al fn és mn 

I. fn 4A1 (rég, ritk)

(vminek) alacsonyan, ill. alul levő rész(e)’ ❖ Nincsen minden ember-fben Ész, ki Newtont elérje, ’S véle alban és tetben A’ Teremtést ismérje (1807 Kisfaludy Sándor C2688, 288) | Fel, fel, halacska! fel horogra, Mi kedved ott a’ tó’ alán? (1843 Garay János C1812, 154).

a. ’aljnövényzet’ ❖ zaj elől fut az erdőnek fejedelme, az alban Fölriadott szarvas (1828 Vörösmarty Mihály C4534, 377).

II. mn 0 (jelzőként)

1. (rég, ritk) ’a társadalom alsó(bb) szintjén álló, alacsonyrendű’ ❖ al [=] alsó (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 7) | az nem zörög Hintók’ […] sokaságától: de pozsog táméntalan al, ’s f Férjfi’; ’s Fejér-nép’ ser’geitl (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 212) | soká tartá magán az alabb és magasabb körök figyelmét (1837 Csató Pál C1266, 110).

2. (földrajzi nevek előtagjaként) ’alacsonyabban, ill. délebben fekvő’ ❖ a nagyhalmágyi, pleskuczai és alcsucsai udvarokat elprédálván, mindeneket összerontják (1784 Szabó Pál¹ 7200001, 463) | algyógyi fürdőben (1861 Szalay László 8419012, 605) | A tulajdonképi Csíkot elnevezésileg s kormányzatilag is két részre, Fel- és Al-Csíkra osztották, és ezen felosztást természeti határvonalak jelölték (1869 Orbán Balázs 8340006, 2) | az alcsuthi parkban (1928 Móricz Zsigmond 9462005, 91) | algyői tanyák (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153001, 293) | Debrő az 1740-es években kettévált, s ennek nyomán jött létre Aldebrő és Feldebrő (1995 Magyar Hírlap CD09).

2a. (földrajzi nevek előtagjaként) ’a forrástól távolabbi 〈folyószakasz〉’ ❖ A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! (1848 Petőfi Sándor 8366423, 187) | Sz.-Miklósa XIV. század elején központi egyházközsége volt az Al-Nyárád csaknem minden faluinak (1868 Orbán Balázs CD22) | az Al-Tisza vidékén és a Bánságban (1893 PallasLex. CD02) | a románság első hulláma a X. század folyamán érkezhetett az Al-Duna bal partjára, tehát a későbbi Havasalföld (Muntenia) területére (1990 Schütz István 2004011, 473).

Vö. CzF. al¹, al²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.

al főnév és melléknév
I. főnév 4A1 (rég, ritk)
(vminek) alacsonyan, ill. alul levő rész(e)
Nincsen minden ember-fben Ész, ki Newtont elérje, ’S véle alban és tetben A’ Teremtést ismérje
(1807 Kisfaludy Sándor)
Fel, fel, halacska! fel horogra, Mi kedved ott a’ tó’ alán?
(1843 Garay János)
a.
aljnövényzet
zaj elől fut az erdőnek fejedelme, az alban Fölriadott szarvas
(1828 Vörösmarty Mihály)
II. melléknév 0 (jelzőként)
1. (rég, ritk)
a társadalom alsó(bb) szintjén álló, alacsonyrendű
al [=] alsó
(1784 Baróti Szabó Dávid)
az nem zörög Hintók’ […] sokaságától: de pozsog táméntalan al, ’s f Férjfi’; ’s Fejér-nép’ ser’geitl
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
soká tartá magán az alabb és magasabb körök figyelmét
(1837 Csató Pál)
2. (földrajzi nevek előtagjaként)
alacsonyabban, ill. délebben fekvő
a nagyhalmágyi, pleskuczai és alcsucsai udvarokat elprédálván, mindeneket összerontják
(1784 Szabó Pál¹)
algyógyi fürdőben
(1861 Szalay László)
A tulajdonképi Csíkot elnevezésileg s kormányzatilag is két részre, Fel- és Al-Csíkra osztották, és ezen felosztást természeti határvonalak jelölték
(1869 Orbán Balázs)
az alcsuthi parkban
(1928 Móricz Zsigmond)
algyői tanyák
(1981 Tárkány Szücs Ernő)
Debrő az 1740-es években kettévált, s ennek nyomán jött létre Aldebrő és Feldebrő
(1995 Magyar Hírlap)
2a. (földrajzi nevek előtagjaként)
a forrástól távolabbi 〈folyószakasz〉
A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
(1848 Petőfi Sándor)
Sz.-MiklósSzentmiklósa XIV. század elején központi egyházközsége volt az Al-Nyárád csaknem minden faluinak
(1868 Orbán Balázs)
az Al-Tisza vidékén és a Bánságban
(1893 PallasLex.)
a románság első hulláma a X. század folyamán érkezhetett az Al-Duna bal partjára, tehát a későbbi Havasalföld (Muntenia) területére
(1990 Schütz István)
Vö. CzF. al¹, al²; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; SzT.

Beállítások