cuna (6A) l. csúnya

csúnya mn, fn és partikula  csunya

I. mn 16A3

1. ’aránytalansága, formátlansága, színe stb. miatt az esztétikai érzékünknek külsejében meg nem felelő, kellemetlen látványt nyújtó’ ❖ Farka rövid, rövid orra, kivált feje tsúnya, goromba [a kuvasznak] (1779 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière 7021008, 106) | igen tsúnyáváis teszi a’ nyomtatást, ha ugyan azon betűk sokasítva állanak egymás után (1816 Nagyváthy János C2567, 37) | a’ sárga virágok igen illenek a’ fekete hajakra, ellenben a’ szőke hajakon tsunyául állanak (1830 Némethy József ford. 8333003, 64) | [Az az asszony] vénséges és csunya, mint az öreg éjszaka! (1890 Szőts Pál C4067, 65) | Valamikor a nők csúnyának (következésképpen csökkent értékűnek) tartották a szakálltalan-bajusztalan férfit (1972–1975 Martinkó András 1104002, 390) | Miért ünnepeljük azt a szerzőt, aki csúnya hangszeres darabokat és régen elfelejtett elektronikus zenéket írt[?] (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’kellemetlenül ható, fülsértő 〈hang(jelenség)〉’ ❖ az ollyan Kántor, ki a’ ſzép éneket-is tsúnyáúl mondgya (1788 Szaitz Leó 7302007, 142) | Közönséges hangja csunya röfögés (1847 Peregriny Elek 8360005, 28) | Csúnya hangja van a vakvarjunak (1934 Erdélyi József CD10).

1b. ’kellemetlen, rossz, undort, viszolygást keltő 〈dolog, jelenség〉’ ❖ azoknak tſúnya bdégek nem a’ ki ſzivot méregtl, hanem a’ meleg rothadtt nedveégtl ered (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 259) | Füstölni belll ezt Tsúnya-szagú szerrel meg-kell (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 392) | seb, amelybe csúnya genny nő (1916 Kosztolányi Dezső ford.–Rilke CD10) | Megfogták az ártatlan Jézust. Fölvitték a Sinai-hegyre, Fölfeszítették három tompa szöggel, Megkoronázták töviskoronával, Arcul verték, köpdöstették Csúnya büdös nyállal (1982 Hegyet hágék C6874, 893).

1c. ’a nyelvérzék számára meg nem felelő(, a nyelvi normát sértő)’ ❖ Nyomdokábúl, pro ból. csúnya dialectus (1792 Kazinczy Ferenc C2555, 284) | azt a’ jövendő, jobban mint mi, fogja el-itélni, hogy kik tudtak tsúnyábban és kik szebben magyarul (1815 Dessewffy József C2565, 464) | Kosztolányi Dezső egy Nyugatra vetett perzsa költő. Csúnya, tudományos szóval […]: abszolút költő (1907 Ady Endre 9003041, 226) | Egy csúnya germanizmus is éktelenkedik a másik oldalon: „A Táltos egy kimustrált tábori ló volt.” (1952 Abody Béla 2051025, 74) | Milyen csúnya kiejtése van! […] Miért beszél angolul, ha egyszer nem tud? (1956 Gyárfás Miklós 2005064, 668).

2. ’a(z el)vártnak meg nem felelő, rossz 〈dolog〉’ ❖ [egy asszony] ſok tſúnya heréléſek az az monyak ki-metzéſe által, […] holott az értelmes ſeb gyogyitó orvos illy állapatban azt ſoha nem tſelekſzi, ſzámtalan embereket lt meg (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 488) | Csúnya bizonyítványt állított ki magáról a magyar közönség (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Meredek utak föl és alá. Csunya úton, „Horgoson” kell kimászni Milej felé (1912 Malonyay Dezső 8292047, 322) | Ez bizony csúnya röntgen, mit is mondjak… […]. A műtét még nem feltétlen javallat (1957–1959 Vas István 9760005, 23).

2a. ’kellemetlen, barátságtalan, rossz 〈időjárás〉, ill. ilyen időjárású 〈időszak〉’ ❖ Csúnya idő támadt rájok. A szélvész oly nagy hullámokat hajtott, mint a Mátra hegye, s egyik pillanatban a fellegekig emelte a hajót, másik percben lesülyesztette azt (1848 Arany János 8014011, 174) | Óh, be csúnya az ősz a Riviérán (1904 Ady Endre 9003002, 130) | Csúnya, zimankós téli délután volt (1934 Móra Ferenc C3203, 218) | csúnya, esős időben (1996 Magyar Hírlap CD09).

2b. ’az éptől, egészségestől eltérő, beteg állapotú 〈testrész, szerv〉’ ❖ Inyek tſunya és mint egy eves; gyakorta tſuklanak [a bélférgesek] (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 395) | A’ nyelv piros és tiſzta, és igen ritkán tsunya (1801 Rácz Sámuel ford. 7278017, 167) | csúnya volt a lába, véresre törte a kemény bakancs (1986 Gion Nándor 9190003, 36) | A hétágyas szobában a copfos kislánynak volt legcsúnyább a vakbele (1998 Magyar Hírlap CD09).

2c. ’sok kellemetlenséggel, piszokkal járó 〈munka, tevékenység〉’ ❖ A tiszteletes úr leöblité a kezeit ezen csunya foglalatosság után (1856 Vasárnapi Újság CD56) | [a papné] nem csinált a kezével semmi csúnya munkát (1911 Móricz Zsigmond C3214, 5) | A törekkotrás a legcsúnyább mesterség a [cséplő]gépnél s Borzas még a fejét sem kötötte be hozzá; ott hajladozott a cséplő polyva-pihéket rázó szelében (1937 Németh László² 9485005, 142).

3. (erkölcsileg) kifogásolható, visszatetszést, megütközést keltő 〈tulajdonság, cselekedet, tevékenység stb.〉, ill. azt tükröző, kifejező 〈tekintet〉’ ❖ az ö tsúnya rendetlen élete által olly egéſségtelen vala, hogy ö ezt a’ ſzerentsétlent egy nyavalyába tántorítá (1786 Sándor István ford.–Rabener 7287012, 207) | Ez a’ Vay Ábrisné eránt tett kérdezősködés […] nem részvétel, hanem a’ más dolgaiba ereszkedésnek igen csúnya megszokása (1812 Kazinczy Ferenc C2562, 242) | Haragos szemekkel csúnyán nézett rája (1851 Arany János C0650, 54) | nagyon csúnya az öntől, hogy ily nagy úr létére elősegíti férjem ostobaságait (1881 Csiky Gergely ford.–Molière C3179, 78) | Az ember legcsúnyább tulajdonságaihoz tartozik, hogy többnek szeret látszani, mint amennyi (1956 Irodalmi Újság okt. 13. C5231, 4) | igen csúnya szokást vett föl a fiam, szinte állandóan böfög (1997 Magyar Hírlap CD09).

3a. ’a jó ízlést, illemet, szemérmet v. másokat bántó, sértő(, durva) 〈szó, beszéd〉’ ❖ Maga … sok tsúnya mondásokat okáda ki (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 148) | a másik csunya száju, káromkodó vitéz (1856 Jókai Mór C2230, 134) | borzasztóan, kínosan csúnyának éreztem a trágár beszédet (1913 Babits Mihály 9014130, 126) | csúnya nyelve van (1962 Lengyel József 9395004, 282) | ahhoz, hogy valaki szellemesen megnyilvánuljon, nem kell feltétlenül nyelvünk legcsúnyább kifejezéseit használni (2000 Magyar Hírlap CD09).

3b. ’szégyenteljes, dicstelen, kínos 〈esemény, helyzet, állapot〉’ ❖ [Napoleon mondja:] Bár ide se táboroztam vólna soha! (a magyar felel:) Ugye csunya visszamenni most, ha! ha! ha! (1813 Ötödfélszáz énekek C2122, 163) | De nem óhajtotta ily csúnya halálát Az olasz levente (1854 Arany János C5325, 126) | Hazamentem és lefeküdtem a díványra és azt hittem elbőgöm magam, oly csúnyán éreztem magamat (1920 Szép Ernő 9665042, 31) | a legcsúnyább csatavesztés (1940 Bánlaky József CD16) | Aztán egyszer tényleg jött a farkas, a kiskakas ordított ahogy a torkán kifért, de mindenki csak legyintett: már megint szórakozik az a kiskakas. Mint emlékszünk rá, csúnya vége lett a történetnek (1995 Magyar Hírlap CD09).

3c. (tréf is) ’〈cselekedeteivel, magatartásával bosszúságot, haragot v. megvetést kiváltó személyre vonatkoztatva, megszólítás részeként is〉’ ❖ ortzátlan tsúnya meny aſzſzony! (1777 Baróti Szabó Dávid 7021017, 170) | a maga ura semmirevaló ember, csunya, rosz ember (1857 Eötvös József 8126020, 252) | Én nem szeretem a csunya, nyafogó fiukat (1914 Karinthy Frigyes 9309020, 68) | csimpaszkodott a kezembe, azt mondta: „Te csúnya lump, gyerünk haza gyorsan! Bújjunk össze.” (1979 Kornis Mihály 1082001, 120).

3d. (gyerm v. tréf) ’〈bosszúságot okozó tárgyra, dologra vonatkoztatva〉’ ❖ [Cencike kezecskéi] szép fehérek, csak az a csunya gyűszű ne ülne az egyik ujjon (1857 Jókai Mór C2255, 112) | [Péterke] a potrohos pohárszéktől megkérdezte: „Te vagy-e az, aki már óapának is feltálaltad a csunya főzeléket?” és mindjárt fogta a bicskát és végighúzta a kredencajtó lapján (1918 Lesznai Anna 9398011, 3) | [Pinokkiónak] nagyon fájt a lába a vaskampók szorításában[…] – Ó, te szegény! – szólt a Bogárka. – Hogyan akadtál abba a csúnya vasba? (1967 Rónay György ford.–Collodi 9573161, 76).

3e. ’〈bajjal fenyegető, kellemetlenséget okozó állatra, dologra vonatkoztatva〉’ ❖ A’ tsunya puſztító Hernyók, Buza-férgek, és Molyok (1792 Gáti István 7116010, 29) | Veszedelmes párák, csunya felhők lógnak (1879 Arany János C0657, 349) | – Csúnya egy hely [a lövészárok] – morogja Bacsó (1935–1936 Zalka Máté 9796001, 98) | Szép Zsuzska csúnya, gennyes fekélyeket hord a bokáján (1966 Bodnár György CD53).

4. ’〈kellemetlen, rossz esemény, jelenség nagy mértékének a kif-ére〉’ ❖ Tsúnyávúl lekorpázott [= leszidott], de ugyan én sem maradtam néki adós (1792 Sághy Ferenc ford.–Schikaneder C2990, 183) | Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli [a cseh vitéz] (1846 Arany János 8014001, 146) | a helyemre ne ülj, mert peched lesz, csunya peched (1854 Jókai Mór C2244, 185) | Szétverte Bercsényi a németet csunyául! (1882 Jókai Mór C2307, 4) | azt hitte, csúnya sértést követ el és faragatlan fickó módjára viselkedik (1921 Schöpflin Aladár CD10) | Csunya fejfájás (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 60) | Csúnyán esik az eső, jó, hogy itthon maradtam (1958 Sándor Kálmán 9583002, 117).

II. fn 6A

1. (Fil) ’〈a szép mint esztétikai minőség ellentéteként〉’ ❖ Ezek pesszimisták; lelkük domboru tükör; a legszebb angyalarc is múmiává nyúlik meg rajtuk; ők a csúfnak s a csunyának művészei (1903 Prohászka Ottokár 1125016, 16) | Hogy egy nagy formakultúrájú költő a nehézkeset, az archaikusat, vagy a „csúnyát”, a szétbontottat, az izmusost is beveszi eszköztárába már a szimbolizmus idején, az elég természetes (1984 Nemes Nagy Ágnes 9479026, 121).

2. ’a jó ízlést, illemet v. szemérmet sértő(, durva) szó, kifejezés’ ❖ haragosan járkált […] s csúnyákat beszélt (1867 Tolnai Lajos 8483014, 90) | elkezdett az öreg csúnyákat mondani, amiket én szájamra nem vehetek (1892 Jókai Mór CD18) | A lányok nótáznak, s úgy dolgoznak mint a megszállottak, a fiúk meg ezért haragszanak rájuk s ha nem néz oda a kerülő, csúnyákat kiabálnak nekik (1941 Veres Péter 9771013, 98) | Mondani akartam valami csúnyát, de aztán eszembe jutott, hogy épp az előbb kaptam egy százast, tehát nekem kuss (1989 Bólya Péter 1023008, 157).

3. cuna (nyj) , csuna (nyj) ’kisfiú v. kislány nemi szerve’ ❖ Cunȧ: puellae vagina (1894 Mikó Pál C5239, 95) | cuna: női szeméremtest (1905 Berze Nagy János C6396, 46) | csúnyája: penis (1941 Tálasi István C5882, 37) | Női nemi szervek: p..a, vallag […] csuna (1943 Vajkai Aurél C6533, 15).

III. partikula 0

’irtó², borzasztó, rendkívül’ ❖ Igy lett vége a’ tsunya sok tzivódásnak (1783 Molnár János C0293, 356) | kinn a pitvarban valami csúnya nagy búgás támad (1879 Jókai Mór 8209006, 201) | Ezért a fejelésér hat pengőt fizettem s a nagy csizmáját kicsit előre mozdította, csúnya nagy bőrdarab volt rávarrva fejnek (1917 Móricz Zsigmond CD10) | csúnya nagy köveken bukdácsolok a terepjáróval (1995 Magyar Hírlap CD09) | A kocsma rosszabbik felének egyből felpezsdült a vérkeringése, végre csúnya nagy verekedés lesz (1998 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ~, csúnyán, csúnyául; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csúnyául; ÚMTsz. cuna, csuna, csúnya¹, csúnyabaj, csúnyabetegség, csúnyanyavalya, suna

cuna lásd csúnya
csúnya melléknév, főnév és partikula
csunya I. 16A3 II. 6A III. 0
I. melléknév 16A3
1.
aránytalansága, formátlansága, színe stb. miatt az esztétikai érzékünknek külsejében meg nem felelő, kellemetlen látványt nyújtó
Farka rövid, rövid orra, kivált feje tsúnya, goromba [a kuvasznak]
(1779 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
igen tsúnyáváis teszi a’ nyomtatást, ha ugyan azon betűk sokasítva állanak egymás után
(1816 Nagyváthy János)
a’ sárga virágok igen illenek a’ fekete hajakra, ellenben a’ szőke hajakon tsunyául állanak
(1830 Némethy József ford.)
[Az az asszony] vénséges és csunya, mint az öreg éjszaka!
(1890 Szőts Pál)
Valamikor a nők csúnyának (következésképpen csökkent értékűnek) tartották a szakálltalan-bajusztalan férfit
(1972–1975 Martinkó András)
Miért ünnepeljük azt a szerzőt, aki csúnya hangszeres darabokat és régen elfelejtett elektronikus zenéket írt[?]
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
kellemetlenül ható, fülsértő 〈hang(jelenség)
az ollyan Kántor, ki a’ ſzép éneket-is tsúnyáúl mondgya
(1788 Szaitz Leó)
Közönséges hangja csunya röfögés
(1847 Peregriny Elek)
Csúnya hangja van a vakvarjunak
(1934 Erdélyi József)
1b.
kellemetlen, rossz, undort, viszolygást keltő 〈dolog, jelenség〉
azoknak tſúnya bdégek nem a’ ki ſzivot méregtl, hanem a’ meleg rothadtt nedveégtl ered
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Füstölni belll ezt Tsúnya-szagú szerrel meg-kell
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
seb, amelybe csúnya genny nő
(1916 Kosztolányi Dezső ford.Rilke)
Megfogták az ártatlan Jézust. Fölvitték a Sinai-hegyre, Fölfeszítették három tompa szöggel, Megkoronázták töviskoronával, Arcul verték, köpdöstették Csúnya büdös nyállal
(1982 Hegyet hágék)
1c.
a nyelvérzék számára meg nem felelő(, a nyelvi normát sértő)
Nyomdokábúl, pro ból. csúnya dialectus
(1792 Kazinczy Ferenc)
azt a’ jövendő, jobban mint mi, fogja el-itélni, hogy kik tudtak tsúnyábban és kik szebben magyarul
(1815 Dessewffy József)
Kosztolányi Dezső egy Nyugatra vetett perzsa költő. Csúnya, tudományos szóval […]: abszolút költő
(1907 Ady Endre)
Egy csúnya germanizmus is éktelenkedik a másik oldalon: „A Táltos egy kimustrált tábori ló volt.”
(1952 Abody Béla)
Milyen csúnya kiejtése van! […] Miért beszél angolul, ha egyszer nem tud?
(1956 Gyárfás Miklós)
2.
a(z el)vártnak meg nem felelő, rossz 〈dolog〉
[egy asszony] ſok tſúnya heréléſek az az monyak ki-metzéſe által, […] holott az értelmes ſeb gyogyitó orvos illy állapatban azt ſoha nem tſelekſzi, ſzámtalan embereket lt meg
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Csúnya bizonyítványt állított ki magáról a magyar közönség
(1896 Mikszáth Kálmán)
Meredek utak föl és alá. Csunya úton, „Horgoson” kell kimászni Milej felé
(1912 Malonyay Dezső)
Ez bizony csúnya röntgen, mit is mondjak… […]. A műtét még nem feltétlen javallat
(1957–1959 Vas István)
2a.
kellemetlen, barátságtalan, rossz 〈időjárás〉, ill. ilyen időjárású 〈időszak〉
Csúnya idő támadt rájok. A szélvész oly nagy hullámokat hajtott, mint a Mátra hegye, s egyik pillanatban a fellegekig emelte a hajót, másik percben lesülyesztette azt
(1848 Arany János)
Óh, be csúnya az ősz a Riviérán
(1904 Ady Endre)
Csúnya, zimankós téli délután volt
(1934 Móra Ferenc)
csúnya, esős időben
