csábító mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csábít.

II. mn 17A2

1. ’olyan 〈személy〉, aki (kihívó, igéző kacérságával) bűvöl, csábít vkit’ ❖ tántzolni hivja Grof Luzy, ifiu ember, könnyü, jol termett, és igenis tſábitto Léonorkának (1775 Báróczi Sándor ford.–Marmontel 7031005, 246) | Mint egy csábító szirén hálózá körül férjét bűvös-bájos hízelgéssel (1853 Jókai Mór CD18) | Darázsdereka volt, mint azoknak a csábító nőknek, akik a francia négyes figurájában csaknem a férfiövekig lejtenek előre csípőjük ringatásával (1925 Krúdy Gyula CD54) | [a könyvben] kirajzolódik a csábító államférfi, akinek egészségi hanyatlásáig kevés kiszemelt nő tudott ellenállni (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ Soha Nelli tsábittobb tekintettel nem jelent volt meg elötte (1794 Harsányi Sámuel ford.–Baculard d’Arnaud C2027, 75) | csábitón nyujtotta piros ajkát (1877 Vértesi Arnold 8520003, 287) | Tőkés Anna [szerepe szerint] csábítóan szép, forróvérű özvegy menyecske (1939 Schöpflin Aladár CD10) | csábító szépségű nők (1990 Magyar néprajz CD47).

2. ’nagyon vonzó, csalogató, ill. kedvező kilátással kecsegtető 〈dolog, jelenség〉’ ❖ az Attyához való szeretetének lángját, ámbár a’ Világ’ hivalkodása tsábitó édesgetésivel, szívében meg-tsillapította-is, de tellyességgel el-nem oltotta (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 4) | [a hivatalba lépők] tekintélye, teljes népszerüsége egy ideig csábitó példa (1848 Vörösmarty Mihály 8524431, 91) | csábitó ételillatok (1897 Mikszáth Kálmán C3111, 47) | A bibliofil érdekességek csábítóak (1957 Ráth-Végh István 9556007, 738) | [A tudós] több csábító ajánlatot kapott, még Amerikába is hívták (1999 Természet Világa CD50).

3. (rég)(hamis ígéretekkel) áltató, hitegető, ámító, bolondító’ ❖ [az ördögöknek] tüzes ſzekér, lángot okádó bika s’ oroſzlány képében kel meg-jelennek. Töb’ illyen véghetetlen tsábitó tsudákat plántálnak a’ gyermekeknek ſzivekbe (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax 7044020, 13) | Vagyon Orſzágodbann sok jeles Tanító, De vagyon ellenbenn sok is, ki hódító, Elme élesít nints, hanem tsábitó (1779 Révai Miklós 7283008, 55).

III. fn 1A

1. ’vkinek az elcsábítására törekvő személy, kül. férfi’ ❖ vétkeztél az Ég ’s Férjed ellen Hogy a’ Tsábítónak hittél olly hirtelen (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121003, 74) | nem egykét tapasztalatlan, könnyelmű nő kerűlt már így a’ ravasz csábító’ hálójába (1842 Kecskeméthy Csapó Dániel ford.–Klobusiczky 8232033, 272) | megöli neje csábítóját (1920 Heller Bernát CD10) | [Alföldi Róbert rendezésében Phaedra] csábítóként Putifárné szintjén ügyködik (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’csaló, hitegető, ámító személy’ ❖ Vagynak közönſégesenn olylyan ravaſz és istentelen tsábítók, a’ kik […] a’ pénzt tllök [ti. a szegény, tudatlan emberektől] tsalárdúl ki-tsikarják (1787 Gelei József ford.–Campe C1870, 283) | van egy csábító is [ti. a hamis tréfa], a’ ki ezen iúnak [ti. a tréfa allegorikus alakjának] nevét veszi magára (1817 Erdélyi Múzeum 8616001, 24).

Vö. CzF. csábító · csábitó; ÉrtSz.; ÉKsz.

csábító melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsábít.
II. melléknév 17A2
1.
olyan 〈személy〉, aki (kihívó, igéző kacérságával) bűvöl, csábít vkit
tántzolni hivja Grof Luzy, ifiu ember, könnyü, jol termett, és igenis tſábitto Léonorkának
(1775 Báróczi Sándor ford.Marmontel)
Mint egy csábító szirén hálózá körül férjét bűvös-bájos hízelgéssel
(1853 Jókai Mór)
Darázsdereka volt, mint azoknak a csábító nőknek, akik a francia négyes figurájában csaknem a férfiövekig lejtenek előre csípőjük ringatásával
(1925 Krúdy Gyula)
[a könyvben] kirajzolódik a csábító államférfi, akinek egészségi hanyatlásáig kevés kiszemelt nő tudott ellenállni
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉
Soha Nelli tsábittobb tekintettel nem jelent volt meg elötte
(1794 Harsányi Sámuel ford.Baculard d’Arnaud)
csábitón nyujtotta piros ajkát
(1877 Vértesi Arnold)
Tőkés Anna [szerepe szerint] csábítóan szép, forróvérű özvegy menyecske
(1939 Schöpflin Aladár)
csábító szépségű nők
(1990 Magyar néprajz)
2.
nagyon vonzó, csalogató, ill. kedvező kilátással kecsegtető 〈dolog, jelenség〉
az Attyához való szeretetének lángját, ámbár a’ Világ’ hivalkodása tsábitó édesgetésivel, szívében meg-tsillapította-is, de tellyességgel el-nem oltotta
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
[a hivatalba lépők] tekintélye, teljes népszerüsége egy ideig csábitó példa
(1848 Vörösmarty Mihály)
csábitó ételillatok
(1897 Mikszáth Kálmán)
A bibliofil érdekességek csábítóak
(1957 Ráth-Végh István)
[A tudós] több csábító ajánlatot kapott, még Amerikába is hívták
(1999 Természet Világa)
3. (rég)
(hamis ígéretekkel) áltató, hitegető, ámító, bolondító
[az ördögöknek] tüzes ſzekér, lángot okádó bika s’ oroſzlány képében kel meg-jelennek. Töb’ illyen véghetetlen tsábitó tsudákat plántálnak a’ gyermekeknek ſzivekbe
(1777 Bessenyei György¹ ford.Halifax)
Vagyon Orſzágodbann sok jeles Tanító, De vagyon ellenbenn sok is, ki hódító, Elme élesít nints, hanem tsábitó
(1779 Révai Miklós)
III. főnév 1A
1.
vkinek az elcsábítására törekvő személy, kül. férfi
vétkeztél az Ég ’s Férjed ellen Hogy a’ Tsábítónak hittél olly hirtelen
(1789 Göböl Gáspár ford.Durand)
nem egykét tapasztalatlan, könnyelmű nő kerűlt már így a’ ravasz csábító’ hálójába
(1842 Kecskeméthy Csapó Dániel ford.Klobusiczky)
megöli neje csábítóját
(1920 Heller Bernát)
[Alföldi Róbert rendezésében Phaedra] csábítóként Putifárné szintjén ügyködik
(1997 Magyar Hírlap)
2. (rég)
csaló, hitegető, ámító személy
Vagynak közönſégesenn olylyan ravaſz és istentelen tsábítók, a’ kik […] a’ pénzt tllök [ti. a szegény, tudatlan emberektől] tsalárdúl ki-tsikarják
(1787 Gelei József ford.Campe)
van egy csábító is [ti. a hamis tréfa], a’ ki ezen iúnak [ti. a tréfa allegorikus alakjának] nevét veszi magára
(1817 Erdélyi Múzeum)
Vö. CzF. csábító · csábitó; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások