csatlós mn és fn 

I. mn 2A9

1. (Műsz)(vhány) csatlórúddal ellátott 〈mozdony〉, ill. (vhány) csatlórúddal meghajtott 〈tengely〉’ ❖ Csatlós (vasuti értelemben), és pedig két-, három-, négy-, ötcsatlós az oly lokomotiv, melynek egy-egy oldalon ugyanannyi kereke van egymással kapcsolva (1893 PallasLex. CD02) | a tengelyek és kapcsolt tengelyek száma szerint jelzett lokomotivok (pl. 3/5 kapcsolt az jelenti, hogy 5 tengelyű és 3 csatlós lokomotiv) (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 209) | Az angol lokomotívgyártás újabb terméke a „Hushhush”-nak nevezett hordóalakú lokomotív; melynek 3 csatlós tengelye van (1935 RévaiNagyLex. C5717, 559).

2. (rég) ’vmi(ke)t összekapcsoló v. vminek a rögzítésére való alkatrésszel ellátott 〈eszköz, tárgy〉’ ❖ ? fejeiken úgy nevezett csatlós fekete süveg nyugvék (1836 Jósika Miklós C2354, 80) | Ács[mesterséggel kapcs. szavak]: ácsszérű, megkapat, teljes él, hajas él, hajszás, csatlós kos, járókötél (1912 Frecskay János 8146001, 12).

II. fn 4A

1. (rég) ’a lovakat kantárszáron v. ún. csatló(szíjo)n vezető, ill. a fogat előtt nyargaló lovász, kocsikísérő, kengyelfutó’ ❖ Két két kengyel futó lovak eltt jára, Szerecsenyek áltak mind a’ két bakjára, Négy Csatlósnak hogy ha néztem nagyſágára, Néztem teremtésnek annyi Bálvánnyára (1790 Gvadányi József 7125004, 218) | a Torda felé vivő úton látjuk Bánfit ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós fölnyergelt paripát vezetett utána kantárszíjon (1851 Jókai Mór CD18) | előkiáltották csatlósaikat a lovakkal (1945 Darvas József 9101011, 145) | csatlós, kísérő: 1. az a szolgaszemély, aki lovon kísérte urát […] (kengyelfutó). – 2. a kocsisok között vagy fuvarosoknál az a paraszt segítő, aki kéznél volt, ha lovakat „ki-befogtak” (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (jelzőként is) (rég)(fegyveres) kísérő, szolga, kül. fegyverhordozó’ ❖ Egy Izmos Tsatlóſst ináról le’ ſzede A’ kénzó köſzvény (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 262) | [az urak paripái] topogtak, nehezen tartatva a’ fegyveres szolgáktól, bíborba öltözött 9 apródoktól, ’s nehéz-fegyverzetű csatlósoktúl (1838 Jósika Miklós 8212006, 9) | Sancho fölemelte gazdáját, de a hű csatlósnak oly rosz kedve volt, hogy valóságos szomorúságnak is beillett (1875 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra 8170015, 75) | A csatlós testőrök, az arcièrek, a magyar testőrök, az udvari várőrök, akik a menetet kísérték: bezárják az aranyozott fehér ajtókat (1932 Krúdy Gyula CD54).

3. (jelzőként is) (pejor) ’vkinek, vminek elvtelen, szolgalelkű követője, kiszolgálója’ ❖ Sáros megye az udvari párt legmegcsontosodottabb csatlósaihoz tartozott (1842 Mezőgazdaság és agrártársadalom C3081, 105) | az udvari reakczió ismert csatlósai (1885 Paskay Gyula C3432, 69) | afféle csöndes irodalmi csatlósoknak [tűnnek Flaubert iúkori barátai], akiket heves és tirannikus szeretete önmagával egy szintre állít (1923 Gyergyai Albert CD10) | [Darányi] idejében szoktunk ahhoz hozzá, hogy Németországgal szemben mint másodrangú csatlós ország szerepeljünk (1944 Bethlen István 9055003, 131) | A [spanyol] Néppárt senkivel sem vitázott, Aznar pedig csak a csatlós médiának adott szánalmas pr-interjúkat (2000 Magyar Hírlap CD09).

4. (Bánya) ’a csilléket egymáshoz v. a szállítókötélhez kapcsoló, ill. a szállítást felügyelő, irányító munkás’ ❖ [a bányaművekhez fölvett fiúból] néhány év mulva […] lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállitó zsákot vagy edényt (1893 PallasLex. CD02) | Csillés és csatlós alapbére 3,20 K. legyen (1907 Soproni Szemle CD52) | Mindig akadt segédmunka a bányákban is. Ilyen munkakör volt az egercsehi bányában az 1910–1920-as években […] a csatlós, aki a szállítópályáról leszedte a csilléket (2000 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~had, ~inas, ~legény, ~rendszer, ~sereg.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csatlós¹, csatlós²

csatlós melléknév és főnév
I. melléknév 2A9
1. (Műsz)
(vhány) csatlórúddal ellátott 〈mozdony〉, ill. (vhány) csatlórúddal meghajtott 〈tengely〉
Csatlós (vasuti értelemben), és pedig két-, három-, négy-, ötcsatlós az oly lokomotiv, melynek egy-egy oldalon ugyanannyi kereke van egymással kapcsolva
(1893 PallasLex.)
a tengelyek és kapcsolt tengelyek száma szerint jelzett lokomotivok (pl.például 3/5 kapcsolt az jelenti, hogy 5 tengelyű és 3 csatlós lokomotiv)
(1928 TolnaiÚjLex.)
Az angol lokomotívgyártás újabb terméke a „Hushhush”-nak nevezett hordóalakú lokomotív; melynek 3 csatlós tengelye van
(1935 RévaiNagyLex.)
2. (rég)
vmi(ke)t összekapcsoló v. vminek a rögzítésére való alkatrésszel ellátott 〈eszköz, tárgy〉
?
fejeiken úgy nevezett csatlós fekete süveg nyugvék
(1836 Jósika Miklós)
Ács[mesterséggel kapcs. szavak]: ácsszérű, megkapat, teljes él, hajas él, hajszás, csatlós kos, járókötél
(1912 Frecskay János)
II. főnév 4A
1. (rég)
a lovakat kantárszáron v. ún. csatló(szíjo)n vezető, ill. a fogat előtt nyargaló lovász, kocsikísérő, kengyelfutó
Két két kengyel futó lovak eltt jára, Szerecsenyek áltak mind a’ két bakjára, Négy Csatlósnak hogy ha néztem nagyſágára, Néztem teremtésnek annyi Bálvánnyára
(1790 Gvadányi József)
a Torda felé vivő úton látjuk Bánfit ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós fölnyergelt paripát vezetett utána kantárszíjon
(1851 Jókai Mór)
előkiáltották csatlósaikat a lovakkal
(1945 Darvas József)
csatlós, kísérő: 1. az a szolgaszemély, aki lovon kísérte urát […] (kengyelfutó). – 2. a kocsisok között vagy fuvarosoknál az a paraszt segítő, aki kéznél volt, ha lovakat „ki-befogtak”
(1977 NéprajziLex.)
2. (jelzőként is) (rég)
(fegyveres) kísérő, szolga, kül. fegyverhordozó
Egy Izmos Tsatlóſst ináról le’ ſzede A’ kénzó köſzvény
(1777 Baróti Szabó Dávid)
[az urak paripái] topogtak, nehezen tartatva a’ fegyveres szolgáktól, bíborba öltözött 9 apródoktól, ’s nehéz-fegyverzetű csatlósoktúl
(1838 Jósika Miklós)
Sancho fölemelte gazdáját, de a hű csatlósnak oly rosz kedve volt, hogy valóságos szomorúságnak is beillett
(1875 Győry Vilmos ford.Cervantes Saavedra)
A csatlós testőrök, az arcièrek, a magyar testőrök, az udvari várőrök, akik a menetet kísérték: bezárják az aranyozott fehér ajtókat
(1932 Krúdy Gyula)
3. (jelzőként is) (pejor)
vkinek, vminek elvtelen, szolgalelkű követője, kiszolgálója
Sáros megye az udvari párt legmegcsontosodottabb csatlósaihoz tartozott
(1842 Mezőgazdaság és agrártársadalom)
az udvari reakczió ismert csatlósai
(1885 Paskay Gyula)
afféle csöndes irodalmi csatlósoknak [tűnnek Flaubert iúkori barátai], akiket heves és tirannikus szeretete önmagával egy szintre állít
(1923 Gyergyai Albert)
[Darányi] idejében szoktunk ahhoz hozzá, hogy Németországgal szemben mint másodrangú csatlós ország szerepeljünk
(1944 Bethlen István)
A [spanyol] Néppárt senkivel sem vitázott, Aznar pedig csak a csatlós médiának adott szánalmas prpublic relations ’közönségkapcsolat’-interjúkat
(2000 Magyar Hírlap)
4. (Bánya)
a csilléket egymáshoz v. a szállítókötélhez kapcsoló, ill. a szállítást felügyelő, irányító munkás
[a bányaművekhez fölvett fiúból] néhány év mulva […] lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállitó zsákot vagy edényt
(1893 PallasLex.)
Csillés és csatlós alapbére 3,20 K.korona legyen
(1907 Soproni Szemle)
Mindig akadt segédmunka a bányákban is. Ilyen munkakör volt az egercsehi bányában az 1910–1920-as években […] a csatlós, aki a szállítópályáról leszedte a csilléket
(2000 Magyar néprajz)
ÖE: csatlóshad, csatlósinas, csatlóslegény, csatlósrendszer, csatlóssereg
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csatlós¹, csatlós²

Beállítások