cuppan tn ige 1a8cubban (rég v. nyj)

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈folyékony v. sűrű, ragacsos anyag(ba merülve v. abból kiválva vmi, vki)〉 csattanásszerű hangot hallat v. idéz elő’ ❖ Nagyot tzuppant a’ fldönn, hogy le-eſett (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 254) | [A folyó] néha czubban csupán, mikor hal vetődik (1888 Balog István² C0759, 131) | A lucsokban nagyokat cuppant a nagytalpú csizmájuk (1913 Kertész István CD10) | lábikránkig elmerülni benne [ti. a sárban], majd lábunkat minden erőnk megfeszítésével, egyetlen, nagyot cuppanó rántásával kiszabadítani onnan (1975 Kertész Imre² 1078002, 187).

1a. ’csattanásszerű hangot keltve vhova, kül. vízbe esik v. ugrik’ ❖ Tzuppanni. Cadere, Labi, Delabi (1808 Sokféle C1535, 188) | Afanazia … kellemetlenűl cuppant a földre (1844 Jósika Miklós C2389, 192) | [lovam] idegessége könnyen mindkettőnk vesztét okozhatta volna, ha a palló közepén megijed egy vízbe czuppanó kecskebékától (1900 Bársony István C0832, 155) | A géppuska […] basszus dobpergése megdördült. Golyók sziszegtek, s cuppantak a vízbe (1953 Németh László² ford.–Solohov 9485062, 60).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈csók, puszi〉 csettintésszerű hangot ad(va létrejön)’ ❖ Szeretett társodnak tzuppant tsókolása (1787 Orczy Lőrinc C3358, 234) | nem mondhatnám, hogy az a csók túlságosan nagyot czuppant (1881 Teleki Sándor C4110, 219) | Élet és Halál: majdnem-egyek, Nagy rokonok, nagy különök, Két orcámon egyszerre cuppant Forró, vitázó csókotok (1909 Ady Endre 9003254, 114) | Kezet csókoltam neki, csak úgy cuppant (1969 Csurka István 9096002, 10).

2a. (tárgyragos határozóval is) ’〈vmely szoros helyről hirtelen kihúzva, kirántva〉 ehhez hasonló hangot idéz elő vmi’ ❖ – Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot? – Az orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt (1846 Jókai Mór CD18) | Cuppant a melle, ahogy kihúzta a számból (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 90).

Ö: rá~.

ÖU: bele~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cuppan tárgyatlan ige 1a8
cubban 1a8 (rég v. nyj)
1. (tárgyragos határozóval is)
〈folyékony v. sűrű, ragacsos anyag(ba merülve v. abból kiválva vmi, vki) csattanásszerű hangot hallat v. idéz elő
Nagyot tzuppant a’ fldönn, hogy le-eſett
(1792 Baróti Szabó Dávid)
[A folyó] néha czubban csupán, mikor hal vetődik
(1888 Balog István²)
A lucsokban nagyokat cuppant a nagytalpú csizmájuk
(1913 Kertész István)
lábikránkig elmerülni benne [ti. a sárban], majd lábunkat minden erőnk megfeszítésével, egyetlen, nagyot cuppanó rántásával kiszabadítani onnan
(1975 Kertész Imre²)
1a.
csattanásszerű hangot keltve vhova, kül. vízbe esik v. ugrik
Tzuppanni. Cadere, Labi, Delabi
(1808 Sokféle)
Afanazia … kellemetlenűl cuppant a földre
(1844 Jósika Miklós)
[lovam] idegessége könnyen mindkettőnk vesztét okozhatta volna, ha a palló közepén megijed egy vízbe czuppanó kecskebékától
(1900 Bársony István)
A géppuska […] basszus dobpergése megdördült. Golyók sziszegtek, s cuppantak a vízbe
(1953 Németh László² ford.Solohov)
2. (tárgyragos határozóval is)
〈csók, puszi〉 csettintésszerű hangot ad(va létrejön)
Szeretett társodnak tzuppant tsókolása
(1787 Orczy Lőrinc)
nem mondhatnám, hogy az a csók túlságosan nagyot czuppant
(1881 Teleki Sándor)
Élet és Halál: majdnem-egyek, Nagy rokonok, nagy különök, Két orcámon egyszerre cuppant Forró, vitázó csókotok
(1909 Ady Endre)
Kezet csókoltam neki, csak úgy cuppant
(1969 Csurka István)
2a. (tárgyragos határozóval is)
〈vmely szoros helyről hirtelen kihúzva, kirántva〉 ehhez hasonló hangot idéz elő vmi
– Hát mi cuppant az elébb olyan nagyot? – Az orvosságos üvegből húztam ki a dugaszt
(1846 Jókai Mór)
Cuppant a melle, ahogy kihúzta a számból
(1975 Lakatos Menyhért)
Ö: rácuppan
ÖU: belecuppan
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások