csárdak (3A1) l. csárda

csárda fn 6A

1. (tulajdonnév részeként is) ’falun, városon kívül, kül. országút mentén v. közlekedési csomópontoknál levő(, éjjeli szállást is biztosító) fogadó, kocsma, ill. 〈a 19. század végétől:〉 külsőségeiben, hangulatában, stílusában azt idéző városi kisvendéglő’ ❖ mintha tsak a’ Hortobágyi Tsárdában lett vólna, oly bátran beszélle (1787 Magyar Kurír C0312, 208) | Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjét a fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője (1847 Petőfi Sándor 8366456, 72) | Kényesebb falukban Becsali, Gondűző, Betekints a furfangos neve a csárdáknak (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | álljunk meg egy itatásra az útszéli csárdánál (1900 Jókai Mór CD18) | [Zsiga grófék] szeretik ezt az úri csárdát, mert igazán úri csárda. Ma megint tele van a kert. […] És milyen jó publikum (1937 Molnár Ferenc² 9453012, 42) | a város egyik legelegánsabb vendéglőjébe, az Emke Kalocsa Csárdába bátran vihetjük külföldi vendégeinket is (1981 Magyar Konyha 2206032, 8).

2. (/Tört) csardak, csardák, csárták (rég) ’〈kül. a török határvidéken:〉 cölöpökön álló katonai őrház’ ❖ Köztünk és a Törökök közt a Granitz [= határ] a Sava […]; a mi részünkön mindenütt a Viz mellett […] van épitve egy Strása ház, ezt itt Csardaknak hijják (1783 Kazinczy László C2554, 49) | el-égettettek minden a’ Czettin Várán kivül lév Tsártákat (1788 Magyar Merkurius C0340, 44) | [Vanicsek Ferenc 1875-ben] híven előadja […] hány font kenyérrel vonúlt a csárdákokra és kordonokra (1876 Pesty Frigyes CD57) | [az 1702-es tiszai határőrvidékről szóló jelentésben] meghagyatott, hogy a Dunán innen és a Tisza mentében Kovesdáig 1½ órányira Titel fölött 11 csárda építtessék (1884 Hazánk 8633001, 197) | Pulaszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n. csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve (1912 RévaiNagyLex. C5700, 701) | Az 1702 május 23-i rendelet megkülönbözteti az ezredekben szolgáló „nationalmiliciától” az ú. n. csardakok őrségét, a törökkel szemben felállított kis őrhelyek embereit (1931 Szekfű Gyula CD42).

3. (nyj) csárdak ’〈hajón:〉 a hajósok alvó- és tartózkodási helyéül szolgáló bódé’ ❖ a szentes, a csárda arczfalazata, ajtóval, melyre az állóbárka védő szentje van reá festve (1887 Herman Ottó C2078, 280) | csárdak: a hajósok két bejárású lakóhelye (csárdakos hajó) (1901 Magyar Nyelvőr C5241, 545) | tetejetlen hajón vagy pusztahajókon kicsi volt a csárda, és gyakran nem is a hátsó fedélzeten foglalt helyet, hanem középre, a vízhányóra építették (1977 NéprajziLex. CD47).

4. (ritk, nyj) ’halászok gyékénysátra’ ❖ [a halász segédeivel] vándorolva majd itt, majd ott üti fel sátrát – a csárdát –, mely gyékényből való, meglehetősen öblös, szellős alkotmány (1887 Herman Ottó C2078, 441).

Ö: autós-, betyár~, bögre~, halász~, tej~.

ÖE: ~cégér, ~kút.

Sz: csárdai.

Vö. CzF. ~, csardák; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csardak

csárdak lásd csárda
csárda főnév 6A
1. (tulajdonnév részeként is)
falun, városon kívül, kül. országút mentén v. közlekedési csomópontoknál levő(, éjjeli szállást is biztosító) fogadó, kocsma, ill. 〈a 19. század végétől:〉 külsőségeiben, hangulatában, stílusában azt idéző városi kisvendéglő
mintha tsak a’ Hortobágyi Tsárdában lett vólna, oly bátran beszélle
(1787 Magyar Kurír)
Az éjet Nagy-Bányán töltöttük a fogadóban… házasságom első éjét a fogadóban! nem hiába vagyok a csárdák költője
(1847 Petőfi Sándor)
Kényesebb falukban Becsali, Gondűző, Betekints a furfangos neve a csárdáknak
(1878 Mikszáth Kálmán)
álljunk meg egy itatásra az útszéli csárdánál
(1900 Jókai Mór)
[Zsiga grófék] szeretik ezt az úri csárdát, mert igazán úri csárda. Ma megint tele van a kert. […] És milyen jó publikum
(1937 Molnár Ferenc²)
a város egyik legelegánsabb vendéglőjébe, az Emke Kalocsa Csárdába bátran vihetjük külföldi vendégeinket is
(1981 Magyar Konyha)
2. (/Tört)
csardak 3A1
csardák 3A1
csárták 3A11 (rég)
〈kül. a török határvidéken:〉 cölöpökön álló katonai őrház
Köztünk és a Törökök közt a Granitz [= határ] a Sava […]; a mi részünkön mindenütt a Viz mellett […] van épitve egy Strása ház, ezt itt Csardaknak hijják
(1783 Kazinczy László)
el-égettettek minden a’ Czettin Várán kivül lév Tsártákat
(1788 Magyar Merkurius)
[Vanicsek Ferenc 1875-ben] híven előadja […] hány font kenyérrel vonúlt a csárdákokra és kordonokra
(1876 Pesty Frigyes)
[az 1702-es tiszai határőrvidékről szóló jelentésben] meghagyatott, hogy a Dunán innen és a Tisza mentében Kovesdáig 1½ órányira Titel fölött 11 csárda építtessék
(1884 Hazánk)
Pulaszky még a régi határőrvidéken is ismert ú. n.úgynevezett csardákokat (őrház), amelyek cölöpökre voltak építve
(1912 RévaiNagyLex.)
Az 1702 május 23-i rendelet megkülönbözteti az ezredekben szolgáló „nationalmiliciától” az ú. n.úgynevezett csardakok őrségét, a törökkel szemben felállított kis őrhelyek embereit
(1931 Szekfű Gyula)
3. (nyj)
csárdak 3A1
〈hajón:〉 a hajósok alvó- és tartózkodási helyéül szolgáló bódé
a szentes, a csárda arczfalazata, ajtóval, melyre az állóbárka védő szentje van reá festve
(1887 Herman Ottó)
csárdak: a hajósok két bejárású lakóhelye (csárdakos hajó)
(1901 Magyar Nyelvőr)
tetejetlen hajón vagy pusztahajókon kicsi volt a csárda, és gyakran nem is a hátsó fedélzeten foglalt helyet, hanem középre, a vízhányóra építették
(1977 NéprajziLex.)
4. (ritk, nyj)
halászok gyékénysátra
[a halász segédeivel] vándorolva majd itt, majd ott üti fel sátrát – a csárdát –, mely gyékényből való, meglehetősen öblös, szellős alkotmány
(1887 Herman Ottó)
ÖE: csárdacégér, csárdakút
Sz: csárdai
Vö. CzF. ~, csardák; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csardak

Beállítások