csatló fn 1A

1. (Műsz is) ’vmi(ke)t összekapcsoló v. vminek a rögzítésére való eszköz’ ❖ Tsatló: Subscus [= kapocs], udis (1809 Simai Kristóf C3747, Toldalék 99) | Csatló; Heveder (1874 Pávay Elek C0278, 195) | Csatlók […] rövid, de erős láncdarabok v. vasrudak, melyek a hajó külső oldalfalazatához erősítve […], a törzscsarnakoknak és patrácoknak […] a hajótesttel való összeköttetésére szolgálnak (1893 PallasLex. CD02) | Könyvkötő [mesterség szavai]: tűzött lyuk, dugott ív, […] csatló, szárnylap (1912 Frecskay János 8146001, 14) | karókat ástak le a készülő [vert] fal két oldalára nagyjából méterenként, ezeket felül összekötötték csatlókkal (2000 Szabó Attila CD36).

2. (nyj) ’a szekér rakományát leszorító lánc rögzítésére való faág v. karó’ ❖ Elment János az erdőre, Elvették a fészit [= fejszét] tőle. Csak egy csatlót vágott véle, S negyven rezet vettek érte! (1882 Székelyföldi gyűjtés C3000, 226) | csatló: hosszú hajlós dorong, melynek segítségével a szekér derékkötő láncát megcsavarva, szorosan tartják; fa v. hordó szállításakor használják (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 288) | A lajtorját [ti. a szekér létraszerű oldalát] rövid lánccal megfogatják, csatlóval megrögzítik (1999 Magyar néprajz CD47).

2a. (nyj) ’a szekér rakományát leszorító, rögzítő hosszú rúd, pózna’ ❖ csȧtló, csȧtlórúd […]: nyomtatórúd (a szénásszekéren) (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177) | A Dunántúl, a Kisalföld, az északi népterület, Erdély és Moldva magyarsága egységesen nyomórúddal szorítja le a szekérrakományt (lásd még rudazó, kötőrúd, csatló, cafka, zsert) (1999 Magyar néprajz CD47).

3. ’szilaj ló száját feszítő kantárszíj’ ❖ CzF.

4. (rég) ’〈hintón:〉 a szolga állóhelye’ ❖ Aranyos hintónak se szeri se száma, … Rakva olasz néppel merevűl, bak, csatló (1879 Arany János C0657, 62) | [A csatlós] a kocsi hátulsó v. – ha lovat vezetett – elülső részén (csatlóján) állt (1997 MagyarNagyLex. C5818, 762).

5. (rég, Zene) ’〈orgonában:〉 2–4 billentyűzetet összekapcsoló szerkezet’ ❖ kész orgonákra vonatkozólag diszpozició a műnek teljes leirását jelenti, melyből kivehető a regiszterek, manuelek [= manuálok], csatlók s a t. mennyisége és minősége (1893 PallasLex. CD02) | Csatló […], az orgonában olyan gépezeti berendezés mellyel […] egy billentyü nyomásával a fölötte és alatta lévők is lenyomódnak s a hozzájuk tartozó sípok megszólalnak (1912 RévaiNagyLex. C5701, 6).

6. (Növ) ’a porzószál csúcsi része, amely a portok két részét kapcsolja össze’ ❖ [A zsálya virágának] himszála meglehetős kurta, de mérlegkar-alaku két csatlója van (1893 PallasLex. CD02) | A portok […] két részből áll, a két rekeszből v. porzacskóból és a két porzacskót összekötő csatlóból (1929 TolnaiÚjLex. C5731, 231) | A pollenzsákok közötti meddő szövet, a csatló (connectivum) ebben a családban [ti. az Annonacea családban] gyakran kiszélesedett, és sokszor a portokokat túlnövő csatlófüggelékben folytatódik (1974 Urania növényvilág ford. C6207, 299).

ÖE: ~fa, ~kötél, ~szíj.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csat; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csatló főnév 1A
1. (Műsz is)
vmi(ke)t összekapcsoló v. vminek a rögzítésére való eszköz
Tsatló: Subscus [= kapocs], udis
(1809 Simai Kristóf)
Csatló; Heveder
(1874 Pávay Elek)
Csatlók […] rövid, de erős láncdarabok v.vagy vasrudak, melyek a hajó külső oldalfalazatához erősítve […], a törzscsarnakoknak és patrácoknak […] a hajótesttel való összeköttetésére szolgálnak
(1893 PallasLex.)
Könyvkötő [mesterség szavai]: tűzött lyuk, dugott ív, […] csatló, szárnylap
(1912 Frecskay János)
karókat ástak le a készülő [vert] fal két oldalára nagyjából méterenként, ezeket felül összekötötték csatlókkal
(2000 Szabó Attila)
2. (nyj)
a szekér rakományát leszorító lánc rögzítésére való faág v. karó
Elment János az erdőre, Elvették a fészit [= fejszét] tőle. Csak egy csatlót vágott véle, S negyven rezet vettek érte!
(1882 Székelyföldi gyűjtés)
csatló: hosszú hajlós dorong, melynek segítségével a szekér derékkötő láncát megcsavarva, szorosan tartják; fa v.vagy hordó szállításakor használják
(1894 Magyar Nyelvőr)
A lajtorját [ti. a szekér létraszerű oldalát] rövid lánccal megfogatják, csatlóval megrögzítik
(1999 Magyar néprajz)
2a. (nyj)
a szekér rakományát leszorító, rögzítő hosszú rúd, pózna
csȧtló, csȧtlórúd […]: nyomtatórúd (a szénásszekéren)
(1954 Magyar Nyelvjárások)
A Dunántúl, a Kisalföld, az északi népterület, Erdély és Moldva magyarsága egységesen nyomórúddal szorítja le a szekérrakományt (lásd még rudazó, kötőrúd, csatló, cafka, zsert)
(1999 Magyar néprajz)
3.
szilaj ló száját feszítő kantárszíj
CzF.
4. (rég)
〈hintón:〉 a szolga állóhelye
Aranyos hintónak se szeri se száma, … Rakva olasz néppel merevűl, bak, csatló
(1879 Arany János)
[A csatlós] a kocsi hátulsó v.vagy – ha lovat vezetett – elülső részén (csatlóján) állt
(1997 MagyarNagyLex.)
5. (rég, Zene)
〈orgonában:〉 2–4 billentyűzetet összekapcsoló szerkezet
kész orgonákra vonatkozólag diszpozició a műnek teljes leirását jelenti, melyből kivehető a regiszterek, manuelek [= manuálok], csatlók s a t.s a többi mennyisége és minősége
(1893 PallasLex.)
Csatló […], az orgonában olyan gépezeti berendezés mellyel […] egy billentyü nyomásával a fölötte és alatta lévők is lenyomódnak s a hozzájuk tartozó sípok megszólalnak
(1912 RévaiNagyLex.)
6. (Növ)
a porzószál csúcsi része, amely a portok két részét kapcsolja össze
[A zsálya virágának] himszála meglehetős kurta, de mérlegkar-alaku két csatlója van
(1893 PallasLex.)
A portok […] két részből áll, a két rekeszből v.vagy porzacskóból és a két porzacskót összekötő csatlóból
(1929 TolnaiÚjLex.)
A pollenzsákok közötti meddő szövet, a csatló (connectivum) ebben a családban [ti. az Annonacea családban] gyakran kiszélesedett, és sokszor a portokokat túlnövő csatlófüggelékben folytatódik
(1974 Urania növényvilág ford.)
ÖE: csatlófa, csatlókötél, csatlószíj
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csat; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások