colonk (3A1) l. cölönk

cölönk fn 3C1 (rég v. nyj)colonk, cöllönk

1. (átv is) ’vminek a végére erősített nehezék, súly’ ❖ három-száz ölnyi kötél a’ végén függö nehéz tzölönkkel feneket nem ér (1783 Molnár János C0293, 32) | a világnál nagyobb czölönköt nem köthettél magadhoz (1855 Éjszaki Károly C1668, 68) | én káriért akarok csinálni, s ahhoz egy deklarált imádó csak cölönk (1895 Jókai Mór CD18) | cölönk cöllöηk […] „kölönc, vhonnan lefüggő súly” (1935 Csűry Bálint C6654, 128) | cölönk ’kútkölönc’ (1968 Szlavóniai szótár C6859, 71).

1a. ’háziállat nyakára kötött nagyobb fadarab, amely korlátozza annak mozgását’ ❖ koslató marha’ nyakára kötött tzölönkök (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 46) | [A juhász] kutyája keverék kuvasz, amelynek nyakában cöllenk van (1938 Nagy Ödön C6588, 188) | A juhász a kilyukasztott fából egy 30 cm hosszúságú darabot levág s ezt ráköti a kutya nyakára coronknak (kolonc, cőlönk) (1957 Kós Károly² C6299, 185).

1b. (pejor, túlzó) ’〈haszontalan, semmirekellő viselkedésével felháborodást kiváltó személy szidalmazó megszólítására, ill. (becsmérlő) megnevezéseként〉’ ❖ Mikó, Leski, Bartóka szolgaim, ide segétségemre! hol vattok gaz tzölönkök? (1775 Simai Kristóf C3746, 58) | de meg-is érdemli a’ gaz tzölönk [a büntetést] (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 441) | A kis cöllöng. Rövid szoknyás, apró, dévaj (1883 Tóth Sándor C4311, 119).

2. (átv is) ’〈kül. öltözéken:〉 lelógó(, túlzottan cifra, feltűnő) dísz(ítmény), sallang’ ❖ [a farizeusok] ſok tzafrangokat, és tzölönköket, mint annyi ſzent ereklyéket, aggatnák a’ paláſtyoknak ſzárnyaira (1774 Vajda Sámuel 7365003, 110) | Balgatag mesterség [ti. a kártyázás] el fogta világot, Tsak azért gyújtanak sok helyen világot, Noha viſznek ezért sok drága zálogot, Nyakról is le oldnak gyémántos tzolongot (1787 Orczy Lőrinc C3358, 119) | Tzölönk, le-függö tzifraság kalpogrol (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, 86) | [az időmértékes verselés] prozódiánkban minden colonkjával együtt még mindig kisért (1892 Albert János C0359, 122).

2a. (pejor) ’〈erkölcstelen(nek tartott) személy, kül. fiatal nő becsmérlő megnevezéseként〉’ ❖ [anyám] nem volt bolond, csak apám elzáratta, mert az a kis fekete czölönk megbabonázta a szivét (1891 Tolnai Lajos C4210, 85).

3. (egyik végén hegyes, földbe verhető) farúd’ ❖ Tönkvel [=] tkével, tuſakkal, tsutakkal, tzölönkel, karóval (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 81) | társa czölönköt Verne a’ félmázsás kalapácscsal elébe (1834 Garay János C1810, 114) | nem volnék, mi most vagyok: egy kiszáradt cölönk, egy tilalomfa (1893 Gabányi Árpád C1799, 449) | egy csavar jár, mely az enyvesztendő deszkákat a czölönknek szoritja (1912 Frecskay János 8146002, 6).

J: kolonc, kölönc.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÚMTsz. coronk, ~

colonk lásd cölönk
cölönk főnév 3C1 (rég v. nyj)
colonk 3A1
cöllönk 3C1
1. (átv is)
vminek a végére erősített nehezék, súly
három-száz ölnyi kötél a’ végén függö nehéz tzölönkkel feneket nem ér
(1783 Molnár János)
a világnál nagyobb czölönköt nem köthettél magadhoz
(1855 Éjszaki Károly)
én káriért akarok csinálni, s ahhoz egy deklarált imádó csak cölönk
(1895 Jókai Mór)
cölönk cöllöηk […] „kölönc, vhonnan lefüggő súly”
(1935 Csűry Bálint)
cölönk ’kútkölönc’
(1968 Szlavóniai szótár)
1a.
háziállat nyakára kötött nagyobb fadarab, amely korlátozza annak mozgását
koslató marha’ nyakára kötött tzölönkök
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[A juhász] kutyája keverék kuvasz, amelynek nyakában cöllenk van
(1938 Nagy Ödön)
A juhász a kilyukasztott fából egy 30 cmcentiméter hosszúságú darabot levág s ezt ráköti a kutya nyakára coronknak (kolonc, cőlönk)
(1957 Kós Károly²)
1b. (pejor, túlzó)
〈haszontalan, semmirekellő viselkedésével felháborodást kiváltó személy szidalmazó megszólítására, ill. (becsmérlő) megnevezéseként〉
Mikó, Leski, Bartóka szolgaim, ide segétségemre! hol vattok gaz tzölönkök?
(1775 Simai Kristóf)
de meg-is érdemli a’ gaz tzölönk [a büntetést]
(1788–1789 Magyar Múzeum)
A kis cöllöng. Rövid szoknyás, apró, dévaj
(1883 Tóth Sándor)
2. (átv is)
〈kül. öltözéken:〉 lelógó(, túlzottan cifra, feltűnő) dísz(ítmény), sallang
[a farizeusok] ſok tzafrangokat, és tzölönköket, mint annyi ſzent ereklyéket, aggatnák a’ paláſtyoknak ſzárnyaira
(1774 Vajda Sámuel)
Balgatag mesterség [ti. a kártyázás] el fogta világot, Tsak azért gyújtanak sok helyen világot, Noha viſznek ezért sok drága zálogot, Nyakról is le oldnak gyémántos tzolongot
(1787 Orczy Lőrinc)
Tzölönk, le-függö tzifraság kalpogrol
(1816 Gyarmathi Sámuel)
[az időmértékes verselés] prozódiánkban minden colonkjával együtt még mindig kisért
(1892 Albert János)
2a. (pejor)
〈erkölcstelen(nek tartott) személy, kül. fiatal nő becsmérlő megnevezéseként〉
[anyám] nem volt bolond, csak apám elzáratta, mert az a kis fekete czölönk megbabonázta a szivét
(1891 Tolnai Lajos)
3.
(egyik végén hegyes, földbe verhető) farúd
Tönkvel [=] tkével, tuſakkal, tsutakkal, tzölönkel, karóval
(1784 Baróti Szabó Dávid)
társa czölönköt Verne a’ félmázsás kalapácscsal elébe
(1834 Garay János)
nem volnék, mi most vagyok: egy kiszáradt cölönk, egy tilalomfa
(1893 Gabányi Árpád)
egy csavar jár, mely az enyvesztendő deszkákat a czölönknek szoritja
(1912 Frecskay János)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÚMTsz. coronk, ~

Beállítások