csárdás² fn és mn 

I. fn 4A

1. (Tánc) ’a verbunkos zene nyomán kialakult, páros ütemű, kötetlen szerkezetű, a magyar nemzeti táncstílust képviselő, rendsz. lassú és gyors részekből álló vegyes-páros tánc, amelynek jellegzetes alapmotívumai az oldalt lépés, zárás, párelengedés és -csalogatás, páros forgás’ ❖ A körmagyar czifra, ugrós figurái okozák azt, hogy helyette már is nagyrészint a csárdást kezdik tánczolni (1844 Pesti Divatlap C5834, 403) | A magyar csárdásban, egyfelől elvont erotika, a fajfenntartás, a párválasztás szempontja jelentkezik: másfelől meg az egyéniség dokumentációja (1936 Veres Péter 9771011, 34) | A régies Zselicből került elő a lassú csárdás szó szerinti „lejtős” formája (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (Zene) ’zenekíséretként e tánchoz kapcsolódó v. e ritmusban írt önálló zenemű (vmelyik része)’ ❖ Lassú csárdás (1835 Magyar Nyelv C5852, 368) | Debreczeni csárdás, zongorára (1850 Pesti Napló 8658001, 4) | A mostani magyar zenemüvek legnagyobb része, a csárdások, ephemer divatzene, melly egy évtől a másikig él (1859 Vasárnapi Újság CD56) | kétségtelenül a legelső csárdás-komponistánk Rózsavölgyi [Márk]: első csárdása már 1835. megjelent (a Honmüvész mellékleteként) (1931 ZeneiLex. CD49) | a dunántúli ugrósokban és friss csárdásokban a Muzsikással együtt játszik Kovács János (Köles) bogyiszlói tamburás (1999 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 15A12

1. (rég, ritk) ’csárdában táncolt, majd onnan elterjedt 〈tánc〉, ill. kíséretként e tánchoz kapcsolódó 〈zene〉’ ❖ nem fog ártani, ha Erkel úr az igazi magyar fajnak természetét, szokásait, erkölcseit s csárdás zenéjét, mint lelke hű tolmácsát, közelebbről tanulja ismerni (1842 Vahot Imre C1329, 422) | vizsgálják az ország’ különféle tájain divatozó tánczot, legyen az csárdás, pásztori, mennyekzői, mesterlegényes, katonai (1843 Athenaeum C0026, 119) | Az a különös negédesség, mely tánczát jellemezte, […] csak az igazi csárdás, betyáros táncznak volt szinezése (1889 Abonyi Lajos C0492, 24).

2. (rég) ’kissé félrecsapva viselt, pörge 〈kalap〉’ ❖ Brunner pesti kereskedő egyszer meglátogatván e várost [ti. Hajdúnánást], az itt készült csárdás-kalapokból jó csomót vásárolt és rendelt meg (1860 Vasárnapi Újság CD56) | darutollas csárdás kis kalap egészíti ki a marjai és a kereki legény ünneplő ruháját (1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | A Soma kalapja pedig a Janka fején, Csárdásan félrecsapva (1935 Tersánszky Józsi Jenő 9706004, 44) | pörge kalap, csárdás kalap (1979 NéprajziLex. CD47) | Amikor 1860 nyarán itthon elterjed Garibaldi sikeres szicíliai hadjáratának híre, […] országszerte tüntetésekre került sor. A tüntetők Kossuth Lajos kalapja mellett Garibaldi csárdás kiskalapját is megénekelték (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: gyors~, kör~, szupé~.

ÖE: ~nóta, ~tánc, ~táncos, ~zene.

Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás²; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás²; ÚMTsz. csárdás²

csárdás² főnév és melléknév
I. főnév 4A
1. (Tánc)
a verbunkos zene nyomán kialakult, páros ütemű, kötetlen szerkezetű, a magyar nemzeti táncstílust képviselő, rendsz. lassú és gyors részekből álló vegyes-páros tánc, amelynek jellegzetes alapmotívumai az oldalt lépés, zárás, párelengedés és -csalogatás, páros forgás
A körmagyar czifra, ugrós figurái okozák azt, hogy helyette már is nagyrészint a csárdást kezdik tánczolni
(1844 Pesti Divatlap)
A magyar csárdásban, egyfelől elvont erotika, a fajfenntartás, a párválasztás szempontja jelentkezik: másfelől meg az egyéniség dokumentációja
(1936 Veres Péter)
A régies Zselicből került elő a lassú csárdás szó szerinti „lejtős” formája
(1990 Magyar néprajz)
2. (Zene)
zenekíséretként e tánchoz kapcsolódó v. e ritmusban írt önálló zenemű (vmelyik része)
Lassú csárdás
(1835 Magyar Nyelv)
Debreczeni csárdás, zongorára
(1850 Pesti Napló)
A mostani magyar zenemüvek legnagyobb része, a csárdások, ephemer divatzene, melly egy évtől a másikig él
(1859 Vasárnapi Újság)
kétségtelenül a legelső csárdás-komponistánk Rózsavölgyi [Márk]: első csárdása már 1835. megjelent (a Honmüvész mellékleteként)
(1931 ZeneiLex.)
a dunántúli ugrósokban és friss csárdásokban a Muzsikással együtt játszik Kovács János (Köles) bogyiszlói tamburás
(1999 Magyar Hírlap)
II. melléknév 15A12
1. (rég, ritk)
csárdában táncolt, majd onnan elterjedt 〈tánc〉, ill. kíséretként e tánchoz kapcsolódó 〈zene〉
nem fog ártani, ha Erkel úr az igazi magyar fajnak természetét, szokásait, erkölcseit s csárdás zenéjét, mint lelke hű tolmácsát, közelebbről tanulja ismerni
(1842 Vahot Imre)
vizsgálják az ország’ különféle tájain divatozó tánczot, legyen az csárdás, pásztori, mennyekzői, mesterlegényes, katonai
(1843 Athenaeum)
Az a különös negédesség, mely tánczát jellemezte, […] csak az igazi csárdás, betyáros táncznak volt szinezése
(1889 Abonyi Lajos)
2. (rég)
kissé félrecsapva viselt, pörge 〈kalap〉
Brunner pesti kereskedő egyszer meglátogatván e várost [ti. Hajdúnánást], az itt készült csárdás-kalapokból jó csomót vásárolt és rendelt meg
(1860 Vasárnapi Újság)
darutollas csárdás kis kalap egészíti ki a marjai és a kereki legény ünneplő ruháját
(1891 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
A Soma kalapja pedig a Janka fején, Csárdásan félrecsapva
(1935 Tersánszky Józsi Jenő)
pörge kalap, csárdás kalap
(1979 NéprajziLex.)
Amikor 1860 nyarán itthon elterjed Garibaldi sikeres szicíliai hadjáratának híre, […] országszerte tüntetésekre került sor. A tüntetők Kossuth Lajos kalapja mellett Garibaldi csárdás kiskalapját is megénekelték
(1997 Magyar Hírlap)
ÖE: csárdásnóta, csárdástánc, csárdástáncos, csárdászene
Vö. CzF.; ÉrtSz. csárdás²; TESz. csárda; ÉKsz. csárdás²; ÚMTsz. csárdás²

Beállítások