citeráz¹ l. citerázik¹

citerázik¹ ige 14a1citeráz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. tn (átv is) ’citerán játszik, ill. (zenekarban) ezen a hangszeren szokott játszani’ ❖ Körül fogá a’ Muzsák tziterázó ’s hárfázó serege ezen nagy vendéget (1792 Magyar Kurír C0320, 484) | Vékony, ezüst esőfonálon Fehér angyalkák citeráznak (1908 Kosztolányi Dezső 9359041, 42) | az udvar árnyékai Fritz, a sápadt képű osztrák pincér köré ülnek, ki citeráz és énekel (1920 Kuncz Aladár CD10) | Előfordult, hogy ketten, hárman is citeráztak együtt: mindnyájan a dallamot játszották, de esetleg „az ügyesebb még kontrázott is hozzá” (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. tn ’tud, képes ilyen hangszeren játszani’ ❖ pompásan citerázik és jodlíroz (1888 Jókai Mór CD18) | A Kisági úszik, a Sára balettezik, az Anna citerázik meg röplabdázik (1997 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts (átv is) ’〈zenét, éneket〉 citerán előad, ill. azzal kísér’ ❖ [Anna Marie] kis zsámolyon ül és citerázik a maga mulatságára, valami kis vidám ódon táncdalt, német szövegűt (1913 Móricz Zsigmond CD10) | Milyen zene volt? Talán csak a hold halk sugarain pengette a szél, ezüst sugarain citerázta? (1936 Reichard Piroska 9559005, 11).

2. tn vmin citerázik (irod) ’citera megszólaltatásához hasonló mozdulattal, ritmusosan ütöget v. penget vmit(, s így a citera hangjához hasonló hanghatást hoz létre)’ ❖ azt a mulatságot találta ki Szeleczki, hogy a kezében tartott redőny-felhuzó bottal cziterázott az üres boltajtókon (1922 Krúdy Gyula 9365006, 142) | A polgármester finom öreg ujjaival citerázott az asztalon (1932 Móricz Zsigmond 9462011, 239).

2a. ’koppanva, pengve stb. a citeráéhoz hasonló, pengő hangot idéz elő’ ❖ citerázik a magasból aláhulló jégkristályok permetege a jégtáblákon (1884 Jókai Mór CD18) | [Az edénybe beeső bogár] erős, karmos lába alatt pengett a bádogedény, citerázott, szólt, ahogy kaparászva ismerkedett a hellyel (1956 Jobbágy Károly 2025095, 679).

Vö. CzF. cziteráz; ÉrtSz.; TESz. citera; ÉKsz. citerázik¹; ÚMTsz.; IdSz. 2002 citerázik¹.

citeráz¹ lásd citerázik¹
citerázik¹ ige 14a1
citeráz (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. tárgyatlan (átv is)
citerán játszik, ill. (zenekarban) ezen a hangszeren szokott játszani
Körül fogá a’ Muzsák tziterázó ’s hárfázó serege ezen nagy vendéget
(1792 Magyar Kurír)
Vékony, ezüst esőfonálon Fehér angyalkák citeráznak
(1908 Kosztolányi Dezső)
az udvar árnyékai Fritz, a sápadt képű osztrák pincér köré ülnek, ki citeráz és énekel
(1920 Kuncz Aladár)
Előfordult, hogy ketten, hárman is citeráztak együtt: mindnyájan a dallamot játszották, de esetleg „az ügyesebb még kontrázott is hozzá”
(1977 NéprajziLex.)
1a. tárgyatlan
tud, képes ilyen hangszeren játszani
pompásan citerázik és jodlíroz
(1888 Jókai Mór)
A Kisági úszik, a Sára balettezik, az Anna citerázik meg röplabdázik
(1997 Magyar Hírlap)
1b. tárgyas (átv is)
〈zenét, éneket〉 citerán előad, ill. azzal kísér
[Anna Marie] kis zsámolyon ül és citerázik a maga mulatságára, valami kis vidám ódon táncdalt, német szövegűt
(1913 Móricz Zsigmond)
Milyen zene volt? Talán csak a hold halk sugarain pengette a szél, ezüst sugarain citerázta?
(1936 Reichard Piroska)
2. tárgyatlan vmin citerázik (irod)
citera megszólaltatásához hasonló mozdulattal, ritmusosan ütöget v. penget vmit(, s így a citera hangjához hasonló hanghatást hoz létre)
azt a mulatságot találta ki Szeleczki, hogy a kezében tartott redőny-felhuzó bottal cziterázott az üres boltajtókon
(1922 Krúdy Gyula)
A polgármester finom öreg ujjaival citerázott az asztalon
(1932 Móricz Zsigmond)
2a.
koppanva, pengve stb. a citeráéhoz hasonló, pengő hangot idéz elő
citerázik a magasból aláhulló jégkristályok permetege a jégtáblákon
(1884 Jókai Mór)
[Az edénybe beeső bogár] erős, karmos lába alatt pengett a bádogedény, citerázott, szólt, ahogy kaparászva ismerkedett a hellyel
(1956 Jobbágy Károly)
Vö. CzF. cziteráz; ÉrtSz.; TESz. citera; ÉKsz. citerázik¹; ÚMTsz.; IdSz. 2002 citerázik¹

Beállítások