csába mn 16A (kissé rég)

1. (irod) ’csáberővel rendelkező, csábos 〈személy, kül. nő〉’ ❖ Szól a csába csalfa tündér S átkarolja őt! (1832 Garay János CD01) | A bérczeket vadászta, s csába asszonyoknak osztott csapongó szerelmeket (1841 Nemzeti almanach C0399, 407) | csába leánykát (1923 Nagy Péter³ CD10).

1a. (irod) ’ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ a’ trójai kalandor bedugta füleit a’ csába syreni hangok elől (1845 Garay János C1815, 169) | csába szemek (1858 Kemény Zsigmond C2615, 102) | délczeg iuság tánczolt körül, csába hajlongásokkal, ingerlő mosolylyal (1859 Dózsa Dániel C1437, 148).

2. (irod) ’vonzó, csábító, ill. kedvező kilátással kecsegtető 〈dolog, jelenség〉’ ❖ Csába látszat, játszi kép a’ Tündér szerelem (1840 Athenaeum C0020, 11) | látjuk Anglia esetében, mi szomoritó következmények csatlakoznak az idegen hitel csába könnyüségeihez (1847 Hetilap CD61) | A csába fény mindenünnen odacsalogatta a hajókat (1882 Jókai Mór C2297, 100).

3. (nyj) ’bolond, ostoba, együgyű 〈személy〉, ill. rá jellemző, vele kapcs.’ ❖ Botor Kába, tsába, oſtoba (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 205) | Lelkem, a hitetlen csába lélek, Elhagyott, s ment [a lány lelkének] fényes ajtajához, És sohajta, szép szem végy be engem (1828 Vörösmarty Mihály CD01) | Csába […]: Bodrogközi (Zemplén) és hernádvölgyi (Abauj) szójárás szerint a. m. ’bolond’ „Már az nem háborodott (elméjében), de egészen csába(1896 Magyar Nyelvőr C5844, 473) | Csába: ostoba (1914 Magyar Nyelv C5856, 334).

Vö. CzF. csába¹; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.; ÚMTsz.

csába melléknév 16A (kissé rég)
1. (irod)
csáberővel rendelkező, csábos 〈személy, kül. nő〉
Szól a csába csalfa tündér S átkarolja őt!
(1832 Garay János)
A bérczeket vadászta, s csába asszonyoknak osztott csapongó szerelmeket
(1841 Nemzeti almanach)
csába leánykát
(1923 Nagy Péter³)
1a. (irod)
ilyen személyre jellemző, tőle származó 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉
a’ trójai kalandor bedugta füleit a’ csába syreni hangok elől
(1845 Garay János)
csába szemek
(1858 Kemény Zsigmond)
délczeg iuság tánczolt körül, csába hajlongásokkal, ingerlő mosolylyal
(1859 Dózsa Dániel)
2. (irod)
vonzó, csábító, ill. kedvező kilátással kecsegtető 〈dolog, jelenség〉
Csába látszat, játszi kép a’ Tündér szerelem
(1840 Athenaeum)
látjuk Anglia esetében, mi szomoritó következmények csatlakoznak az idegen hitel csába könnyüségeihez
(1847 Hetilap)
A csába fény mindenünnen odacsalogatta a hajókat
(1882 Jókai Mór)
3. (nyj)
bolond, ostoba, együgyű 〈személy〉, ill. rá jellemző, vele kapcs.
Botor Kába, tsába, oſtoba
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Lelkem, a hitetlen csába lélek, Elhagyott, s ment [a lány lelkének] fényes ajtajához, És sohajta, szép szem végy be engem
(1828 Vörösmarty Mihály)
Csába […]: Bodrogközi (Zemplén) és hernádvölgyi (Abauj) szójárás szerint a. m.annyi mint ’bolond’ „Már az nem háborodott (elméjében), de egészen csába
(1896 Magyar Nyelvőr)
Csába: ostoba
(1914 Magyar Nyelv)
Vö. CzF. csába¹; ÉrtSz.; TESz. csábul; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások