csatakos mn 15A

1. () csapadéktól vizes, sáros, latyakkal borított 〈hely, terület〉’ ❖ a’ csatakos járdának nehány nyoma vala látható (1838 Lombok C0263, 41) | A csatakos utczákat tisztára szikkasztotta a fagy (1876 Ágai Adolf C0547, 303) | semmi kedve se volt, hogy kimenjen a csatakos rétekre, az átázott cserkészútakra (1911 Lovik Károly 9402001, 25) | Csatakos a város, ólmos eső hullik, csúszik az út (1983 Polgár András 1121004, 205).

1a. (sáros) víztől nedves, latyakkal szennyezett 〈személy, tárgy〉’ ❖ Zápor tőlti az úszkáló mezőknek csatornáit, Szedi a tengeri hajós csatakos vitorláit (1799–1802 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Vergilius CD01) | Valamennyien ittasak a bortól és vértől, őrültek egymás példájától és csatakosak az utcasártól (1877 Jókai Mór CD18) | Sötét esőben, csatakosan vánszorogtak kis mellékutcákon (1920 Kosztolányi Dezső 9359180, 42) | Felkapaszkodtak az esővert, gyér fűvel benőtt dombra, cipőjük átázott, nadrágjuk csatakos lett (1956 Molnár Géza 2005014, 61).

2. (irod) ’csapadékban bő, esős 〈idő(szak)〉’ ❖ Csunya csatakos idő (1882 Rákosi Jenő 8385011, 111) | November vége felé járt az idő. Esős, ködös, csatakos napok (1892 Jókai Mór CD18) | odakint borús, csatakos téli reggel van (1909 Móricz Zsigmond 9462034, 13) | Csatakos novemberi reggel undok, folyós ködével beszitál az ablakokon (1926 Sziráky Judith CD10).

3. ’verítéktől, könnytől, es. vértől, nyáltól nedves, szennyezett 〈test(rész), tárgy〉’ ❖ Horkol, a szemén zsebkendő, szakálla nyáltól csatakos (1956 Urbán Ernő 2005021, 83) | Banduláné fölhasított, bőséges teste ájultan hevert a csatakos műtőasztalon (1969 Konrád György 9351001, 57) | [Péter] csatakos testét szárongatja a tréner törölközővel (1978 Kabdebó Tamás 9816002, 77) | A kamera végigpásztázta a könnytől csatakos, elgyötört arcokat (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. csatakos¹, csatakosan; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csatakos¹

csatakos melléknév 15A
1.
() csapadéktól vizes, sáros, latyakkal borított 〈hely, terület〉
a’ csatakos járdának nehány nyoma vala látható
(1838 Lombok)
A csatakos utczákat tisztára szikkasztotta a fagy
(1876 Ágai Adolf)
semmi kedve se volt, hogy kimenjen a csatakos rétekre, az átázott cserkészútakra
(1911 Lovik Károly)
Csatakos a város, ólmos eső hullik, csúszik az út
(1983 Polgár András)
1a.
(sáros) víztől nedves, latyakkal szennyezett 〈személy, tárgy〉
Zápor tőlti az úszkáló mezőknek csatornáit, Szedi a tengeri hajós csatakos vitorláit
(1799–1802 Csokonai Vitéz Mihály ford.Vergilius)
Valamennyien ittasak a bortól és vértől, őrültek egymás példájától és csatakosak az utcasártól
(1877 Jókai Mór)
Sötét esőben, csatakosan vánszorogtak kis mellékutcákon
(1920 Kosztolányi Dezső)
Felkapaszkodtak az esővert, gyér fűvel benőtt dombra, cipőjük átázott, nadrágjuk csatakos lett
(1956 Molnár Géza)
2. (irod)
csapadékban bő, esős 〈idő(szak)
Csunya csatakos idő
(1882 Rákosi Jenő)
November vége felé járt az idő. Esős, ködös, csatakos napok
(1892 Jókai Mór)
odakint borús, csatakos téli reggel van
(1909 Móricz Zsigmond)
Csatakos novemberi reggel undok, folyós ködével beszitál az ablakokon
(1926 Sziráky Judith)
3.
verítéktől, könnytől, es. vértől, nyáltól nedves, szennyezett 〈test(rész), tárgy〉
Horkol, a szemén zsebkendő, szakálla nyáltól csatakos
(1956 Urbán Ernő)
Banduláné fölhasított, bőséges teste ájultan hevert a csatakos műtőasztalon
(1969 Konrád György)
[Péter] csatakos testét szárongatja a tréner törölközővel
(1978 Kabdebó Tamás)
A kamera végigpásztázta a könnytől csatakos, elgyötört arcokat
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. csatakos¹, csatakosan; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csatakos¹

Beállítások