csatlás fn 4A

1. (/nyj) ’tárgyakat, alkatrészeket egymáshoz erősítő, összecsatoló tárgy, eszköz, szerkezet’ ❖ El gyengyltek [hajód] tſatlá, Az Árbotz fa romladoz, A’ Ráma is bomladoz (1785 e. Szilágyi Sámuel¹ ford.–Horatius 7490011, 23) | vasderekának ers csatlásait oldgya remegve (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 335) | [a turbina tengelyéhez] B acéltuskó az A Oldam-féle csatlással van hozzákapcsolva (1893 PallasLex. CD02) | A vontatóláncból vagy rúdból kétoldalt […] vékonyabb láncok: a csatlások vagy pajzerok ágaztak ki párosával (1982 NéprajziLex. CD47).

2. (nyj) ’a szekér részeit összefogó, rögzítő kötőpánt’ ❖ A csatlás átnyul a förhérchez s ezt a tengelylyel köti össze, hogy a vonó állat az istrángon ható húzóerejét hámfa és förhérc útján átvihesse a tengelyre (1897 PallasLex. CD02) | A fürhéc végét a tengëllel […] a csatlás […] köti össze (1906 Bacsó Gyula C0706, 19) | Az udvarhelyi székelyek az 1930-as években még vesszőből fonott bütü lészákkal zárták le a szekeret elöl és hátul. Ezt a fonott táblát a szekéroldal felső dorongjait keresztben összekötő deszkapánton (csatláson) belül helyezték el (1999 Magyar néprajz CD47).

3. (Műsz) ’távvezérlésű járművek villamos áramköreinek összekötésére haszn., egy v. több erű, dugaszos csatlakozású vezeték’ ❖ A csatlás szabadon leng a járművek homlokfalai között, ezért különlegesen hajlékony vezetékből és az időjárási behatásoknak ellenálló külső burkolattal készítik (1970 MűszakiLex. C5415, 369).

ÖU: fa~.

ÖE: ~pálca, ~szeg.

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

csatlás főnév 4A
1. (/nyj)
tárgyakat, alkatrészeket egymáshoz erősítő, összecsatoló tárgy, eszköz, szerkezet
El gyengyltek [hajód] tſatlá, Az Árbotz fa romladoz, A’ Ráma is bomladoz
(1785 e. Szilágyi Sámuel¹ ford.Horatius)
vasderekának ers csatlásait oldgya remegve
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
[a turbina tengelyéhez] B acéltuskó az A Oldam-féle csatlással van hozzákapcsolva
(1893 PallasLex.)
A vontatóláncból vagy rúdból kétoldalt […] vékonyabb láncok: a csatlások vagy pajzerok ágaztak ki párosával
(1982 NéprajziLex.)
2. (nyj)
a szekér részeit összefogó, rögzítő kötőpánt
A csatlás átnyul a förhérchez s ezt a tengelylyel köti össze, hogy a vonó állat az istrángon ható húzóerejét hámfa és förhérc útján átvihesse a tengelyre
(1897 PallasLex.)
A fürhéc végét a tengëllel […] a csatlás […] köti össze
(1906 Bacsó Gyula)
Az udvarhelyi székelyek az 1930-as években még vesszőből fonott bütü lészákkal zárták le a szekeret elöl és hátul. Ezt a fonott táblát a szekéroldal felső dorongjait keresztben összekötő deszkapánton (csatláson) belül helyezték el
(1999 Magyar néprajz)
3. (Műsz)
távvezérlésű járművek villamos áramköreinek összekötésére haszn., egy v. több erű, dugaszos csatlakozású vezeték
A csatlás szabadon leng a járművek homlokfalai között, ezért különlegesen hajlékony vezetékből és az időjárási behatásoknak ellenálló külső burkolattal készítik
(1970 MűszakiLex.)
ÖU: facsatlás
ÖE: csatláspálca, csatlásszeg
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások