csaló mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csal.

II. mn 1A

1. ’másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy v. szervezet〉’ ❖ a’ falubéli tſaló orvoſok, iſzonyú puſztitáſt téſznek a’ nép között (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 579) | elérénk a felső sőrházba, egy félre levő büntanyába, tánczmulatságra; hol közhuszárok, kocsisok s egy pár csaló kártyás tölték meg a diszes termet (1854–1855 Ujfalvy Sándor 8497001, 87) | mit nékem a […] csaló próféták csácsogása (1935 Kosztolányi Dezső C2752, 337) | a csaló brókercégek ellen nincs hathatós gyógyszer (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (ritk) ’másokat szándékosan megtévesztő 〈megnyilvánulás, tevékenység stb.〉’ ❖ Tarnóczy és Ravazdy kivánták volna hogy a csaló szándékkal adóságot tevő Majorescó [= előjog alapján hitbizományi örökös] maga tartozzék foglalás utján is elégtételt szolgáltatni (1834 Kossuth Lajos CD32) | Csaló játékba sohse fognál, Aranyba öntve mosolyognál Az ágyam előtt (1906 Ady Endre 9003144, 164) | csaló érzelmességük határtalanul ocsmány és álkönnyeik: rózsavizes mosogatólé (1967 Méliusz József 9433001, 130).

2. (rég, ritk) ’viselkedésével maga iránt szerelmet v. vágyat keltő, csábító 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló’ ❖ Mint méz ollyan az én Annám, néki kldöm a’ mézet Mert bár édes de negédes, tsaló ſzemmel rám nézet (1788 Ravazdy András 7276002, 257) | [a hamis asszony] hogy hevét titkolja, annyival szebb és csalóbb, mint a’ nap ha eltakarja félig arczát, bájolóbb (1823 Vörösmarty Mihály 8524136, 257).

3. (/vál) ’érzékcsalódást kiváltó 〈jelenség〉, ill. megtévesztő, félrevezető 〈dolog〉’ ❖ az utolsó dall mélly gondolatokba merített; a’ ködlő, tsillámló tűz, melly merő lidértz láng, a’ tsaló tsillogás, kémlelés, kandikálás, nékem úgy tettszik! az himzett szók alatt sok valóságot foglal magában (1787 Molnár János C2554, 150) | Ember! hát oly csaló remény is hízlalhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat? (1794 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 262) | A csillagok hullása nem csaló? Távol hegy, erdő kék szine való? (1861 Arany János 8014107, 303) | Csaló minden látszat (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 54) | A „vízlépcső vagy demokrácia” csaló alternatíva (1998 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég, ritk) ’olyan 〈dolog〉, amely magához csábít, vonz vkit v. vmit’ ❖ betekint a’ barna homályba, ’S vissza ijed; de csaló lágy zengzet tartja figyelmét (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 154) | [a kis diák] leskelődik, hogy a czinke közel ment e a tökhöz, melyet csapdának kitett, és jóizüt nevet, midőn a csaló madár füttye után odaszált a legostobább madár (1860 Képes Újság 8641001, 429).

III. fn 1A (Jog is)

’másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító személy’ ❖ Bárd is vala ſzéles, Tégedet, oh te Tsaló, fel-darabolni való (1785 Gyöngyössi János C1961, 76) | tekintet nélkül az okozott kár összegére bűntettet képez a csalás […] ha a csaló csalás miatt már kétszer büntetve volt (visszaesés) (1893 PallasLex. CD02) | A kettős lapok nem különböztek semmiben a csomag többi kártyáitól. A csaló óvatosan dolgozott (1930 Márai Sándor 9421017, 12) | a hozzátartozójukért aggódó asszonyokból hasznot húzó csaló (1978 Hankiss Ágnes 1063002, 34).

Ö: bér~.

ÖU: adó~, nép~, ön~, táppénz~, totó~, világ~.

Vö. CzF. csaló¹, csaló²; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csaló melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsal.
II. melléknév 1A
1.
másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító 〈személy v. szervezet〉
a’ falubéli tſaló orvoſok, iſzonyú puſztitáſt téſznek a’ nép között
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
elérénk a felső sőrházba, egy félre levő büntanyába, tánczmulatságra; hol közhuszárok, kocsisok s egy pár csaló kártyás tölték meg a diszes termet
(1854–1855 Ujfalvy Sándor)
mit nékem a […] csaló próféták csácsogása
(1935 Kosztolányi Dezső)
a csaló brókercégek ellen nincs hathatós gyógyszer
(1998 Magyar Hírlap)
1a. (ritk)
másokat szándékosan megtévesztő 〈megnyilvánulás, tevékenység stb.〉
Tarnóczy és Ravazdy kivánták volna hogy a csaló szándékkal adóságot tevő Majorescó [= előjog alapján hitbizományi örökös] maga tartozzék foglalás utján is elégtételt szolgáltatni
(1834 Kossuth Lajos)
Csaló játékba sohse fognál, Aranyba öntve mosolyognál Az ágyam előtt
(1906 Ady Endre)
csaló érzelmességük határtalanul ocsmány és álkönnyeik: rózsavizes mosogatólé
(1967 Méliusz József)
2. (rég, ritk)
viselkedésével maga iránt szerelmet v. vágyat keltő, csábító 〈személy〉, ill. ilyen személyre valló
Mint méz ollyan az én Annám, néki kldöm a’ mézet Mert bár édes de negédes, tsaló ſzemmel rám nézet
(1788 Ravazdy András)
[a hamis asszony] hogy hevét titkolja, annyival szebb és csalóbb, mint a’ nap ha eltakarja félig arczát, bájolóbb
(1823 Vörösmarty Mihály)
3. (/vál)
érzékcsalódást kiváltó 〈jelenség〉, ill. megtévesztő, félrevezető 〈dolog〉
az utolsó dall mélly gondolatokba merített; a’ ködlő, tsillámló tűz, melly merő lidértz láng, a’ tsaló tsillogás, kémlelés, kandikálás, nékem úgy tettszik! az himzett szók alatt sok valóságot foglal magában
(1787 Molnár János)
Ember! hát oly csaló remény is hízlalhat, Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat?
(1794 Csokonai Vitéz Mihály)
A csillagok hullása nem csaló? Távol hegy, erdő kék szine való?
(1861 Arany János)
Csaló minden látszat
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
A „vízlépcső vagy demokrácia” csaló alternatíva
(1998 Magyar Hírlap)
4. (rég, ritk)
olyan 〈dolog〉, amely magához csábít, vonz vkit v. vmit
betekint a’ barna homályba, ’S vissza ijed; de csaló lágy zengzet tartja figyelmét
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
[a kis diák] leskelődik, hogy a czinke közel ment e a tökhöz, melyet csapdának kitett, és jóizüt nevet, midőn a csaló madár füttye után odaszált a legostobább madár
(1860 Képes Újság)
III. főnév 1A (Jog is)
másokat szándékosan félrevezető, megtévesztő és ezzel megkárosító személy
Bárd is vala ſzéles, Tégedet, oh te Tsaló, fel-darabolni való
(1785 Gyöngyössi János)
tekintet nélkül az okozott kár összegére bűntettet képez a csalás […] ha a csaló csalás miatt már kétszer büntetve volt (visszaesés)
(1893 PallasLex.)
A kettős lapok nem különböztek semmiben a csomag többi kártyáitól. A csaló óvatosan dolgozott
(1930 Márai Sándor)
a hozzátartozójukért aggódó asszonyokból hasznot húzó csaló
(1978 Hankiss Ágnes)
ÖU: adócsaló, népcsaló, öncsaló, táppénzcsaló, totócsaló, világcsaló
Vö. CzF. csaló¹, csaló²; ÉrtSz.; TESz. csal; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások