csádé (1A) l. csáté

csáté fn 1Acsádé (rég v. nyj) , sáté (rég v. nyj)

1. (Növ) ’Indonéziában és Ausztráliában sok fajjal képviselt, gyakr. zsombékoló, ált. hüvellyé csökevényesedett levelű, egyéves v. évelő vízinövény, amelynek virágzó szárán a kétivarú virágok egynél több füzérkét alkotnak, kül. az ún. kormos csáté fajba (Schoenus nigricans) tartozó, 15-20 centiméter magas, Európában szórványos lápi növény, amelynek 5–10 füzérkéből álló virágzata és hüvelyes tőlevelei egyaránt feketésbarnák’ ❖ ? Tsádé. Népközt. Benk (1793 Főldi János C1760, 58) | Tsáté. Polyvái rakásonn bokorbann űlnek (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 71) | Gyakran uralkodó elem az apró sások között a csáté (Schoenus nigricans) (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 33).

1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ) ’〈az ilyen vízinövények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsáté. (Schoenus) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 81) | Kormos csáté. Schoenus nigricans L. (1902 Wagner János CD35) | Schoenus ferrugineus Rozsdás csáté (1998 Tények könyve CD37).

2. (rég v. nyj)(jellemzően) sűrűn növő vízinövény, kül. sás’ ❖ Carex (Hungaris [= magyaroknál] Sás, Saté;) (1780 Benkő József C0290, 422) | Kardos sáték árnyékában Mintha csörgedne a Nil. Mintha sirna habjai közt Az ármányos krokodil (1848 Szász Károly² 8426004, 12) | a folyam déli részén csátéval gazdagon benőtt apró szigetek látszának (1857 Magyar László 8286002, 33) | [Pista] kibújt a nagy sáték közül, még a szeme is iszapos (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

2a. (rég v. nyj) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen növénnyel benőtt terület’ ❖ Tsáté, vizes, ligetes hely (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 99) | csörtetés hallatszott a csátéból s a rekettye sudarak ingadozása elárulá a közeledő utját (1851 Kuthy Lajos C3295, 53) | [az ún. vízi harmatkása] vízparton, nádasok szélén, főként Alföldünkön töméntelen mennyiségben nő, helyenkint maga alkotja a csátét (1913 RévaiNagyLex. C5704, 583).

2b. (rég v. nyj) ’ilyen növény tömege levágva (és megszárítva) mint takarmány’ ❖ tsadaj, vagy tsádé, sásos vastag széna (1797 Molnár János C0298, Töredék 71) | a saraglya egészen új, abba van kötve egy nagy halom csáté (1856 Jókai Mór C2247, 10) | a két pejkó jobb kosztra érdemes étvágygyal gyürte lefelé a vastag csátét (1883 Bodon József C1127, 92).

2c. (rég v. nyj) ’ilyen növény hosszú, erős, kötözésre, tetőfedésre stb. haszn. levele’ ❖ a’ Palánta ehez [ti. a karóhoz] vagy tsádéval, vagy pedig hárs fa héjal tágoan köttetik (1790 Dohánytermesztésről 7406003, 43) | A’ Gyíkény, vagy Csáté, ha nedves, elég ers, de ha a’ Kívének ſoká kell heverni, meg-ſzáradván, törik. Nints jobb a’ Hárs-kötélnél: húſz Eſztendeig-is lehet egynek haſznát venni (1791 Nagyváthy János C3296, 246) | a’ tsátéból tűzött ólak tetejeit (1822 Hasznos Mulatságok C0185, 397) | A csárdás megérkeztük neszére rögtön feltette eléjük az asztalra a csátéba fonott gömbölyű retortát a legfinomabb borral (1877 Jókai Mór CD18) | A szőlőkötözés anyaga tájanként eléggé változatos volt. Erdős vidékeken legrégibb kötözőanyag a hársfa lehántott kérgéből nyert háncs vagy hárs volt. […] Az ország más részein, különösen pedig az erdők ritkulásával általánossá vált a sás vagy csáté használata, amit sokfelé kötőfűnek is neveztek (1999 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fű, ~kötél.

Sz: csátés.

Vö. CzF. csádé, ~, sáté; ÉrtSz. csádé; TESz. csádé; ÉKsz.; SzT. sáté · sátéj; ÚMTsz. csádé

csádé lásd csáté
csáté főnév 1A
csádé 1A (rég v. nyj)
sáté 1A (rég v. nyj)
1. (Növ)
Indonéziában és Ausztráliában sok fajjal képviselt, gyakr. zsombékoló, ált. hüvellyé csökevényesedett levelű, egyéves v. évelő vízinövény, amelynek virágzó szárán a kétivarú virágok egynél több füzérkét alkotnak, kül. az ún. kormos csáté fajba (Schoenus nigricans) tartozó, 15-20 centiméter magas, Európában szórványos lápi növény, amelynek 5–10 füzérkéből álló virágzata és hüvelyes tőlevelei egyaránt feketésbarnák
?
Tsádé. Népközt. Benk
(1793 Főldi János)
Tsáté. Polyvái rakásonn bokorbann űlnek
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Gyakran uralkodó elem az apró sások között a csáté (Schoenus nigricans)
(1928 TolnaiÚjLex.)
1a. (egysz-ban, rendsz. kötött szókapcsolat részeként fajnévben) (Növ)
〈az ilyen vízinövények fajai alkotta nemzetség elnevezéseként〉
Tsáté. (Schoenus)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Kormos csáté. Schoenus nigricans L.Linnaeus
(1902 Wagner János)
Schoenus ferrugineus Rozsdás csáté
(1998 Tények könyve)
2. (rég v. nyj)
(jellemzően) sűrűn növő vízinövény, kül. sás
Carex (Hungaris [= magyaroknál] Sás, Saté;)
(1780 Benkő József)
Kardos sáték árnyékában Mintha csörgedne a Nil. Mintha sirna habjai közt Az ármányos krokodil
(1848 Szász Károly²)
a folyam déli részén csátéval gazdagon benőtt apró szigetek látszának
(1857 Magyar László)
[Pista] kibújt a nagy sáték közül, még a szeme is iszapos
(1999 e. Kocsis Rózsi)
2a. (rég v. nyj)
ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen növénnyel benőtt terület
Tsáté, vizes, ligetes hely
(1801 Perecsényi Nagy László)
csörtetés hallatszott a csátéból s a rekettye sudarak ingadozása elárulá a közeledő utját
(1851 Kuthy Lajos)
[az ún. vízi harmatkása] vízparton, nádasok szélén, főként Alföldünkön töméntelen mennyiségben nő, helyenkint maga alkotja a csátét
(1913 RévaiNagyLex.)
2b. (rég v. nyj)
ilyen növény tömege levágva (és megszárítva) mint takarmány
tsadaj, vagy tsádé, sásos vastag széna
(1797 Molnár János)
a saraglya egészen új, abba van kötve egy nagy halom csáté
(1856 Jókai Mór)
a két pejkó jobb kosztra érdemes étvágygyal gyürte lefelé a vastag csátét
(1883 Bodon József)
2c. (rég v. nyj)
ilyen növény hosszú, erős, kötözésre, tetőfedésre stb. haszn. levele
a’ Palánta ehez [ti. a karóhoz] vagy tsádéval, vagy pedig hárs fa héjal tágoan köttetik
(1790 Dohánytermesztésről)
A’ Gyíkény, vagy Csáté, ha nedves, elég ers, de ha a’ Kívének ſoká kell heverni, meg-ſzáradván, törik. Nints jobb a’ Hárs-kötélnél: húſz Eſztendeig-is lehet egynek haſznát venni
(1791 Nagyváthy János)
a’ tsátéból tűzött ólak tetejeit
(1822 Hasznos Mulatságok)
A csárdás megérkeztük neszére rögtön feltette eléjük az asztalra a csátéba fonott gömbölyű retortát a legfinomabb borral
(1877 Jókai Mór)
A szőlőkötözés anyaga tájanként eléggé változatos volt. Erdős vidékeken legrégibb kötözőanyag a hársfa lehántott kérgéből nyert háncs vagy hárs volt. […] Az ország más részein, különösen pedig az erdők ritkulásával általánossá vált a sás vagy csáté használata, amit sokfelé kötőfűnek is neveztek
(1999 Magyar néprajz)
ÖE: csátéfű, csátékötél
Sz: csátés
Vö. CzF. csádé, ~, sáté; ÉrtSz. csádé; TESz. csádé; ÉKsz.; SzT. sáté · sátéj; ÚMTsz. csádé

Beállítások