmodta magát (1996 Magyar Hírlap CD09) | [a kép] előterében egy Bernát nevű macska terül el az általa később ízekre cincált vasalódeszkán (2000 Magyar Hírlap CD09).

Ö: szét~.

ÖU: ki~, meg~, széjjel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cincál tárgyas ige 1a
1. (rég v. nyj)
vki (kül. hajánál, ruhájánál fogva) erőszakosan rángat, ráncigál vkit
Tzintzálni. Schopfbeiteln
(1803 Sándor István)
[a színpadon az egyik szereplő a másikat] czinczálja lefelé […]. Gyere le csak, gyere…
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
1a.
vmit összezilálva, összekuszálva mérgesen húzogat, cibál
Cincálni kezdem a [postaládából kiszedett] kupacot
(2000 Magyar Hírlap)
2. (biz)
〈állat〉 fogaival, karmaival, csőrével darabokra szaggat, szétmarcangol vmit v. vkit
[a cinkék már] cincálják is a kolbászt
(1989 Bólya Péter)
[a kutya] bizonyára ősz hajú nagyikat meg aprócska gyermekeket cincáló hatalmas pitbullnak álmodta magát
(1996 Magyar Hírlap)
[a kép] előterében egy Bernát nevű macska terül el az általa később ízekre cincált vasalódeszkán
(2000 Magyar Hírlap)
ÖU: kicincál, megcincál, széjjelcincál
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások