cundra (6A) l. condra

condra fn és mn 6Acandra (rég) , condora (rég) , cundra (rég)

I. fn

1. (rég v. nyj)(színezetlen) gyapjúból készült durva, vastag, nemezszerű posztó, daróc’ ❖ Hány nints! ki ékesen szóll de még-is zavar, Illetlenül tóldoz, Tzondrához Bársonyt var (1786 Verseghy Ferenc C4426, B2) | aranyszegélyü czondrák közt sirá Első könyűjét drága bölcsejében (1841 Császár Ferenc C1256, 134) | [az erdélyi nép a havasi racka bundájából] durva szövetet (condra), vagy harisnyákat is készít (1929 Az állatok világa ford. CD46) | az 1860-as években a fehér condrából házilag szabott kalotaszegi rövid daróchoz hasonlított [a Fekete-Körös völgyében viselt daróc] (1997 Magyar néprajz CD47).

1a. (rég v. nyj) ’〈ebből az anyagból készült kabát- v. köpönyegszerű férfiruha megnevezéseként〉’ ❖ a’ maga szürét, vagy tzondráját le-teríti (1776 Esopus meséi ford. C1642, 75) | [Torockón] templomba a férfiak […] a panyókára viselt fekete czondrát hordják (1871 Orbán Balázs C3356, 211) | fölvettem tavaszi-őszi-téli átmeneti condrámat (1924 Juhász Gyula¹ 9284913, 95) | A condrákat, darócokat szürke vagy barna háziszőttes gyapjúból varrták (1979 NéprajziLex. CD47).

2. (nyj v. irod) ’〈rendsz. a szegénység jelképeként:〉 rongyos, szakadozott ruha’ ❖ a’ jo erköltsü tiſzteégeé téſzi a’ tzondrát mellyet viſel (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 175) | a’ régi tzundra, fényes ltözetre … változott (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 364) | egy ringy rongy koldúsnak czondorája (1816 Kisfaludy Sándor 8243058, 304) | kevés milliomossal [találkoztam], ki a színházi ruhatárból condrát bérelt s abban járta be a várost (1923 Kosztolányi Dezső 9359322, 54) | condra: több jelentésű szó. […] Van pejoratív rongyos ruha jelentése is (1977 NéprajziLex. CD47).

3. (nyj v. irod, pejor) ’〈becsmérlésként is:〉 prostituált, szajha, ill. könnyűvérű, feslett nő’ ❖ László ki-üzvén Udvarából a’ Kun Tzondrákat, Hitvesével … össze-békellett (1796 Svastics Ignác C3762, 440) | Hogy im ez egynél nincs több gyermekünk; Most látom én, ez egy is épen egygyel Több kelleténél, s átok a fejükön. Ki, czandra! (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3733, 90) | Fontosabb volna az, hogyha [apánkat] egyszer mégis meg találja ütni a guta valamelyik condránál, hogy akkor ne legyünk kisemmizve (1918 F. Kernách Ilona CD10) | [Stollné] Lujzát lökdöste el magától, lehordta mindennek, azt mondta neki „candra”, „ringyó”! (1932 Hamvas H. Sándor CD10) | Az az asszony egy condra, maga nagyon jól tudja (1958 Sándor Kálmán 9583002, 128).

3a. (birtokszóként) (ritk, pejor) ’vkinek az ágyasa, szeretője’ ❖ Hanno: Elég, elég, no állj fel már, az Istenért. (Felsegíti őt [ti. Henriket] a térdeiről.) Otto (Adelához): Ezt látták volna condrái, az édesek (1931 Füst Milán 9161042, 12).

3b. (rég, ritk) ’az ördöggel való kapcsolata miatt természetfeletti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott nő, boszorkány’ ❖ [az ördöngösöket] a’ Magyar banyák kezdették követni; ’s közöttök is elegen lettek, a’ kik kiváltképpen egy Indiai varasbékának a’ szemével üzték babonáskodásaikat; ahonnét az  mesterségök, varáslásnak, kurusulásnak, magok pedig Czondráknak, Boszorkányoknak neveztettek (1817 Horváth János⁴ C5481, 55).

4. (irod, pejor) ’alávaló, bitang, mihaszna személy, ill. ilyen személyekből álló csoport’ ❖ gaz ember erkölcstelen ember. Czandra (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 470) | De igy is meggyülik adta sok czondrája! (1888 Ágai Adolf C0005, 163) | hogy én csak azt az átkozott Betlehem Gábort lássam egyszer… […] Mióta híre jött, hogy erdélyi fejedelem lött: nem lehet megint bírni a condrával(1930 Móricz Zsigmond CD10).

5. (rég v. nyj) ’a tüzes vasról az üllőn maradt vaspor’ ❖ [új erőt vesz] a’ kovács’ tüze a’ vizes czondrábúl (1806 Verseghy Ferenc C4430, 107) | a kalitkás madarak ivóedényeibe is jó, holmi rozsdás darab vasakat hányni, vagy a kovács műhelyekből az ugynevezett czondrát (1858 Vasárnapi Újság CD56).

II. mn (rég)

1. (összetételek előtagjaként is) (nyj is) ’durva posztóból, darócból levő 〈ruhadarab〉’ ❖ Más napokon holmi tzundra keszkenkkel Boríttyák fejeket (1796 Gvadányi József C1923, 214) | [a mokányok öltözete] Báránybőr mellény, czondra harisnya (1850 Magyar Emléklapok C0266, 371) | széles mellén kigombolta a czondra kabátot (1893 Petelei István C3492, 9).

2. (ritk) ’rongyos, szakadozott 〈ruha〉’ ❖ tzondorlott [=] rongyollott, ſzakadozott. (tzondor, czudar, tzulás, ribantzos, rongyos; tzondra) (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 89) | Tzondor, tzudar, tzondora, tzulás (1795 k. Takáts Rafael C4082, t13).

3. (pejor) ’alávaló, bitang, mihaszna 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉’ ❖ Czondra ember, gaz ember erkölcstelen ember (1831 Pázmándi Horvát Endre C3437, 470) | Kalóz kutya, czondra tatárkém! (1879 Szabó Dávid C3764, 169) | Durva, komisz; ajjas, condra nép (1930 Móricz Zsigmond CD10).

4. (nyj is) ’mócsingos 〈hús〉’ ❖ a czondra hus fontja (1877 Ágai Adolf 8005002, 372).

ÖU: koldus~.

ÖE: ~kelme, ~posztó.

Sz: condrás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cundra lásd condra
condra főnév és melléknév 6A
candra 6A (rég)
condora 6A (rég)
cundra 6A (rég)
I. főnév
1. (rég v. nyj)
(színezetlen) gyapjúból készült durva, vastag, nemezszerű posztó, daróc
Hány nints! ki ékesen szóll de még-is zavar, Illetlenül tóldoz, Tzondrához Bársonyt var
(1786 Verseghy Ferenc)
aranyszegélyü czondrák közt sirá Első könyűjét drága bölcsejében
(1841 Császár Ferenc)
[az erdélyi nép a havasi racka bundájából] durva szövetet (condra), vagy harisnyákat is készít
(1929 Az állatok világa ford.)
az 1860-as években a fehér condrából házilag szabott kalotaszegi rövid daróchoz hasonlított [a Fekete-Körös völgyében viselt daróc]
(1997 Magyar néprajz)
1a. (rég v. nyj)
〈ebből az anyagból készült kabát- v. köpönyegszerű férfiruha megnevezéseként〉
a’ maga szürét, vagy tzondráját le-teríti
(1776 Esopus meséi ford.)
[Torockón] templomba a férfiak […] a panyókára viselt fekete czondrát hordják
(1871 Orbán Balázs)
fölvettem tavaszi-őszi-téli átmeneti condrámat
(1924 Juhász Gyula¹)
A condrákat, darócokat szürke vagy barna háziszőttes gyapjúból varrták
(1979 NéprajziLex.)
2. (nyj v. irod)
〈rendsz. a szegénység jelképeként:〉 rongyos, szakadozott ruha
a’ jo erköltsü tiſzteégeé téſzi a’ tzondrát mellyet viſel
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
a’ régi tzundra, fényes ltözetre … változott
(1787 Gelei József ford.Campe)
egy ringy rongy koldúsnak czondorája
(1816 Kisfaludy Sándor)
kevés milliomossal [találkoztam], ki a színházi ruhatárból condrát bérelt s abban járta be a várost
(1923 Kosztolányi Dezső)
condra: több jelentésű szó. […] Van pejoratív rongyos ruha jelentése is
(1977 NéprajziLex.)
3. (nyj v. irod, pejor)
〈becsmérlésként is:〉 prostituált, szajha, ill. könnyűvérű, feslett nő
László ki-üzvén Udvarából a’ Kun Tzondrákat, Hitvesével … össze-békellett
(1796 Svastics Ignác)
Hogy im ez egynél nincs több gyermekünk; Most látom én, ez egy is épen egygyel Több kelleténél, s átok a fejükön. Ki, czandra!
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
Fontosabb volna az, hogyha [apánkat] egyszer mégis meg találja ütni a guta valamelyik condránál, hogy akkor ne legyünk kisemmizve
(1918 F. Kernách Ilona)
[Stollné] Lujzát lökdöste el magától, lehordta mindennek, azt mondta neki „candra”, „ringyó”!
(1932 Hamvas H. Sándor)
Az az asszony egy condra, maga nagyon jól tudja
(1958 Sándor Kálmán)
3a. (birtokszóként) (ritk, pejor)
vkinek az ágyasa, szeretője
Hanno: Elég, elég, no állj fel már, az Istenért. (Felsegíti őt [ti. Henriket] a térdeiről.) Otto (Adelához): Ezt látták volna condrái, az édesek
(1931 Füst Milán)
3b. (rég, ritk)
az ördöggel való kapcsolata miatt természetfeletti hatalmúnak (és ártó szándékúnak) tartott nő, boszorkány
[az ördöngösöket] a’ Magyar banyák kezdették követni; ’s közöttök is elegen lettek, a’ kik kiváltképpen egy Indiai varasbékának a’ szemével üzték babonáskodásaikat; ahonnét az  mesterségök, varáslásnak, kurusulásnak, magok pedig Czondráknak, Boszorkányoknak neveztettek
(1817 Horváth János)
4. (irod, pejor)
alávaló, bitang, mihaszna személy, ill. ilyen személyekből álló csoport
gaz ember erkölcstelen ember. Czandra
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
De igy is meggyülik adta sok czondrája!
(1888 Ágai Adolf)
hogy én csak azt az átkozott Betlehem Gábort lássam egyszer… […] Mióta híre jött, hogy erdélyi fejedelem lött: nem lehet megint bírni a condrával
(1930 Móricz Zsigmond)
5. (rég v. nyj)
a tüzes vasról az üllőn maradt vaspor
[új erőt vesz] a’ kovács’ tüze a’ vizes czondrábúl
(1806 Verseghy Ferenc)
a kalitkás madarak ivóedényeibe is jó, holmi rozsdás darab vasakat hányni, vagy a kovács műhelyekből az ugynevezett czondrát
(1858 Vasárnapi Újság)
II. melléknév (rég)
1. (összetételek előtagjaként is) (nyj is)
durva posztóból, darócból levő 〈ruhadarab〉
Más napokon holmi tzundra keszkenkkel Boríttyák fejeket
(1796 Gvadányi József)
[a mokányok öltözete] Báránybőr mellény, czondra harisnya
(1850 Magyar Emléklapok)
széles mellén kigombolta a czondra kabátot
(1893 Petelei István)
2. (ritk)
rongyos, szakadozott 〈ruha〉
tzondorlott [=] rongyollott, ſzakadozott. (tzondor, czudar, tzulás, ribantzos, rongyos; tzondra)
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Tzondor, tzudar, tzondora, tzulás
(1795 k. Takáts Rafael)
3. (pejor)
alávaló, bitang, mihaszna 〈személy〉, ill. ilyen személyekből álló 〈csoport〉
Czondra ember, gaz ember erkölcstelen ember
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Kalóz kutya, czondra tatárkém!
(1879 Szabó Dávid)
Durva, komisz; ajjas, condra nép
(1930 Móricz Zsigmond)
4. (nyj is)
mócsingos 〈hús〉
a czondra hus fontja
(1877 Ágai Adolf)
ÖU: kolduscondra
ÖE: condrakelme, condraposztó
Sz: condrás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások