cucál ige 1a (nyj)

1. ts (átv is) ’szurkál, piszkál’ ❖ cucányi: piszkálni (1910 Magyar Nyelvőr C5832, 79) | Csak ne mindíg csak szavakkal cucálna belém az ebellette, hátulról kerülvén (1945 Darvas József 9101011, 146) | cucál ’piszkál, megbököd’ (1960 Magyar Nyelvőr C6011, 211).

2. tn ’nemileg egyesül, közösül’ ❖ Ëgy së böcsületös lány, Ki nem cucál az uccán (1940 Baranyai néphagyományok C6201, 784).

Vö. CzF.; ÚMTsz. ~, cúcál; ÉKsz.².

cucál ige 1a (nyj)
1. tárgyas (átv is)
szurkál, piszkál
cucányi: piszkálni
(1910 Magyar Nyelvőr)
Csak ne mindíg csak szavakkal cucálna belém az ebellette, hátulról kerülvén
(1945 Darvas József)
cucál ’piszkál, megbököd’
(1960 Magyar Nyelvőr)
2. tárgyatlan
nemileg egyesül, közösül
Ëgy së böcsületös lány, Ki nem cucál az uccán
(1940 Baranyai néphagyományok)
Vö. CzF.; ÚMTsz. ~, cúcál; ÉKsz.²

Beállítások