cinn (4B7) l. cin

cin fn és mn 4B7 (/ritk)cinn (rég)

I. fn

’kül. más fémekkel ötvözve haszn., a nehézfémek közé tartozó, ezüstfehér színű, puha anyag (Sn); ón’ ❖ a’ tzinból és ólomból, tálokat, tányérokat, és minden-féle konyha-béli eſzközöket […] ſzokás tſinálni (1791 Szilvási Gábor ford.–Raff 7275001, 9) | Szalay László […] megbízatik, mikint a magyar kormány számára bizonyos helyen fegyvert, czint, ként és gyutacsokat vásároljon (1848 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | A riojai Andok ércben a leggazdagabbak valamennyi hegység között; van bennök arany, ezüst, réz, vas, cin és ólom (1893 PallasLex. CD02) | [a Zinnia elegans] neve korántsem a cinn nevű fémtől származik (1932 Rapaics Rajmund CD35).

a. ’az ónnak vmely más fémmel, kül. ólommal készült ötvözete’ ❖ Többnyire minden tzín, a’ mellyből dolgoznak, ólommal van elegyítve. […] A’ kemény ánglus tzín 100 font német tzínből és 7 font rézből van (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315008, 118) | A boltban vett cint apróra összevagdalják, serpenyőben vagy kanálban megolvasztják (1911 Malonyay Dezső CD07) | cin és forrasztópáka (1991 Magyar néprajz CD47).

b. (rég, ritk) ’ebből az anyagból való tárgy’ ❖ De mit ér a’ festk krétája és tzíne? (1789 Mátyási József C3065, 297).

II. mn (rendsz. összetételek előtagjaként)

’az ónnak vmely keményebb ötvözetéből készült 〈tárgy, eszköz〉’ ❖ a’ tzin edények az almáriomokban kimozdúltak helyekbl (1786 Magyar Hírmondó C0274, 851) | kék dolmány volt rajta, fényes cingombokkal (1877 Vadnay Károly C3609, 32) | cin gombostűjét drága, szűzi fátylába tűzi (1936 e. Kosztolányi Dezső ford.–Verhaeren CD01) | A kereszteléshez használt edények mindegyikén, vagyis a cintálon, cinpoháron bibliai idézetek (2000 Szilágyi Mihály CD36).

ÖE: ~bánya, ~betű, ~csat, ~edény, ~fazék, ~fedő, ~gomb, ~kanál, ~kancsó, ~kanna, ~keverék, ~koporsó, ~korsó, ~kupa, ~kupak, ~mosó, ~munka, ~műves, ~öntés, ~pohár, ~por, ~rög, ~szelence, ~tábla, ~tál, ~tekercs.

Sz: cines.

Vö. CzF. czín · czin; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

cinn lásd cin
cin főnév és melléknév 4B7 (/ritk)
cinn 4B7 (rég)
I. főnév
kül. más fémekkel ötvözve haszn., a nehézfémek közé tartozó, ezüstfehér színű, puha anyag (Sn); ón
a’ tzinból és ólomból, tálokat, tányérokat, és minden-féle konyha-béli eſzközöket […] ſzokás tſinálni
(1791 Szilvási Gábor ford.Raff)
Szalay László […] megbízatik, mikint a magyar kormány számára bizonyos helyen fegyvert, czint, ként és gyutacsokat vásároljon
(1848 Kossuth Lajos összes munkái)
A riojai Andok ércben a leggazdagabbak valamennyi hegység között; van bennök arany, ezüst, réz, vas, cin és ólom
(1893 PallasLex.)
[a Zinnia elegans] neve korántsem a cinn nevű fémtől származik
(1932 Rapaics Rajmund)
a.
az ónnak vmely más fémmel, kül. ólommal készült ötvözete
Többnyire minden tzín, a’ mellyből dolgoznak, ólommal van elegyítve. […] A’ kemény ánglus tzín 100 font német tzínből és 7 font rézből van
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
A boltban vett cint apróra összevagdalják, serpenyőben vagy kanálban megolvasztják
(1911 Malonyay Dezső)
cin és forrasztópáka
(1991 Magyar néprajz)
b. (rég, ritk)
ebből az anyagból való tárgy
De mit ér a’ festk krétája és tzíne?
(1789 Mátyási József)
II. melléknév (rendsz. összetételek előtagjaként)
az ónnak vmely keményebb ötvözetéből készült 〈tárgy, eszköz〉
a’ tzin edények az almáriomokban kimozdúltak helyekbl
(1786 Magyar Hírmondó)
kék dolmány volt rajta, fényes cingombokkal
(1877 Vadnay Károly)
cin gombostűjét drága, szűzi fátylába tűzi
(1936 e. Kosztolányi Dezső ford.Verhaeren)
A kereszteléshez használt edények mindegyikén, vagyis a cintálon, cinpoháron bibliai idézetek
(2000 Szilágyi Mihály)
ÖE: cinbánya, cinbetű, cincsat, cinedény, cinfazék, cinfedő, cingomb, cinkanál, cinkancsó, cinkanna, cinkeverék, cinkoporsó, cinkorsó, cinkupa, cinkupak, cinmosó, cinmunka, cinműves, cinöntés, cinpohár, cinpor, cinrög, cinszelence, cintábla, cintál, cintekercs
Sz: cines
Vö. CzF. czín · czin; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.; IdSz.

Beállítások