csákós mn 15A2

1. ’csákót viselő 〈személy〉’ ❖ a’ többi közzl egy Csákós […] fürge pimasz elébb állván – parantsolj Uram! így ſzóllott (1803 Perecsényi Nagy László C3475, 69) | [a serleg] egy zöld posztóval bévont kerek magas oszlop tetején állott, egyik oldalán 3 csákós magyar csikós futtatásának ábrázolásával (1829 Döbrentei Gábor 8112016, 212) | Délután, az útczán, vendéglőben, színházban csákós, kardos, paszomántos vitézeket senki sem látott (1894 Pálffy Albert 8349004, 162) | Vajon helyükön vannak-e a gyászvitézek, a csákós, kardos emberek? (1919 Krúdy Gyula CD54) | Vörös csákós fiatal hadnagyok [az] altisztek jelentéstételének fogadását tanulták (1976 Sándor Iván 9582002, 65).

2. (rég) ’〈vmely ruhadarabnak〉 ferdén, rézsútosan (csúcsosra), ill. csákóval, vagyis ferdén visszahajló résszel való 〈kialakítása〉, ill. olyan 〈ruhadarab, kül. süveg〉, amelynek ilyen módon kialakított része van’ ❖ azon bokrétát a’ maga tsákós süvege mellett viselte (1779 Sándor István ford.–Rabener C3700, 85) | A sok csákós kalpagból egész halom támadt az udvar közepén (1857 Vasárnapi Újság CD56) | A karima oldalt rendesen fel volt hasítva; egyik változatnál a hasíték erősen rézsútos, csákós volt (1900 Nagy Géza CD20) | A kurtánkának nevezett dolmányon az alj csákós vágása alig látszott (1941 Magyar művelődéstörténet CD43) | a hortobágyi pásztorok a 18. sz.-ban hosszú, leeresztett hajat, nemezből készült, felhajtott szélű, csákósan vágott, magas tetejű süveget […] viseltek (1979 NéprajziLex. CD47) | [a szűcsök a női ködmönök hátát] ívelten, alul fodrosító résszel, elejüket csákósan szabták (1980 NéprajziLex. CD47).

3. (nyj) ’szétálló (és felfelé görbülő) 〈kül. szarvállás〉, ill. ilyen állású 〈szarv, bajusz〉’ ❖ akinek ollan szétálló szarva van, szép csákós, az a Csákó [nevű vezérürü] (1911 Malonyay Dezső CD07) | A csákós bajusz egyenes, a kicsapott csákós dúsabb, keményre kifent volt, öreg huszárok, régi hajdúk és az alföldi betyárok kedvelték főleg (1992 Fogarasi Klára CD17).

3a. (nyj) ’ilyen szarvú 〈ökör, szarvasmarha〉’ ❖ Szőlejét szereti minden egyéb fölött, És a jó lovakat, meg a csákós ökröt (1851 A Falu Könyve C1667, 327) | Marci gulyás akkorát nyújtózott a két karjával, mint a csákós ökör két szarva (1871 Jókai Mór CD18) | Csákó v. csákós ökör ilyen kiálló szarvval bíró ökör neve (1926 TolnaiÚjLex. C5720, 184).

ÖU: huszár~, papír~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. csákós¹, csákós²; ÚMTsz.

csákós ❖ melléknév ◦ 15A2 ◦
permalink
1.
csákót viselő 〈személy〉
a’ többi közzl egy Csákós […] fürge pimasz elébb állván – parantsolj Uram! így ſzóllott
(1803 Perecsényi Nagy László)
[a serleg] egy zöld posztóval bévont kerek magas oszlop tetején állott, egyik oldalán 3 csákós magyar csikós futtatásának ábrázolásával
(1829 Döbrentei Gábor)
Délután, az útczán, vendéglőben, színházban csákós, kardos, paszomántos vitézeket senki sem látott
(1894 Pálffy Albert)
Vajon helyükön vannak-e a gyászvitézek, a csákós, kardos emberek?
(1919 Krúdy Gyula)
Vörös csákós fiatal hadnagyok [az] altisztek jelentéstételének fogadását tanulták
(1976 Sándor Iván)
2. (rég)
〈vmely ruhadarabnak〉 ferdén, rézsútosan (csúcsosra), ill. csákóval, vagyis ferdén visszahajló résszel való 〈kialakítása〉, ill. olyan 〈ruhadarab, kül. süveg〉, amelynek ilyen módon kialakított része van
azon bokrétát a’ maga tsákós süvege mellett viselte
(1779 Sándor István ford.–Rabener)
A sok csákós kalpagból egész halom támadt az udvar közepén
(1857 Vasárnapi Újság)
A karima oldalt rendesen fel volt hasítva; egyik változatnál a hasíték erősen rézsútos, csákós volt
(1900 Nagy Géza)
A kurtánkának nevezett dolmányon az alj csákós vágása alig látszott
(1941 Magyar művelődéstörténet)
a hortobágyi pásztorok a 18. sz.század-ban hosszú, leeresztett hajat, nemezből készült, felhajtott szélű, csákósan vágott, magas tetejű süveget […] viseltek
(1979 NéprajziLex.)
[a szűcsök a női ködmönök hátát] ívelten, alul fodrosító résszel, elejüket csákósan szabták
(1980 NéprajziLex.)
3. (nyj)
szétálló (és felfelé görbülő) 〈kül. szarvállás〉, ill. ilyen állású 〈szarv, bajusz〉
akinek ollan szétálló szarva van, szép csákós, az a Csákó [nevű vezérürü]
(1911 Malonyay Dezső)
A csákós bajusz egyenes, a kicsapott csákós dúsabb, keményre kifent volt, öreg huszárok, régi hajdúk és az alföldi betyárok kedvelték főleg
(1992 Fogarasi Klára)
3a. (nyj)
ilyen szarvú 〈ökör, szarvasmarha〉
Szőlejét szereti minden egyéb fölött, És a jó lovakat, meg a csákós ökröt
(1851 A Falu Könyve)
Marci gulyás akkorát nyújtózott a két karjával, mint a csákós ökör két szarva
(1871 Jókai Mór)
Csákó v.vagy csákós ökör ilyen kiálló szarvval bíró ökör neve
(1926 TolnaiÚjLex.)
ÖU: huszárcsákós, papírcsákós
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. csákós¹, csákós²; ÚMTsz.

Beállítások