csárda fn 6A

1. (tulajdonnév részeként is) ’falun, városon kívül, kül. országút mentén v. közlekedési csomópontoknál levő(, éjjeli szállást is biztosító) fogadó, kocsma, ill. 〈a 19. század végétől:〉 külsőségeiben, hangulatában, stílusában azt idéző városi kisvendéglő’ ❖ mintha tsak a’ Hortobágyi Tsárdában lett vólna, oly bátran beszélle (1787 Magyar Kurír C0312, 208) | Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjét a fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője (1847 Petőfi Sándor 8366456, 72) | Kényesebb falukban Becsali, Gondűző, Betekints a furfangos neve a csárdáknak (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | álljunk meg egy itatásra az útszéli csárdánál (1900 Jókai Mór CD18) | [Zsiga grófék] szeretik ezt az úri csárdát, mert igazán úri csárda. Ma megint tele van a kert. […] És milyen jó publikum (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 42) | a város egyik legelegánsabb vendéglőjébe, az Emke Kalocsa Csárdába bátran vihetjük külföldi vendégeinket is (1981 Magyar Konyha 2206032, 8).

2. (/Tört) csardak, csardák, csárták (rég) ’〈kül. a török határvidéken:〉 cölöpökön álló katonai őrház’ ❖ Köztünk és a Törökök közt a Granitz [= határ] a Sava […]; a mi részünkön mindenütt a Viz mellett […] van épitve egy Strása ház, ezt itt Csardaknak hijják (1783 Kazinczy László C2554, 49) | el-égettettek minden a’ Czettin Várán kivül lév Tsártákat (1788 Magyar Merkurius C0340, 44) | [Vanicsek Ferenc 1875-ben] híven előadja […] hány font kenyérrel vonúlt a csárdákokra és kordonokra (1876 Pesty Frigyes CD57) | [az 1702-es tiszai határőrvidékről szóló jelentésben] meghagyatott, hogy a Dunán innen és a Tisza mentében Kovesdáig 1½ órányira Titel fölött 11 csárda építtessék (1884 Hazánk 8633001, 197) | Pulaszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n. csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve (1912 RévaiNagyLex. C5700, 701) | Az 1702 május 23-i rendelet megkülönbözteti az ezredekben szolgáló „nationalmiliciától” az ú. n. csardakok őrségét, a törökkel szemben felállított kis őrhelyek embereit (1931 Szekfű Gyula CD42).

3. (nyj) csárdak ’〈hajón:〉 a hajósok alvó- és tartózkodási helyéül szolgáló bódé’ ❖ a szentes, a csárda arczfalazata, ajtóval, melyre az állóbárka védő szentje van reá festve (1887 Herman Ottó C2078, 280) | csárdak: a hajósok két bejárású lakóhelye (csárdakos hajó) (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 545) | tetejetlen hajón vagy pusztahajókon kicsi volt a csárda, és gyakran nem is a hátsó fedélzeten foglalt helyet, hanem középre, a vízhányóra építették (1977 NéprajziLex. CD47).

4. (ritk, nyj) ’halászok gyékénysátra’ ❖ [a halász segédeivel] vándorolva majd itt, majd ott üti fel sátrát – a csárdát –, mely gyékényből való, meglehetősen öblös, szellős alkotmány (1887 Herman Ottó C2078, 441).

Ö: autós-, betyár~, bögre~, halász~, tej~.

ÖE: ~cégér, ~kút.

Sz: csárdai.

Vö. CzF. ~, csardák; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csardak

csárda főnév 6A
1. (tulajdonnév részeként is)
falun, városon kívül, kül. országút mentén v. közlekedési csomópontoknál levő(, éjjeli szállást is biztosító) fogadó, kocsma, ill. 〈a 19. század végétől:〉 külsőségeiben, hangulatában, stílusában azt idéző városi kisvendéglő
mintha tsak a’ Hortobágyi Tsárdában lett vólna, oly bátran beszélle
(1787 Magyar Kurír)
Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjét a fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője
(1847 Petőfi Sándor)
Kényesebb falukban Becsali, Gondűző, Betekints a furfangos neve a csárdáknak
(1878 Mikszáth Kálmán)
álljunk meg egy itatásra az útszéli csárdánál
(1900 Jókai Mór)
[Zsiga grófék] szeretik ezt az úri csárdát, mert igazán úri csárda. Ma megint tele van a kert. […] És milyen jó publikum
(1937 Molnár Ferenc²)
a város egyik legelegánsabb vendéglőjébe, az Emke Kalocsa Csárdába bátran vihetjük külföldi vendégeinket is
(1981 Magyar Konyha)
2. (/Tört)
csardak 3A1
csardák 3A1
csárták 3A11 (rég)
〈kül. a török határvidéken:〉 cölöpökön álló katonai őrház
Köztünk és a Törökök közt a Granitz [= határ] a Sava […]; a mi részünkön mindenütt a Viz mellett […] van épitve egy Strása ház, ezt itt Csardaknak hijják
(1783 Kazinczy László)
el-égettettek minden a’ Czettin Várán kivül lév Tsártákat
(1788 Magyar Merkurius)
[Vanicsek Ferenc 1875-ben] híven előadja […] hány font kenyérrel vonúlt a csárdákokra és kordonokra
(1876 Pesty Frigyes)
[az 1702-es tiszai határőrvidékről szóló jelentésben] meghagyatott, hogy a Dunán innen és a Tisza mentében Kovesdáig 1½ órányira Titel fölött 11 csárda építtessék
(1884 Hazánk)
Pulaszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n.úgynevezett csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve
(1912 RévaiNagyLex.)
Az 1702 május 23-i rendelet megkülönbözteti az ezredekben szolgáló „nationalmiliciától” az ú. n.úgynevezett csardakok őrségét, a törökkel szemben felállított kis őrhelyek embereit
(1931 Szekfű Gyula)
3. (nyj)
csárdak 3A1
〈hajón:〉 a hajósok alvó- és tartózkodási helyéül szolgáló bódé
a szentes, a csárda arczfalazata, ajtóval, melyre az állóbárka védő szentje van reá festve
(1887 Herman Ottó)
csárdak: a hajósok két bejárású lakóhelye (csárdakos hajó)
(1901 Magyar Nyelvőr)
tetejetlen hajón vagy pusztahajókon kicsi volt a csárda, és gyakran nem is a hátsó fedélzeten foglalt helyet, hanem középre, a vízhányóra építették
(1977 NéprajziLex.)
4. (ritk, nyj)
halászok gyékénysátra
[a halász segédeivel] vándorolva majd itt, majd ott üti fel sátrát – a csárdát –, mely gyékényből való, meglehetősen öblös, szellős alkotmány
(1887 Herman Ottó)
ÖE: csárdacégér, csárdakút
Sz: csárdai
Vö. CzF. ~, csardák; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csardak

Beállítások