csapófa fn 6A (rég v. nyj)

1. ’gabona v. liszt mérésekor a teli véka fölöslegének lehúzására haszn. falap; csapó’ ❖ Tsapó-fa: Hostorium, rutulus (1809 Végtagokra szedett szótár C3747, 3) | Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat (1898 Gárdonyi Géza C1830, 128) | A szintező fölötti, a szintezőt borító anyagot lecsapták. Erre a célra szolgált a csapófa, ha nem csapták le, akkor a véka tetézve volt (1982 NéprajziLex. CD47).

2. ’fa emelőrúd’ ❖ tsapó fán tsusztatta, Kerek nélkl szekerét (1792 Gáti István C1862, 195) | Felemelni vagy lebotsátani [a fedelet] legkönnyebb tsak egy tsapófával (1805 Pethe Ferenc 8364008, 716) | Nagy villa-doronggal, hosszu csapófával Feldönti a hágcsót (1863–1879 Arany János CD01) | Mind a három juhász (egyszerre)[:] Csapófát az öregnek! (Emelgetik botjokon [ti. az öreg juhászt].) Öreg juhász[:] Ez ám a fris legény, a kit csapófával emelgetnek (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 21).

3. (ritk) ’a kender töréséhez haszn. faeszköznek, a tilónak le-fel mozgatható fája, karja’ ❖ A tiloló-lakoma nagy vigalommal jár. A mily szaporán jártak előbb alá s föl a csapófák a munka közben, ép oly gyorsan pörög most a némberek nyelve (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

4. ’kévekötéskor a kötés megerősítésére való fadarab’ ❖ ÉrtSz.

5. ’aratáskor a kasza nyelére erősített egy v. két hajlított vessző, amely a levágott gabona egyenletes dőlését biztosítja; kaszacsapó’ ❖ A kaszára aratógereblyét (csapófa) is szerelnek, hogy a levágott gabonaszálakat a rendre vagy a fennálló gabonára szépen rakja (1979 Varga Gyula CD52) | takaró, csapó, csapófa: aratáskor a kaszára erősített változatos formájú szerkezet, amely a levágott szálas gabonát rendre vagy az előtte álló sorra fekteti (1982 NéprajziLex. CD47) | A kaszanyelek osztályozását Takács Lajos a nyélre szerelt és az aratáshoz szükséges csapófák, kisméretű kaszavillák, gereblyék tárgyegyüttesét szem előtt tartva kísérelte meg (1999 Magyar néprajz CD47).

6. ’〈állatok megfogására való, csapószerkezettel ellátott faeszköz megnevezéseként〉’ ❖ [A pákász] mindennemü vizivad után lesekedik s ha nincs neki lőfegyvere, csapófát és tőrt vet neki (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Csapófával, tőrrel fogok mindennemü vizimadarat (1885 Erdélyi Gyula C1623, 144) | [A nyusztot] nekivaló csapóvassal is aránylag könnyen meg lehet fogni, de azt nagyon jól le kell takarni; csapófával és ládás-csapdával is meg lehet keríteni (1929 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csapófa főnév 6A (rég v. nyj)
1.
gabona v. liszt mérésekor a teli véka fölöslegének lehúzására haszn. falap; csapó
Tsapó-fa: Hostorium, rutulus
(1809 Végtagokra szedett szótár)
Amit a csapófa levisz a vékáról, az a kamat
(1898 Gárdonyi Géza)
A szintező fölötti, a szintezőt borító anyagot lecsapták. Erre a célra szolgált a csapófa, ha nem csapták le, akkor a véka tetézve volt
(1982 NéprajziLex.)
2.
fa emelőrúd
tsapó fán tsusztatta, Kerek nélkl szekerét
(1792 Gáti István)
Felemelni vagy lebotsátani [a fedelet] legkönnyebb tsak egy tsapófával
(1805 Pethe Ferenc)
Nagy villa-doronggal, hosszu csapófával Feldönti a hágcsót
(1863–1879 Arany János)
Mind a három juhász (egyszerre)[:] Csapófát az öregnek! (Emelgetik botjokon [ti. az öreg juhászt].) Öreg juhász[:] Ez ám a fris legény, a kit csapófával emelgetnek
(1872 Elegyes gyűjtések)
3. (ritk)
a kender töréséhez haszn. faeszköznek, a tilónak le-fel mozgatható fája, karja
A tiloló-lakoma nagy vigalommal jár. A mily szaporán jártak előbb alá s föl a csapófák a munka közben, ép oly gyorsan pörög most a némberek nyelve
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
4.
kévekötéskor a kötés megerősítésére való fadarab
ÉrtSz.
5.
aratáskor a kasza nyelére erősített egy v. két hajlított vessző, amely a levágott gabona egyenletes dőlését biztosítja; kaszacsapó
A kaszára aratógereblyét (csapófa) is szerelnek, hogy a levágott gabonaszálakat a rendre vagy a fennálló gabonára szépen rakja
(1979 Varga Gyula)
takaró, csapó, csapófa: aratáskor a kaszára erősített változatos formájú szerkezet, amely a levágott szálas gabonát rendre vagy az előtte álló sorra fekteti
(1982 NéprajziLex.)
A kaszanyelek osztályozását Takács Lajos a nyélre szerelt és az aratáshoz szükséges csapófák, kisméretű kaszavillák, gereblyék tárgyegyüttesét szem előtt tartva kísérelte meg
(1999 Magyar néprajz)
6.
〈állatok megfogására való, csapószerkezettel ellátott faeszköz megnevezéseként〉
[A pákász] mindennemü vizivad után lesekedik s ha nincs neki lőfegyvere, csapófát és tőrt vet neki
(1858 Vasárnapi Újság)
Csapófával, tőrrel fogok mindennemü vizimadarat
(1885 Erdélyi Gyula)
[A nyusztot] nekivaló csapóvassal is aránylag könnyen meg lehet fogni, de azt nagyon jól le kell takarni; csapófával és ládás-csapdával is meg lehet keríteni
(1929 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások