csataordítás fn 4A (kissé rég)

’rohamra induló katoná(k)nak az önbizalom növelését, az ellenség megfélemlítését célzó nagy erejű kiáltása; csatakiáltás’ ❖ a’ kergető mogolok csataordítása [hallatszik] (1839 Vajda Péter C4663, 29) | fölhangzik a csataordítás, dübörög a föld a vágtató ezredek rohamától, s a harczizaj közzé csakhamar a kardok pengése vegyül (1896–1898 Gracza György CD45) | A támadás félhold alakban, vagyis előretolt szárnyakkal és általános csataordítással ment végbe, amit a keresztények a török hadak megfélemlítésére viszonzáskép alkalmaztak (1940 Bánlaky József CD16).

Vö. ÉrtSz.

csataordítás főnév 4A (kissé rég)
rohamra induló katoná(k)nak az önbizalom növelését, az ellenség megfélemlítését célzó nagy erejű kiáltása; csatakiáltás
a’ kergető mogolok csataordítása [hallatszik]
(1839 Vajda Péter)
fölhangzik a csataordítás, dübörög a föld a vágtató ezredek rohamától, s a harczizaj közzé csakhamar a kardok pengése vegyül
(1896–1898 Gracza György)
A támadás félhold alakban, vagyis előretolt szárnyakkal és általános csataordítással ment végbe, amit a keresztények a török hadak megfélemlítésére viszonzáskép alkalmaztak
(1940 Bánlaky József)
Vö. ÉrtSz.

Beállítások