cuca¹ fn 6A (rég v. nyj)szuca (rég)

1. ’vminek a hegye(s vége)’ ❖ Tsútza: hegyes tsúts (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 103) | Szutza, Hasta, tsehl Szudlitze, vindúl [= vendül] Szulitza (1808 Sokféle C1534, 67) | [a cibék nevű halászszerszámnak] volt hámja, aminél fogva vállra vették, nyele, mely kétágú volt, alsó végén köpüszerű vashegye: cucája (1932 Viski Károly C6653, 50).

2. ’〈egyik végén kihegyezett, ill. vasheggyel ellátott, különböző funkciójú eszközök megnevezéseként〉’ ❖ Tzútza: Scipio ferro acuminatus [= vashegyű bot] (1809 Simai Kristóf C3747, 23) | [kikötéskor] a ladik orrán levő czuczalyukon keresztűl a partba szúrják a czuczát (1887 Herman Ottó C2078, 257) | Cuca, cucafa a hegyes fadarab, amivel a palántának a likat csinálták (1942 Vajkai Aurél C6723, 110) | Az Alföld déli részében és Tolnában, Baranyában a réthatár alkalmi jele a cuca, azaz egy hosszú bot, nyárs (1999 Magyar néprajz CD47).

Vö. CzF. ~, szucza, szulcza; ÉrtSz. cuca¹; SzólKm.; TESz. cúca; ÉKsz. cuca¹; ÚMTsz. cúca

cuca¹ főnév 6A (rég v. nyj)
szuca 6A (rég)
1.
vminek a hegye(s vége)
Tsútza: hegyes tsúts
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Szutza, Hasta, tsehl Szudlitze, vindúl [= vendül] Szulitza
(1808 Sokféle)
[a cibék nevű halászszerszámnak] volt hámja, aminél fogva vállra vették, nyele, mely kétágú volt, alsó végén köpüszerű vashegye: cucája
(1932 Viski Károly)
2.
〈egyik végén kihegyezett, ill. vasheggyel ellátott, különböző funkciójú eszközök megnevezéseként〉
Tzútza: Scipio ferro acuminatus [= vashegyű bot]
(1809 Simai Kristóf)
[kikötéskor] a ladik orrán levő czuczalyukon keresztűl a partba szúrják a czuczát
(1887 Herman Ottó)
Cuca, cucafa a hegyes fadarab, amivel a palántának a likat csinálták
(1942 Vajkai Aurél)
Az Alföld déli részében és Tolnában, Baranyában a réthatár alkalmi jele a cuca, azaz egy hosszú bot, nyárs
(1999 Magyar néprajz)
Vö. CzF. ~, szucza, szulcza; ÉrtSz. cuca¹; SzólKm.; TESz. cúca; ÉKsz. cuca¹; ÚMTsz. cúca

Beállítások