csapzott mn-i ign és mn 

I. mn-i ign → csapzik.

II. mn 12A

1. (nedvességtől) összetapadt, összecsomósodott, rendetlenné vált 〈haj, arcszőrzet v. állati szőr(zet)〉’ ❖ azt a’ te tsapzott és bolyhos hajadat (1795 e. Csokonai Vitéz Mihály ford.–Metastasio C1338, 23) | Egészen át van ázva; […] elszabadult hajfürtei csapzottan tévelyegnek keblén, vállain (1867 Jókai Mór CD18) | Láttam a csapzott szakállát, a gondozatlan toprongyos ruháját (1919 Schöpflin Aladár CD10) | [A kutya] kissé megviseltnek látszott, farka lógott, szőre csapzott volt (1956 Déry Tibor 2051030, 9) | arra ébredt, hogy lelógó kézfejét egy eb nyaldossa. Csapzott bundája és ázott kutyaszaga volt (1995 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen hajjal borított 〈fej, homlok〉, ill. ilyen szőrzettel v. tollazattal borított 〈állat〉’ ❖ [a részegnek] ölelgették jobbról balról csapzott fürtös fejét, mely lebillent az asztalra és fürdött a szétfolyó borban (1919 Kertész István CD10) | Noé csapzott galambjai (1940 Babits Mihály 9014110, 16) | megtörölte csapzott homlokát (1952 Láng János 2051008, 32) | egy csapzott kiskutya ott fekszik félig megfagyva a hóban (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (irod) ’esőtől vert 〈növény(zet), lomb〉’ ❖ Fönt zúgott a nagy fák csapzott koronája, lent hallgatott a bokor (1913 Laczkó Géza CD10) | csatakos, csapzott még a fű, mint szempilla az éji könnytől (1952 Nemes Nagy Ágnes 9479007, 19) | a fák bokáig vízben állnak, s a csapzott margarétáknak csak a fejük látszik ki a hullámokból (1955 Antalffy Gyula 1004009, 45) | Jolán elővette a szvettert és kétrét hajtotta a csapzott gazra (1964 Domahidy Miklós 1035002, 357).

3. (nedvességtől) rendetlen(, elhanyagolt) külsejű 〈személy〉, ill. (elnyűtt,) rendetlen 〈ruha〉’ ❖ Ő, a nagyvárosi aszfalt leánya, vásott és kedves, piszkos és fehérlelkű, szókimondó és kellemes, ki ferdére taposott cipőjében, csapzott szoknyájában romlatlanul jár a romlás között (1923 Kosztolányi Dezső 9359447, 121) | csapzott, zöld felöltő volt szegényen (1929 Füst Milán CD10) | Tisza [István] kissé csapzott, izzadt volt a hosszadalmas sétától (1932 Krúdy Gyula CD54) | Péter ott állt a legalsó lépcsőfokon, esőtől-széltől csapzottan (1961 Lipták Gábor 9400001, 30) | Nem tudom, melyikünk volt csapzottabb, mikor utolértelek (1969 Konrád György 9351003, 232).

3a. (irod) ’rendetlen v. elhanyagolt, rossz állapotú 〈dolog〉’ ❖ Öklével az asztalra ütött, a könyvek csapzottan várták az újabb támadást (1936 Palotai Boris CD10) | A parton csapzott kalyiba (1952 Nemes Nagy Ágnes 9479007, 21) | A film kisvárosa csapzottabb és lehangolóbb mása a Rokonok-beli Zsarátnoknak (1965 B. Nagy László 9474009, 237).

4. (irod) ’elromlott, rossz 〈kedv, hangulat stb.〉’ ❖ [Dani] lelke szomoruság ónos szárnyától volt csapzott (1911 Móricz Zsigmond C3228, 120) | Egy eb lohol az utcán, mért látom most meg ezt? És mért tűnődöm el kósza és csapzott sorsán? (1917 Tóth Árpád CD01) | Csapzott hangulatban tértünk haza (1958 Esti Hírlap febr. 19. C0122, 3).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csapzott melléknévi igenév és melléknév
I. melléknévi igenévcsapzik.
II. melléknév 12A
1.
(nedvességtől) összetapadt, összecsomósodott, rendetlenné vált 〈haj, arcszőrzet v. állati szőr(zet)
azt a’ te tsapzott és bolyhos hajadat
(1795 e. Csokonai Vitéz Mihály ford.Metastasio)
Egészen át van ázva; […] elszabadult hajfürtei csapzottan tévelyegnek keblén, vállain
(1867 Jókai Mór)
Láttam a csapzott szakállát, a gondozatlan toprongyos ruháját
(1919 Schöpflin Aladár)
[A kutya] kissé megviseltnek látszott, farka lógott, szőre csapzott volt
(1956 Déry Tibor)
arra ébredt, hogy lelógó kézfejét egy eb nyaldossa. Csapzott bundája és ázott kutyaszaga volt
(1995 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen hajjal borított 〈fej, homlok〉, ill. ilyen szőrzettel v. tollazattal borított 〈állat〉
[a részegnek] ölelgették jobbról balról csapzott fürtös fejét, mely lebillent az asztalra és fürdött a szétfolyó borban
(1919 Kertész István)
Noé csapzott galambjai
(1940 Babits Mihály)
megtörölte csapzott homlokát
(1952 Láng János)
egy csapzott kiskutya ott fekszik félig megfagyva a hóban
(1994 Magyar Hírlap)
2. (irod)
esőtől vert 〈növény(zet), lomb〉
Fönt zúgott a nagy fák csapzott koronája, lent hallgatott a bokor
(1913 Laczkó Géza)
csatakos, csapzott még a fű, mint szempilla az éji könnytől
(1952 Nemes Nagy Ágnes)
a fák bokáig vízben állnak, s a csapzott margarétáknak csak a fejük látszik ki a hullámokból
(1955 Antalffy Gyula)
Jolán elővette a szvettert és kétrét hajtotta a csapzott gazra
(1964 Domahidy Miklós)
3.
(nedvességtől) rendetlen(, elhanyagolt) külsejű 〈személy〉, ill. (elnyűtt,) rendetlen 〈ruha〉
Ő, a nagyvárosi aszfalt leánya, vásott és kedves, piszkos és fehérlelkű, szókimondó és kellemes, ki ferdére taposott cipőjében, csapzott szoknyájában romlatlanul jár a romlás között
(1923 Kosztolányi Dezső)
csapzott, zöld felöltő volt szegényen
(1929 Füst Milán)
Tisza [István] kissé csapzott, izzadt volt a hosszadalmas sétától
(1932 Krúdy Gyula)
Péter ott állt a legalsó lépcsőfokon, esőtől-széltől csapzottan
(1961 Lipták Gábor)
Nem tudom, melyikünk volt csapzottabb, mikor utolértelek
(1969 Konrád György)
3a. (irod)
rendetlen v. elhanyagolt, rossz állapotú 〈dolog〉
Öklével az asztalra ütött, a könyvek csapzottan várták az újabb támadást
(1936 Palotai Boris)
A parton csapzott kalyiba
(1952 Nemes Nagy Ágnes)
A film kisvárosa csapzottabb és lehangolóbb mása a Rokonok-beli Zsarátnoknak
(1965 B. Nagy László)
4. (irod)
elromlott, rossz 〈kedv, hangulat stb.〉
[Dani] lelke szomoruság ónos szárnyától volt csapzott
(1911 Móricz Zsigmond)
Egy eb lohol az utcán, mért látom most meg ezt? És mért tűnődöm el kósza és csapzott sorsán?
(1917 Tóth Árpád)
Csapzott hangulatban tértünk haza
(1958 Esti Hírlap febr. 19.)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások