csábul tn ige 1a1

1. (vál) ’enged vmely csábos személy, ill. vmely vonzó, kedvező dolog csábításának’ ❖ Tsábúlni. […] Seduci (1803 Sándor István C3667, 391) | hiába támadnál fel, Don Juan: Mézes szavadtól nem csábúl a lány (1889 e. Reviczky Gyula C3628, 302) | [Földi Mihály A csábító című regényében Haliczkay] összekuszálja azt, amit ki szeretne bogozni. Félszegen csábulva, a körmönfont csábítónak lenge álruhájába kényszerül (1928 Szilágyi Géza CD10) | [Időnként] útba ejtek egy-egy bizományi boltot […]. Néha bizony, vásárlásra csábulok (2000 Lakáskultúra CD39).

1a. (ritk, átv is) ’ennek eredményeként megy vhova’ ❖ [A lány] tán kútamra csábúl jobb és szebb vizért (1845 Garay János 8154019, 97) | Ádám apánk azon szépségek után csábult volna, kiket „Isten leányainak” nevez a talmud? (1886 Jókai Mór CD18).

2. (rég) ’kába lesz, elméje v. vmely érzéke megtompul’ ❖ Még-szélhdni [=] kergetegesedni, … tsábúlni, kábúlni (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 57) | Így nyavalygok minden étel és ital nélkűl, alvás helyett többnyire csábúlva (1804 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 793) | Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim’ játéka ime’ kéz, És e’ hókebel és e’ piczin édes ajak? (1831 Vörösmarty Mihály 8524213, 96).

Ö: el~.

ÖU: át~, be~, ki~, oda~.

Sz: csábulat.

Vö. CzF. csábúl · csábul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csábul tárgyatlan ige 1a1
1. (vál)
enged vmely csábos személy, ill. vmely vonzó, kedvező dolog csábításának
Tsábúlni. […] Seduci
(1803 Sándor István)
hiába támadnál fel, Don Juan: Mézes szavadtól nem csábúl a lány
(1889 e. Reviczky Gyula)
[Földi Mihály A csábító című regényében Haliczkay] összekuszálja azt, amit ki szeretne bogozni. Félszegen csábulva, a körmönfont csábítónak lenge álruhájába kényszerül
(1928 Szilágyi Géza)
[Időnként] útba ejtek egy-egy bizományi boltot […]. Néha bizony, vásárlásra csábulok
(2000 Lakáskultúra)
1a. (ritk, átv is)
ennek eredményeként megy vhova
[A lány] tán kútamra csábúl jobb és szebb vizért
(1845 Garay János)
Ádám apánk azon szépségek után csábult volna, kiket „Isten leányainak” nevez a talmud?
(1886 Jókai Mór)
2. (rég)
kába lesz, elméje v. vmely érzéke megtompul
Még-szélhdni [=] kergetegesedni, … tsábúlni, kábúlni
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Így nyavalygok minden étel és ital nélkűl, alvás helyett többnyire csábúlva
(1804 Csokonai Vitéz Mihály)
Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim’ játéka ime’ kéz, És e’ hókebel és e’ piczin édes ajak?
(1831 Vörösmarty Mihály)
Ö: elcsábul
ÖU: átcsábul, becsábul, kicsábul, odacsábul
Sz: csábulat
Vö. CzF. csábúl · csábul; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások