csatakiáltás fn 4A

1. ’rohamra induló katoná(k)nak az önbizalom növelését, az ellenség megfélemlítését célzó nagy erejű kiáltása, ill. arra emlékeztető kiáltás’ ❖ a tatárok rémletes csatakiáltása hangzott (1843 Jósika Miklós C2436, 211) | Ekkor már hallatszott a török sereg Allah, Allah! csatakiáltása (1860 Vasárnapi Újság CD56) | A cimberek és teutonok rettenetes csatakiáltásukkal megfélemlítették a római legiókat (1895 Herczeg Ferenc C2065, 18) | [a gyerekek] illedelmesen köszöntötték a szembejövőt, majd átmenet nélkül, indiánus csatakiáltásokat hallatva, lenyargaltak a lépcsőn (1958 Szekeres György ford.–Sabatier C3925, 13) | a kalandozó magyarok egykori csatakiáltásairól Liutprand cremonai püspök számol be (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

1a. ’〈sportversenyen:〉 a szurkolótábornak vmely csapatot biztató (ütemesen felhangzó) kiáltása’ ❖ A 15. férfikézilabda-világbajnokság szervezői arra is figyelnek, nehogy egyedül érezzék magukat a résztvevők, ezért felkérték egy-egy kerület lakóit, hogy szurkoljanak a számukra kijelölt együttesnek. A „horvátok” megtanulták a „hrvatska” csatakiáltást, s a vezérénekes irányításával szünet nélkül harsogják (1997 Magyar Hírlap CD09) | a dán szurkolók a norvég himnuszt énekelték, a norvégok pedig a szomszéd ország csatakiáltásait ismételgették (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. (átv is) ’vmely csoport, tömeg véleményét, követelését stb. megfogalmazó, (ütemesen,) hangosan ismételt jelszó’ ❖ [II. Erzsébet beszédét Lady Diana halála után] nemcsak a sajtó követelte ki egyhangú, bősz és fájdalmas csatakiáltásával, hanem százezrek és milliók a csendes virrasztásukkal (1997 Magyar Hírlap CD09) | az iú eltévelyedett politikus valahányszor csak megjelent pártja gyűlésén […], nem kerülhette el a kórus csatakiáltását: „Áruló!” (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’rendsz. vmely célt, szándékot v. véleményt tömören megfogalmazó, cselekvésre való elszántságot kifejező v. elszánt cselekvésre biztató, nagy nyomatékkal elhangzó kijelentés, felkiáltás’ ❖ a vezényszót félreérthetlenül szent Páltól kölcsönözzük, ki egyre azt sürgeti: renovamini… reformamini…! Reform az élet megujitására, ez az ő csatakiáltása! (1903 Prohászka Ottokár 8378004, 206) | „éljen a köztársaság” volt az általános csatakiáltás (1905 Nagy képes világtörténet CD03) | A vérben nincs maláriacsíra! Ennek a csatakiáltásnak jegyében négy értekezést írt [Ronald Ross] annak beigazolására, hogy a malária bélzavarokkal van összefüggésben (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Voksokat lehet ugyan szerezni a „kölcsönt vissza nem adunk” csatakiáltással, de országot kormányozni semmiképpen (1996 Figyelő CD2601) | „Magamon próbálom ki e moszkitófajt!” Ezzel a csatakiáltással utazott haza Rovellascába [Grassi] (1998 Természet Világa CD50).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

csatakiáltás főnév 4A
1.
rohamra induló katoná(k)nak az önbizalom növelését, az ellenség megfélemlítését célzó nagy erejű kiáltása, ill. arra emlékeztető kiáltás
a tatárok rémletes csatakiáltása hangzott
(1843 Jósika Miklós)
Ekkor már hallatszott a török sereg Allah, Allah! csatakiáltása
(1860 Vasárnapi Újság)
A cimberek és teutonok rettenetes csatakiáltásukkal megfélemlítették a római legiókat
(1895 Herczeg Ferenc)
[a gyerekek] illedelmesen köszöntötték a szembejövőt, majd átmenet nélkül, indiánus csatakiáltásokat hallatva, lenyargaltak a lépcsőn
(1958 Szekeres György ford.Sabatier)
a kalandozó magyarok egykori csatakiáltásairól Liutprand cremonai püspök számol be
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
1a.
〈sportversenyen:〉 a szurkolótábornak vmely csapatot biztató (ütemesen felhangzó) kiáltása
A 15. férfikézilabda-világbajnokság szervezői arra is figyelnek, nehogy egyedül érezzék magukat a résztvevők, ezért felkérték egy-egy kerület lakóit, hogy szurkoljanak a számukra kijelölt együttesnek. A „horvátok” megtanulták a „hrvatska” csatakiáltást, s a vezérénekes irányításával szünet nélkül harsogják
(1997 Magyar Hírlap)
a dán szurkolók a norvég himnuszt énekelték, a norvégok pedig a szomszéd ország csatakiáltásait ismételgették
(1998 Magyar Hírlap)
1b. (átv is)
vmely csoport, tömeg véleményét, követelését stb. megfogalmazó, (ütemesen,) hangosan ismételt jelszó
[II. Erzsébet beszédét Lady Diana halála után] nemcsak a sajtó követelte ki egyhangú, bősz és fájdalmas csatakiáltásával, hanem százezrek és milliók a csendes virrasztásukkal
(1997 Magyar Hírlap)
az iú eltévelyedett politikus valahányszor csak megjelent pártja gyűlésén […], nem kerülhette el a kórus csatakiáltását: „Áruló!”
(1999 Magyar Hírlap)
2.
rendsz. vmely célt, szándékot v. véleményt tömören megfogalmazó, cselekvésre való elszántságot kifejező v. elszánt cselekvésre biztató, nagy nyomatékkal elhangzó kijelentés, felkiáltás
a vezényszót félreérthetlenül szent Páltól kölcsönözzük, ki egyre azt sürgeti: renovamini… reformamini…! Reform az élet megujitására, ez az ő csatakiáltása!
(1903 Prohászka Ottokár)
„éljen a köztársaság” volt az általános csatakiáltás
(1905 Nagy képes világtörténet)
A vérben nincs maláriacsíra! Ennek a csatakiáltásnak jegyében négy értekezést írt [Ronald Ross] annak beigazolására, hogy a malária bélzavarokkal van összefüggésben
(1933 Az állatok világa ford.)
Voksokat lehet ugyan szerezni a „kölcsönt vissza nem adunk” csatakiáltással, de országot kormányozni semmiképpen
(1996 Figyelő)
„Magamon próbálom ki e moszkitófajt!” Ezzel a csatakiáltással utazott haza Rovellascába [Grassi]
(1998 Természet Világa)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások