csat fn 3A1

1. ’ruha, cipő, öv, szíj stb. két részének v. két végének összekapcsolására, összébb szorítására haszn., es. díszként is szolgáló, rendsz. fémből v. műanyagból készült, keretből és abba foglalt kis nyelvből álló eszköz’ ❖ [vihar idején hasznos] paſzſzományas öltözeteket, nyak ſzoritó tſatokat, ing-gombokat, haj-tüzöket, arany, ’s ezüſt fö ékeſitö drótokat magáról le-tenni (1786 Tolnay Sándor ford.–Schosulan 7351005, 22) | [a püspökök vállán] nehéz, aranyszövetből készült, ’s kövekkel, ’s gyöngyökkel hímezett pluvialék [= díszes papi palástok] függöttek, gyönyörű mívű csatokkal elől (1838 Jósika Miklós 8212006, 19) | – a mellényt akarom feladni, de egy kicsit mintha megsoványodtunk volna; várjon, majd meghúzom a csattal hátul (1906–1907 Mikszáth Kálmán 8312014, 148) | Még cipője csatját is elfelejtette bekapcsolni (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | [Rézi a nadrágszíj] csatját az egyik szék támlájára akasztja (1973 Gion Nándor 9190007, 260).

2. (Könyv) ’könyvtáblák széleire erősített, összekapcsolásukra szolgáló (díszes) zár’ ❖ Clausura, a könyvkötés zárócsatja. […] A csattok az első fedélre vannak erősítve és füllel, vagy kis horoggal kapcsolódnak a felső fedőlap veretébe (1925 MűvészetiLex. C6812, 146) | Kötés: Vaknyomásos barna borjúbőr papírtáblákon (170×105 mm). Gerinc sérült, csatok hiányoznak. Mindkét tábla azonos díszítésű (1997 Soltész Zoltánné CD40).

3. (kissé rég) ’üveg kupakjának leszorítására haszn., erős fémhuzalból hajlított, egymásba kapcsolható nyelvekből álló zár’ ❖ [Ágnesnek] egy másfél literes kristályüveg csatjába akadt a keze a kabátok s lógó ruhák alatt (1965 Németh László² 9485042, 401).

4. ’hajcsat’ ❖ Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürűs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod! (1909 Babits Mihály CD10) | [Az asszony] szőke kontya már bomladozott, csatját, fésűjét elvesztette (1969 Bertha Bulcsu 9053006, 126) | engedetlen, ágaskodó hajam volt, a csatot csak négyéves koromban vették ki belőle (1978 Lengyel Péter 9397002, 233).

5. (ritk) ’karperec’ ❖ S kérném kezed, mely ékesítve csattal (1934 József Attila ford.–Stancu 9282228, 75) | Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

6. (rég) ’vmely, embereket összefogó, összekapcsoló szellemi, lelki erő’ ❖ [az embereket] nem tsak a’ tulajdon haſzon vonſza hozzánk, hanem leg föképen a’ ſzeretetnek az erös tsattya, melly által a’ hozzánk haſonló teremtményekkel egybe foglaltatunk (1792 Ürményi Maximilian 7001001, 48) | azon nagy vagy is inkább legnagyobb egyesítő csat, melly minden rendüeket egy czél-érés végett tartólag összekapcsol, nem egyéb mint a’ perfectibilitas [= tökéletesedés] szellemébül folyó „jobb ’s bátrabb-lét utáni vágy!” (1831 Széchenyi István CD1501).

Ö: cipő~, haj~, öv~.

ÖU: arany~, ezüst~, fém~, kar~, réz~.

Sz: csatos.

Vö. CzF. csat² · csatt; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csat¹

csat főnév 3A1
1.
ruha, cipő, öv, szíj stb. két részének v. két végének összekapcsolására, összébb szorítására haszn., es. díszként is szolgáló, rendsz. fémből v. műanyagból készült, keretből és abba foglalt kis nyelvből álló eszköz
[vihar idején hasznos] paſzſzományas öltözeteket, nyak ſzoritó tſatokat, ing-gombokat, haj-tüzöket, arany, ’s ezüſt fö ékeſitö drótokat magáról le-tenni
(1786 Tolnay Sándor ford.Schosulan)
[a püspökök vállán] nehéz, aranyszövetből készült, ’s kövekkel, ’s gyöngyökkel hímezett pluvialék [= díszes papi palástok] függöttek, gyönyörű mívű csatokkal elől
(1838 Jósika Miklós)
– a mellényt akarom feladni, de egy kicsit mintha megsoványodtunk volna; várjon, majd meghúzom a csattal hátul
(1906–1907 Mikszáth Kálmán)
Még cipője csatját is elfelejtette bekapcsolni
(1921 Kosztolányi Dezső)
[Rézi a nadrágszíj] csatját az egyik szék támlájára akasztja
(1973 Gion Nándor)
2. (Könyv)
könyvtáblák széleire erősített, összekapcsolásukra szolgáló (díszes) zár
Clausura, a könyvkötés zárócsatja. […] A csattok az első fedélre vannak erősítve és füllel, vagy kis horoggal kapcsolódnak a felső fedőlap veretébe
(1925 MűvészetiLex.)
Kötés: Vaknyomásos barna borjúbőr papírtáblákon (170×105 mmmilliméter). Gerinc sérült, csatok hiányoznak. Mindkét tábla azonos díszítésű
(1997 Soltész Zoltánné)
3. (kissé rég)
üveg kupakjának leszorítására haszn., erős fémhuzalból hajlított, egymásba kapcsolható nyelvekből álló zár
[Ágnesnek] egy másfél literes kristályüveg csatjába akadt a keze a kabátok s lógó ruhák alatt
(1965 Németh László²)
4.
Hogy bomlanak, hogy hullanak a fésük és gyürűs csatok: ha büszkén a tükör előtt bontod villanyos hajzatod!
(1909 Babits Mihály)
[Az asszony] szőke kontya már bomladozott, csatját, fésűjét elvesztette
(1969 Bertha Bulcsu)
engedetlen, ágaskodó hajam volt, a csatot csak négyéves koromban vették ki belőle
(1978 Lengyel Péter)
5. (ritk)
S kérném kezed, mely ékesítve csattal
(1934 József Attila ford.Stancu)
Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elővett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára
(1996 Katolikus Biblia ford.)
6. (rég)
vmely, embereket összefogó, összekapcsoló szellemi, lelki erő
[az embereket] nem tsak a’ tulajdon haſzon vonſza hozzánk, hanem leg föképen a’ ſzeretetnek az erös tsattya, melly által a’ hozzánk haſonló teremtményekkel egybe foglaltatunk
(1792 Ürményi Maximilian)
azon nagy vagy is inkább legnagyobb egyesítő csat, melly minden rendüeket egy czél-érés végett tartólag összekapcsol, nem egyéb mint a’ perfectibilitas [= tökéletesedés] szellemébül folyó „jobb ’s bátrabb-lét utáni vágy!”
(1831 Széchenyi István)
ÖU: aranycsat, ezüstcsat, fémcsat, karcsat, rézcsat
Sz: csatos
Vö. CzF. csat² · csatt; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csat¹

Beállítások