citura (6A) l. citera¹

citera¹ fn 6A

1. (Népr, Zene is) citora (nyj) , citura (nyj) ’lapos, fa hangszekrénnyel ellátott, fektetve haszn., fogónyak nélküli (népi) hangszer, amelynek kül. fémből, bélből készült 4–5 dallam- és 8–35 mellékhúrját rendsz. tollal v. ujjal pengetik’ ❖ [A Bastille-ban egy rab] jól jádzott a’ Tziterán – és mindenkor drága eledelekkel tartatott (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457038, 60) | ajkai szebben Szóltak, mint citerám legtisztább zengzetü hurja (1834 Czuczor Gergely 8078015, 85) | Egy ütővel vert [jávai] citerának, a tjempelung-nak, mely a kínai cse-vel rokon, 10–15 húrja van (1930 ZeneiLex. CD49) | [A kocsis] a vastag, hegyesre vágott libatollal csak egyre verte, egyre zúgatta nagyöblű citeráját (1956 Urbán Ernő 2005021, 84) | Kedvelt, fehérnép kezén is megszólaló házi, családi hangszer a citura, másként citora. Öregek tambura, kubikosok asztaltambura néven is emlegetik (1968 Bálint Sándor 9022002, 140).

2. (nem szakny) ’〈ókori húros hangszer megnevezéseként〉’ ❖ Most már a’ Citherát ver, És kotákba tudós ſzép Chloe lántza tart (1789 Ráday Gedeon¹ ford.–Horatius 7448025, 268) | a szent Dávid hangos citerája (1802 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | A cziterát (κιθαρα) az ének kiséretére használták (1904 ÓkoriLex. CD28) | gyakran díszesen faragott hangszekrény fölé egy síkban kifeszített 42-43 húrból álló hangszer. Fajtái: pengetős citera, ütős és vonós citera (1989 HaagLex. ford. CD1208).

3. ’citeraszó’ ❖ Sok más nemzetek is követik citerával Apollót, Kik hangos szóval verseket énekelik (1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály CD01) | szivélyes énekek, czitera és síp tette mulatságossá a vendégséget (1857 Vasárnapi Újság CD56) | a citerába belesikongott-hápogott a harmonika hangja (1936 Illyés Gyula 9274057, 111) | A tanyákon citerabált tartottak. Az esti órákban egyik vagy másik tanyán összejöttek, és citera mellett éjfélig táncoltak (2000 Tóth Ferenc CD36).

ÖU: paraszt~.

ÖE: ~hang, ~művész, ~zene.

Vö. CzF. czitara · czitera; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

citura lásd citera¹
citera¹ főnév 6A
1. (Népr, Zene is)
citora 6A (nyj)
citura 6A (nyj)
lapos, fa hangszekrénnyel ellátott, fektetve haszn., fogónyak nélküli (népi) hangszer, amelynek kül. fémből, bélből készült 4–5 dallam- és 8–35 mellékhúrját rendsz. tollal v. ujjal pengetik
[A Bastille-ban egy rab] jól jádzott a’ Tziterán – és mindenkor drága eledelekkel tartatott
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
ajkai szebben Szóltak, mint citerám legtisztább zengzetü hurja
(1834 Czuczor Gergely)
Egy ütővel vert [jávai] citerának, a tjempelung-nak, mely a kínai cse-vel rokon, 10–15 húrja van
(1930 ZeneiLex.)
[A kocsis] a vastag, hegyesre vágott libatollal csak egyre verte, egyre zúgatta nagyöblű citeráját
(1956 Urbán Ernő)
Kedvelt, fehérnép kezén is megszólaló házi, családi hangszer a citura, másként citora. Öregek tambura, kubikosok asztaltambura néven is emlegetik
(1968 Bálint Sándor)
2. (nem szakny)
〈ókori húros hangszer megnevezéseként〉
Most már a’ Citherát ver, És kotákba tudós ſzép Chloe lántza tart
(1789 Ráday Gedeon¹ ford.Horatius)
a szent Dávid hangos citerája
(1802 Csokonai Vitéz Mihály)
A cziterát (κιθαρα) az ének kiséretére használták
(1904 ÓkoriLex.)
gyakran díszesen faragott hangszekrény fölé egy síkban kifeszített 42-43 húrból álló hangszer. Fajtái: pengetős citera, ütős és vonós citera
(1989 HaagLex. ford.)
3.
Sok más nemzetek is követik citerával Apollót, Kik hangos szóval verseket énekelik
(1785–1788 Csokonai Vitéz Mihály)
szivélyes énekek, czitera és síp tette mulatságossá a vendégséget
(1857 Vasárnapi Újság)
a citerába belesikongott-hápogott a harmonika hangja
(1936 Illyés Gyula)
A tanyákon citerabált tartottak. Az esti órákban egyik vagy másik tanyán összejöttek, és citera mellett éjfélig táncoltak
(2000 Tóth Ferenc)
ÖU: parasztcitera
ÖE: citerahang, citeraművész, citerazene
Vö. CzF. czitara · czitera; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások