co msz 0 (kissé rég, nyj) (rég) , cu (rég)

1. ’〈ló nógatására, indítására, ritk. kutya elkergetésére〉’ ❖ Tzó Deres! az utban minek maradoznál (1788 Magyar Kurír C0313, 380) | Most czo ide Szárnyas! (1821 Mátyási József 7221007, 166) | Czú föl lovam, czú föl, Czú föl Barassóba (1862 Vadrózsák 8258148, 185) | sujtásra emelte a félkilós kulcsot, és rákiáltott [a kutyára]: – Czo te ronda! (1909 Gárdonyi Géza C1849, 44) | Co ki, édes lovam! (1977 Magyar néprajz CD47).

2. (/nyj) ’〈emberhez szólva, indulásra, távozásra, es. vmely egyéb cselekvésre való erélyes v. indulatos felszólításként〉’ ❖ Zsófi.: […] én az ajtó megett halgattam, hogy majd el-viſzik tet [ti. a talált gyermeket] – és hogy, és hogy – Zsódos.: Nó tzó tovább? [= folytatod a beszédet?] (1792 Bárány Péter ford.–Brühl 7088001, 4) | Co fel, gubás! Itt egy susták, hozz vizet a puttonyban (1885 Jókai Mór CD18) | Az egyik munkás megtaszitotta Jancsit: – Co te kölyök! – susogta, – nem állanál hátrább! (1907 Gárdonyi Géza C1842, 29).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

co mondatszó 0 (kissé rég, nyj)
0 (rég)
cu 0 (rég)
1.
〈ló nógatására, indítására, ritk. kutya elkergetésére〉
Tzó Deres! az utban minek maradoznál
(1788 Magyar Kurír)
Most czo ide Szárnyas!
(1821 Mátyási József)
Czú föl lovam, czú föl, Czú föl Barassóba
(1862 Vadrózsák)
sujtásra emelte a félkilós kulcsot, és rákiáltott [a kutyára]: – Czo te ronda!
(1909 Gárdonyi Géza)
Co ki, édes lovam!
(1977 Magyar néprajz)
2. (/nyj)
〈emberhez szólva, indulásra, távozásra, es. vmely egyéb cselekvésre való erélyes v. indulatos felszólításként〉
Zsófi.: […] én az ajtó megett halgattam, hogy majd el-viſzik tet [ti. a talált gyermeket] – és hogy, és hogy – Zsódos.: Nó tzó tovább? [= folytatod a beszédet?]
(1792 Bárány Péter ford.Brühl)
Co fel, gubás! Itt egy susták, hozz vizet a puttonyban
(1885 Jókai Mór)
Az egyik munkás megtaszitotta Jancsit: – Co te kölyök! – susogta, – nem állanál hátrább!
(1907 Gárdonyi Géza)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások