cirókál ts ige 1a (/ritk)

’cirógat’ ❖ tzirókál [=] tzirogat, simogat (1784 Kisded szótár C0815, 87) | [a macskát] kezeikbl étetik, tzirokálják, tsókolják (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 384) | Az értetlen szülék gyermekeiket czirokálják, ölelgetik (1825 Horváth Zsigmond¹ C4147, 31) | mellette ült Etelka, a kezét fogta s czirókálta az arczát (1896 Benedek Elek C0922, 204) | a hajamat cirókálta (1934 Móra Ferenc C3204, 6).

Vö. CzF.; SzólKm.; TESz. cirógat; ÚMTsz.; ÉKsz.².

cirókál tárgyas ige 1a (/ritk)
tzirókál [=] tzirogat, simogat
(1784 Kisded szótár)
[a macskát] kezeikbl étetik, tzirokálják, tsókolják
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Az értetlen szülék gyermekeiket czirokálják, ölelgetik
(1825 Horváth Zsigmond¹)
mellette ült Etelka, a kezét fogta s czirókálta az arczát
(1896 Benedek Elek)
a hajamat cirókálta
(1934 Móra Ferenc)
Vö. CzF.; SzólKm.; TESz. cirógat; ÚMTsz.; ÉKsz.²

Beállítások