(1996 Magyar Hírlap)
2b.
az éptől, egészségestől eltérő, beteg állapotú 〈testrész, szerv〉
Inyek tſunya és mint egy eves; gyakorta tſuklanak [a bélférgesek]
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ nyelv piros és tiſzta, és igen ritkán tsunya
(1801 Rácz Sámuel ford.)
csúnya volt a lába, véresre törte a kemény bakancs
(1986 Gion Nándor)
A hétágyas szobában a copfos kislánynak volt legcsúnyább a vakbele
(1998 Magyar Hírlap)
2c.
sok kellemetlenséggel, piszokkal járó 〈munka, tevékenység〉
A tiszteletes úr leöblité a kezeit ezen csunya foglalatosság után
(1856 Vasárnapi Újság)
[a papné] nem csinált a kezével semmi csúnya munkát
(1911 Móricz Zsigmond)
A törekkotrás a legcsúnyább mesterség a [cséplő]gépnél s Borzas még a fejét sem kötötte be hozzá; ott hajladozott a cséplő polyva-pihéket rázó szelében
(1937 Németh László²)
3.
(erkölcsileg) kifogásolható, visszatetszést, megütközést keltő 〈tulajdonság, cselekedet, tevékenység stb.〉, ill. azt tükröző, kifejező 〈tekintet〉
az ö tsúnya rendetlen élete által olly egéſségtelen vala, hogy ö ezt a’ ſzerentsétlent egy nyavalyába tántorítá
(1786 Sándor István ford.Rabener)
Ez a’ Vay Ábrisné eránt tett kérdezősködés […] nem részvétel, hanem a’ más dolgaiba ereszkedésnek igen csúnya megszokása
(1812 Kazinczy Ferenc)
Haragos szemekkel csúnyán nézett rája
(1851 Arany János)
nagyon csúnya az öntől, hogy ily nagy úr létére elősegíti férjem ostobaságait
(1881 Csiky Gergely ford.Molière)
Az ember legcsúnyább tulajdonságaihoz tartozik, hogy többnek szeret látszani, mint amennyi
(1956 Irodalmi Újság okt. 13.)
igen csúnya szokást vett föl a fiam, szinte állandóan böfög
(1997 Magyar Hírlap)
3a.
a jó ízlést, illemet, szemérmet v. másokat bántó, sértő(, durva) 〈szó, beszéd〉
Maga … sok tsúnya mondásokat okáda ki
(1778 Faludi Ferenc ford.)
a másik csunya száju, káromkodó vitéz
(1856 Jókai Mór)
borzasztóan, kínosan csúnyának éreztem a trágár beszédet
(1913 Babits Mihály)
csúnya nyelve van
(1962 Lengyel József)
ahhoz, hogy valaki szellemesen megnyilvánuljon, nem kell feltétlenül nyelvünk legcsúnyább kifejezéseit használni
(2000 Magyar Hírlap)
3b.
szégyenteljes, dicstelen, kínos 〈esemény, helyzet, állapot〉
[Napoleon mondja:] Bár ide se táboroztam vólna soha! (a magyar felel:) Ugye csunya visszamenni most, ha! ha! ha!
(1813 Ötödfélszáz énekek)
De nem óhajtotta ily csúnya halálát Az olasz levente
(1854 Arany János)
Hazamentem és lefeküdtem a díványra és azt hittem elbőgöm magam, oly csúnyán éreztem magamat
(1920 Szép Ernő)
a legcsúnyább csatavesztés
(1940 Bánlaky József)
Aztán egyszer tényleg jött a farkas, a kiskakas ordított ahogy a torkán kifért, de mindenki csak legyintett: már megint szórakozik az a kiskakas. Mint emlékszünk rá, csúnya vége lett a történetnek
(1995 Magyar Hírlap)
3c. (tréf is)
〈cselekedeteivel, magatartásával bosszúságot, haragot v. megvetést kiváltó személyre vonatkoztatva, megszólítás részeként is〉
ortzátlan tsúnya meny aſzſzony!
(1777 Baróti Szabó Dávid)
a maga ura semmirevaló ember, csunya, rosz ember
(1857 Eötvös József)
Én nem szeretem a csunya, nyafogó fiukat
(1914 Karinthy Frigyes)
csimpaszkodott a kezembe, azt mondta: „Te csúnya lump, gyerünk haza gyorsan! Bújjunk össze.”
(1979 Kornis Mihály)
3d. (gyerm v. tréf)
〈bosszúságot okozó tárgyra, dologra vonatkoztatva〉
[Cencike kezecskéi] szép fehérek, csak az a csunya gyűszű ne ülne az egyik ujjon
(1857 Jókai Mór)
[Péterke] a potrohos pohárszéktől megkérdezte: „Te vagy-e az, aki már óapának is feltálaltad a csunya főzeléket?” és mindjárt fogta a bicskát és végighúzta a kredencajtó lapján
(1918 Lesznai Anna)
[Pinokkiónak] nagyon fájt a lába a vaskampók szorításában[…] – Ó, te szegény! – szólt a Bogárka. – Hogyan akadtál abba a csúnya vasba?
(1967 Rónay György ford.Collodi)
3e.
〈bajjal fenyegető, kellemetlenséget okozó állatra, dologra vonatkoztatva〉
A’ tsunya puſztító Hernyók, Buza-férgek, és Molyok
(1792 Gáti István)
Veszedelmes párák, csunya felhők lógnak
(1879 Arany János)
Csúnya egy hely [a lövészárok] – morogja Bacsó
(1935–1936 Zalka Máté)
Szép Zsuzska csúnya, gennyes fekélyeket hord a bokáján
(1966 Bodnár György)
4.
〈kellemetlen, rossz esemény, jelenség nagy mértékének a kif-ére〉
Tsúnyávúl lekorpázott [= leszidott], de ugyan én sem maradtam néki adós
(1792 Sághy Ferenc ford.Schikaneder)
Káromkodik csúnyán, a magyart böcsmérli [a cseh vitéz]
(1846 Arany János)
a helyemre ne ülj, mert peched lesz, csunya peched
(1854 Jókai Mór)
Szétverte Bercsényi a németet csunyául!
(1882 Jókai Mór)
azt hitte, csúnya sértést követ el és faragatlan fickó módjára viselkedik
(1921 Schöpflin Aladár)
Csunya fejfájás
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
Csúnyán esik az eső, jó, hogy itthon maradtam
(1958 Sándor Kálmán)
II. főnév 6A
1. (Fil)
〈a szép mint esztétikai minőség ellentéteként〉
Ezek pesszimisták; lelkük domboru tükör; a legszebb angyalarc is múmiává nyúlik meg rajtuk; ők a csúfnak s a csunyának művészei
(1903 Prohászka Ottokár)
Hogy egy nagy formakultúrájú költő a nehézkeset, az archaikusat, vagy a „csúnyát”, a szétbontottat, az izmusost is beveszi eszköztárába már a szimbolizmus idején, az elég természetes
(1984 Nemes Nagy Ágnes)
2.
a jó ízlést, illemet v. szemérmet sértő(, durva) szó, kifejezés
haragosan járkált […] s csúnyákat beszélt
(1867 Tolnai Lajos)
elkezdett az öreg csúnyákat mondani, amiket én szájamra nem vehetek
(1892 Jókai Mór)
A lányok nótáznak, s úgy dolgoznak mint a megszállottak, a fiúk meg ezért haragszanak rájuk s ha nem néz oda a kerülő, csúnyákat kiabálnak nekik
(1941 Veres Péter)
Mondani akartam valami csúnyát, de aztán eszembe jutott, hogy épp az előbb kaptam egy százast, tehát nekem kuss
(1989 Bólya Péter)
3.
cuna 6A (nyj)
csuna 6A (nyj)
kisfiú v. kislány nemi szerve
Cunȧ: puellae vagina
(1894 Mikó Pál)
cuna: női szeméremtest
(1905 Berze Nagy János)
csúnyája: penis
(1941 Tálasi István)
Női nemi szervek: p..a, vallag […] csuna
(1943 Vajkai Aurél)
III. partikula 0
Igy lett vége a’ tsunya sok tzivódásnak
(1783 Molnár János)
kinn a pitvarban valami csúnya nagy búgás támad
(1879 Jókai Mór)
Ezért a fejelésér hat pengőt fizettem s a nagy csizmáját kicsit előre mozdította, csúnya nagy bőrdarab volt rávarrva fejnek
(1917 Móricz Zsigmond)
csúnya nagy köveken bukdácsolok a terepjáróval
(1995 Magyar Hírlap)
A kocsma rosszabbik felének egyből felpezsdült a vérkeringése, végre csúnya nagy verekedés lesz
(1998 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ~, csúnyán, csúnyául; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. csúnyául; ÚMTsz. cuna, csuna, csúnya¹, csúnyabaj, csúnyabetegség, csúnyanyavalya, suna

Beállítások