citerás mn és fn 

I. mn 2A9

1. (kissé rég) ’citerán játszó, ill. olyan 〈személy〉, aki tud v. szokott ilyen hangszeren játszani’ ❖ A’ tzitherás Méló, és a’ hárfás Zejté (1800 Perecsényi Nagy László C3472, 187) | (Cziterás katona.) Kemenesi-Ságról egy ujoncz, Olaszhonba vitetvén, Veronából hazairt levelében kéri övéit, hogy kedves cziteráját, – mellyen ügyesen tudja kiverni a magyar huszár-dalokat, küldjék el neki (1859 Vasárnapi Újság CD56) | ha valaki kicsípett magának egy citerás vagy fuvolás hölgyet a zenekarból, elmegy a nóta citera vagy fúvóka nélkül is! (1938 Gelléri Andor Endre CD10).

2. ’citerán játszott, azzal kísért 〈ének, dal〉, ill. olyan 〈alkalom, esemény〉, amelyen ilyen hangszeren játszanak’ ❖ Ne [menj], míg a cziterás Dalokbul is nem hallasz egy csomót (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0659, 298) | Citerás szórakozáson a zenész nem került pénzbe, a résztvevők felváltva játszottak a hangszeren (1977 NéprajziLex. CD47).

II. fn 4A

’az a személy, aki tud v. szokott citerán játszani, ill. citerazenekar tagja’ ❖ Most engem Chloe tart rabúl, A’ bájló cziterás, a’ gyönyör’ énekes (1822 Zsebkönyv C4585, 108) | A czitorások és tamburások rendesen paraszt emberek (1882 Kálmány Lajos C2482, XXI) | [A citerabálnak nevezett táncmulatságokon] a tánczenét nem zenekarok, cigánybandák, hanem alkalmi muzsikusok, rendszerint citerások szolgáltatják (1977 NéprajziLex. CD47).

Vö. CzF.; TESz. citera; SzT.; ÚMTsz.

citerás melléknév és főnév
I. melléknév 2A9
1. (kissé rég)
citerán játszó, ill. olyan 〈személy〉, aki tud v. szokott ilyen hangszeren játszani
A’ tzitherás Méló, és a’ hárfás Zejté
(1800 Perecsényi Nagy László)
(Cziterás katona.) Kemenesi-Ságról egy ujoncz, Olaszhonba vitetvén, Veronából hazairt levelében kéri övéit, hogy kedves cziteráját, – mellyen ügyesen tudja kiverni a magyar huszár-dalokat, küldjék el neki
(1859 Vasárnapi Újság)
ha valaki kicsípett magának egy citerás vagy fuvolás hölgyet a zenekarból, elmegy a nóta citera vagy fúvóka nélkül is!
(1938 Gelléri Andor Endre)
2.
citerán játszott, azzal kísért 〈ének, dal〉, ill. olyan 〈alkalom, esemény〉, amelyen ilyen hangszeren játszanak
Ne [menj], míg a cziterás Dalokbul is nem hallasz egy csomót
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Citerás szórakozáson a zenész nem került pénzbe, a résztvevők felváltva játszottak a hangszeren
(1977 NéprajziLex.)
II. főnév 4A
az a személy, aki tud v. szokott citerán játszani, ill. citerazenekar tagja
Most engem Chloe tart rabúl, A’ bájló cziterás, a’ gyönyör’ énekes
(1822 Zsebkönyv)
A czitorások és tamburások rendesen paraszt emberek
(1882 Kálmány Lajos)
[A citerabálnak nevezett táncmulatságokon] a tánczenét nem zenekarok, cigánybandák, hanem alkalmi muzsikusok, rendszerint citerások szolgáltatják
(1977 NéprajziLex.)
Vö. CzF.; TESz. citera; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások