csárdás¹ fn és mn 

I. fn 4A

1. (/ritk) ’csárda tulajdonosa, ott dolgozó kocsmáros, vendéglős’ ❖ [a zsiványok] magát találván otthon a’ Tsárdást (Kortsmárost), el-vették tlle … ruháját (1793 Magyar Hírmondó C5811, 338) | Abrakot a’ lovaknak, csárdás (1835 Tóth Lőrinc C4294, 89) | A legtöbb pusztai csárdásnak nem annyira a borból, mint inkább az orgazdaságból volt jövedelme (1940 Giday Kálmán 2202002, 243) | – Életet lehelni a megyébe csak üzlettel, termeléssel vagy szolgáltatással lehet. Én ez utóbbiból szeretném kivenni a részemet – vallotta be a csárdás (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég, tréf) ’pofon, nyakleves’ ❖ Csárdás: nyakleves (1899 Jenő Sándor–Vető Imre C2223, 63) | két legfiatalabb kocsis összeszólalkozott. Egyik felugrott és leköpte a másikat. Erre az is felugrott és letakarított egy csárdást a másiknak (1941 Tersánszky Józsi Jenő 9706012, 24).

II. mn 2A9 (/nyj)

’könnyűvérű, feslett 〈nő〉, ill. rá jellemző 〈viselkedés, magatartás〉’ ❖ ki nálla [ti. Lackónál] matzáſabb, Csárdás rt frunával Mindég együtt ſusog mindég, ott tekereg nyájával (1788 Ravazdy András 7276002, 258) | Csárdás vagy te; Kati jányom! (1877 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból C2479, 192) | [a magyar nép] a kihívó kaczér modort is csárdás magaviseletnek nevezi (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Csárdás kis galambom, Rossz híredet hallom! (1916 Nyugat CD10) | A „csárdás menyecske” megjelölésnek a nép körében nem volt éppen tisztes értelme. Kacér, rossz erkölcsű nőszemélyt illettek vele (1990 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~asszony, ~gazda, ~nő.

Sz: csárdásné, csárdásos.

Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás¹; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás¹; ÚMTsz. csárdás¹, csárdás²

csárdás¹ főnév és melléknév
I. főnév 4A
1. (/ritk)
csárda tulajdonosa, ott dolgozó kocsmáros, vendéglős
[a zsiványok] magát találván otthon a’ Tsárdást (Kortsmárost), el-vették tlle … ruháját
(1793 Magyar Hírmondó)
Abrakot a’ lovaknak, csárdás
(1835 Tóth Lőrinc)
A legtöbb pusztai csárdásnak nem annyira a borból, mint inkább az orgazdaságból volt jövedelme
(1940 Giday Kálmán)
– Életet lehelni a megyébe csak üzlettel, termeléssel vagy szolgáltatással lehet. Én ez utóbbiból szeretném kivenni a részemet – vallotta be a csárdás
(1998 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég, tréf)
Csárdás: nyakleves
(1899 Jenő Sándor–Vető Imre)
két legfiatalabb kocsis összeszólalkozott. Egyik felugrott és leköpte a másikat. Erre az is felugrott és letakarított egy csárdást a másiknak
(1941 Tersánszky Józsi Jenő)
II. melléknév 2A9 (/nyj)
könnyűvérű, feslett 〈nő〉, ill. rá jellemző 〈viselkedés, magatartás〉
ki nálla [ti. Lackónál] matzáſabb, Csárdás rt frunával Mindég együtt ſusog mindég, ott tekereg nyájával
(1788 Ravazdy András)
Csárdás vagy te; Kati jányom!
(1877 Koszorúk az Alföld vadvirágaiból)
[a magyar nép] a kihívó kaczér modort is csárdás magaviseletnek nevezi
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Csárdás kis galambom, Rossz híredet hallom!
(1916 Nyugat)
A „csárdás menyecske” megjelölésnek a nép körében nem volt éppen tisztes értelme. Kacér, rossz erkölcsű nőszemélyt illettek vele
(1990 Magyar néprajz)
ÖE: csárdásasszony, csárdásgazda, csárdásnő
Sz: csárdásné, csárdásos
Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás¹; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás¹; ÚMTsz. csárdás¹, csárdás²

Beállítások