csatara fn 6A (rég v. nyj)

’állatok, tárgyak keltette erős, éles hangok (kellemetlen) zaja, lármája, ill. emberek élénk beszélgetésének érthetetlen hangzavara’ ❖ a hangos beszédeknek csatarája a muzsikahanggal magát egybekevervén, a fülekben különös zúgást okozott (1804 Bessenyei György¹ C1097, 227) | nagy csatarát ütöttek [a vénasszonyok] (1854 Gyulai Pál C2996, III) | nagy csatarával csörtettek eleibök az ugató juhászkutyák (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | a konyhában asszonyok csattognak-pattognak, csörömpölnek, tereferélnek, nélkülük majdnem néma volna az utca, legfeljebb ha egy-egy fiatal legény fütyülése verné fel, meg a vásott gyerekek csatarája (1917 Schöpflin Aladár CD10) | Csörömpölés támadt: Aliz vitt el néhány tányért, evőeszközt az asztalukon felhalmozott készletből, Berg lehunyta a szemét, mint akinek az asszony tevés-vevése és a vele járó csatara valósággal testi kínszenvedést okoz (1988 Kertész Imre² CD41).

a. (ritk) ’élénk, hangos beszélgetés, vita’ ❖ A bölcs nem állhatja a hosszú csatarát, inkább enged s tölti poharába borát (1777 e. Bessenyei György¹ C1096, 29) | [a nagymama] mosolyogva nézi az ujra meginduló csatarát (1894 Sebők Zsigmond C3717, 159).

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csatara főnév 6A (rég v. nyj)
állatok, tárgyak keltette erős, éles hangok (kellemetlen) zaja, lármája, ill. emberek élénk beszélgetésének érthetetlen hangzavara
a hangos beszédeknek csatarája a muzsikahanggal magát egybekevervén, a fülekben különös zúgást okozott
(1804 Bessenyei György¹)
nagy csatarát ütöttek [a vénasszonyok]
(1854 Gyulai Pál)
nagy csatarával csörtettek eleibök az ugató juhászkutyák
(1894 Mikszáth Kálmán)
a konyhában asszonyok csattognak-pattognak, csörömpölnek, tereferélnek, nélkülük majdnem néma volna az utca, legfeljebb ha egy-egy fiatal legény fütyülése verné fel, meg a vásott gyerekek csatarája
(1917 Schöpflin Aladár)
Csörömpölés támadt: Aliz vitt el néhány tányért, evőeszközt az asztalukon felhalmozott készletből, Berg lehunyta a szemét, mint akinek az asszony tevés-vevése és a vele járó csatara valósággal testi kínszenvedést okoz
(1988 Kertész Imre²)
a. (ritk)
élénk, hangos beszélgetés, vita
A bölcs nem állhatja a hosszú csatarát, inkább enged s tölti poharába borát
(1777 e. Bessenyei György¹)
[a nagymama] mosolyogva nézi az ujra meginduló csatarát
(1894 Sebők Zsigmond)
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások